éve (egészen pontosan 2007. május 26-án szombaton) történt meg velem utoljára, ami csütörtök éjjel/péntek hajnalban. konkrétan az, hogy valakit első látásra megszeressek, másvalakitől meg eltávolodjak egyetlen este leforgása alatt. anno a pozitív hőse annak a napnak TG volt, a negatív pedig 76-os. most viszont...
no, de haladjunk csak szépen, sorjában.
csütörtökön 6-ig dolgoztam a hóvégi zárás miatt. hazaértem, összeestem. tekernivalóm már nem volt. tévéztem egy darabig, aztán este 10 körül döglöttem le. szinte azonnal elaludtam. éjfélkor viszont a kapucsengő ébresztett. valaki teljes erőből ráfeküdt. hiába akartam visszaaludni, csak nyomta kegyetlenül. azt hittem szétbasz az ideg. odavonszoltam magam és megkérdeztem ki az.
a Bőgős volt. merevrészegen. hogy itt buliznak a környéken és menjek már én is el velük. de basszus, én alszom, különben is, fáradt vagyok, meg mi a faszt akar??? erre könyörögni kezdett, hogy menjek már. najó. beleegyeztem. 20 perc alatt elkészültem. addig még vagy kétszer csöngetett. a másodiknál már azt mondtam, ha mégegyszer megnyomja, nem megyek sehova. meg hogy jöjjön fel, ha olyan türelmetlen. de nem akart feljönni. (akkor még nem tudtam, hogy nincs egyedül)
lementem. és ott állt egy szépséges, szőke hajú, kék szemű fiú. aki már szintén ittas volt, de még elviselhető mértékben. nos, ő Miki. a Bőgős gyerekkori barátja. bemutatkoztunk egymásnak. és milyen a Sors? pont a múlt hétvégén néztem meg a Született gyilkosokat, hétfőtől az iwiwen is kijavítottam a becenevem Mallory Knoxra. erre... erre megismerkedek Mickeyvel. :) egyből mondtam is neki: "háhá... Mickey és Mallory Knox... remek!!!" ő egyből vágta, hogy miről beszélek, a Bőgősnek fogalma sem volt róla, legalább 5 percig magyaráztuk, hogy mifasz.
nos, a buli az a szomszéd utcában volt. Mikiék albérletében. ahova már hívtak februárban is bulizni, de nem mentem. ugyebár valahogy azóta kerül engem a Bőgős. a kettő nyilván nincs összefüggésben, csak nekem mindig ez jut arról a buliról, meg arról a lakásról eszembe. legalább is eddig... :)
felmentünk Mikiékhez. a másik két lakótárs (egy pár) fogadott minket. nagyon kedvesek voltak, bár már 6 órája vedeltek. a Bőgős már az előszobában a seggem fogdosta, aztán harapdált. már amikor éppen nem aludt. mert annyira be volt rúgva, hogy kb. 2 értelmes szót nem lehetett vele váltani. csak azt hajtogatta, hogy szopjam le, meg dugjunk, meg ilyesmi. én meg Mikiékkel beszélgettem és piáltam inkább. a Bőgős végül eltakarodott aludni az egyik szobába, mi tovább dumáltunk és ittunk. sikerült mocskosmód berúgnom cirka 2 óra alatt. a buliban üvöltött a Quimby, ez jót tett. :)
a végén már mindenki kidőlt. egyszer bementem a Bőgőshöz a szobába, akkor rám mászott, de nem igazán hagytam magam, inkább kimentem Mikihez tovább dumálni. Mikiről kiderült, hogy szereti a focit is, nemcsak a Quimbyt. ekkor már nem bírtam tovább és megkérdeztem: "te, figyi, nem játszol valamilyen hangszeren???" mire ő: "nem, de jól nyalok..." :) whááááááááá!!! te vagy az én emberem!!! - gondoltam magamban. :)
beszélgetés közben egyébként sor került arra is, hogy honnan ismerem a Bőgőst. elmondtam, hogy jártunk 5 hónapig. Miki megkérdezte: "és jó volt?" mire én: "igen, jó..." és eleredtek a könnyeim. és ez nem az első sírás volt akkor éjjel.
mikor már végképp bepunnyadtunk, meg a piákat is szanaszét locsoltuk, akkor bementem a Bőgőshöz aludni. vagy majdnem aludni... persze rámmászott. persze én meg hagytam. mondhatnám, hogy csak azért, mert részeg voltam, de persze nem lenne igaz. tény, hogy ha józan vagyok, nincs ilyen könnyű dolga. össze-vissza beszéltem neki minden faszságot, hogy miért nem szeret, miért nem várhatok rá, hogy sosem szeretett, hogy tud megdugni, ha nem szeret és még hasolnó baromságok. persze megint elsírtam magam. szex közben. a Bőgős nem vette észre. aztán egy idő után kidőlt. ledöglött mellém.
2 órát aludtam kb. vagy még annyit se. egész végig üvöltött a Quimby. nem tudom, a többiek hogy bírták. én legalább 3 szobával arrébb voltam, de ők meg a hangfalnál, na, mindegy. felkeltem, mert haza kellett mennem, hogy LAndieval találkozzak.
elszívtam még egy cigit, megsimogattam Miki arcát búcsúzásképpen, a Bőgősnek meg beintettem egyet a középső ujjammal és elhúztam a csíkot.
otthon lepihentem egy kicsit, de aztán LAndie hívott, hogy ott van a ház előtt. leszaladtam hozzá. kérdezte, hogy vagyok. ennyit mondtam csak: "rémes éjszakám volt, dugtam a Bőgőssel..." és tök durva, mert az az ember, akivel életemben akkor találkoztam harmadszor, teljesen képben volt és még tudott is olyat kérdezni, ami odavág... néha ez a blogírás és olvasás még mindig el tud képeszteni... hogy rajtam kívül más is képben van az életemmel kapcsolatban. de az apró részletekig... persze azt mondtam neki, hogy majd hétfőn megírom. ;)
aztán még visszafeküdtem. 2-kor lett volna randim a Borásszal, de lemondtam. egyrészt kialvatlan voltam, másrészt délután 4-kor volt még egy koncertje a Bőgősnek, amit meg akartam nézni. egyrészt utoljára azzal a bőgővel, utoljára Magyarországon, másrészt azzal a gitáros fiúval még nem hallottam játszani őket, pedig már régóta fenem rá a fogam.
úgyhogy még kicsi alvás. aztán az Albérlőm ébresztett, hogy odaadná a kulcsokat. átmentem, átvettem. a lakás rémesen le van lakva, egy valag pénzt rá kell költenem, hogy kiadható legyen újra. rémes. :(
ezután hazamentem, kicsinosítottam magam és elindultam a koncertre. a Bőgős nem volt túl kedves, de szokásos semmi extra. megérkezett Csilla is, aki majd felbukott bennem, de mégsem köszönt. hülye picsa.
a koncert után elszívtunk a Bőgőssel még egy cigit. gondoltam, hogy esetleg még péntek este találkozunk, hogy még átmegyünk Mikiékhez, vagy valami, úgyhogy megkérdeztem mikor indult vissza pakolni: "mész haza?" erre ő: "igen" mire én: "találkozunk még mielőtt elutazol?" erre ő (hihetetlen pofát vágva, szinte undorodva, mintha egy kurva lennék, mintha egy ócska egyéjszakás kaland lennék): "nem".
itt már csak annyit tudtam mondani: "gyűlöllek..." és otthagytam a francba. hazasétáltam.
és ez volt az a pont, amikor annyira negatívvá vált bennem ez az ember. és igazából este 9 körül esett le a tantusz, hogy basszameg... kihasznált. megkapta amit akart, megkefélhetett, még sírtam is neki, szinte még én könyörögtem neki, meg nyomattam, hogy szeretem (szóval jól kipolíroztam az egóját), aztán meg le sem szar. ezt meg is írtam neki sms-ben: "Mekkora geci vagy! Megkaptad amit akartál, azután meg le se szarsz! Remélem jól megjegyezted az éjszakát, mert ez volt az utolsó!"
meglepődtem, mert jött rá válasz: "Bocs, nem akartam geci lenni..."
hát remek. mégis sikerült kiskomám. :(
erre én még ennyit írtam: "Ne feledd: téged is ért veszteség, mert elveszítettél ENGEM! Teljes szívemmel kívánom, hogy soha ne bánd meg ezt a döntésed..."
és ennyi. itt befejeztem.
fura, mert 24 óra alatt olyan szintem megundorodtam tőle, annyira meggyűlöltem... cserébe Miki... hmmm... csak ő jár a fejemben. anno, még novemberben a Bőgős felhívott Miki telefonjáról, a számot én akkor jól elmentettem, úgyhogy még megvan. már ha ez még Miki száma. szóval erre péntek délután küldtem egy sms-t, hogy: "Hello Mickey! Ha netán megtalálod a kisszobában a fülbevalóm, szólj! Köszi! Mallory"
nem válaszolt. lehet, hogy már nem is az ő száma. talán ez a jobbik eset. mert ez az üzenet elég gáz... elég nyomulós... de ha meg nem az ő száma, akkor neki fogalma sincs, hogy az én számom mi. bár azt tudja, hogy hol lakom. :) meg most már iwiwen is bejelöltem. :) szóval, ha fel akarja venni velem a kapcsolatot, akkor azért van lehetősége... bár az is gáz, hogy én honnan tudom az ő telefonszámát... áhhh... ultragáz az egész. időközben már visszajelölt iwiwen, de nem írt egy sort se... azért remélem, hogy lép valamit... ;)
egyébként maximálisan szégyenlem magam előtte, miatta... hogy ott dugtam részegen a Bőgőssel... pedig már nem is járunk együtt, meg különben is... azonnal lángragyúltam eme szépfiú iránt... később gondolkodtam, hogy reggel egy filccel rá kellett volna írni a kezére a telefonszámom, míg ő alszik. egyértelmű jelzésként, hogy szeretném, ha felhívna. de nem akarok nyomulni.
Mikiről egyébként azt kell tudni, illetve anno a Bőgős csak ilyen tekintetben mesélt róla, hogy Miki az a fiú, akinek minden az ölébe pottyan. akinek semmiért nem kell tenni semmit. hogy új állása is mindig úgy lett, hogy valaki segített neki...
és most én is az ölébe pottyantam... mondhatni... most már csak azt a látszatot kell fenntartani, hogy ez nem így van. hogy értem meg kell küzdenie. (holott már rég az övé vagyok... már az első szemvillanástól kezdve... majdnem megkérdeztem ott helyben a Bőgőst: "te, hol a picsában dugdostad eddig ezt a srácot, he???" :D) szóval küzdenie kell értem, azt kell éreznie, hogy küzd, hogy harcol, hogy kegyet gyakorolok azzal, hogy igent mondok egy randira, vagy akármi... pedig... áhhh... csak azon jár az eszem, hogy ha nem lenne az az új ház az ablakom előtt, akkor a hálószobaablakból pont belátnék az ő szobája ablakán... jó, mi??? :)
pénteken természetesen miután jól felhúztam magam a Bőgősön, otthon csak a tekerésig jutottam el. néztem valamit a tévében, de ki tudja már, hogy mit... de biztos jó volt. :)
szombaton 9 körül ébredtem. nekiálltam tekerni és filmet nézni. ez volt a menü:
Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső
Blöff
Ocean's 11
Ocean's 12
:)
nagyon jól szórakoztam. :) este fél 7-kor indultunk el a Tesómmal anyuékhoz. a pasija vitt le kocsival. illetve egy idő után már a Tesóm vezetett. 8-ra pont hazaértünk, rá is szívódtam a Real-Barca meccsre. bazeg. 6-ot kapott a Reál otthon. szegények. bár 10-et is kaphattak volna, örülhetnek. :)
vasárnap napozás, pihizés. aztán egyre feszültebb lettem. a vasútállomáson sikerült jól megbántanom az egész családomat. az idegeim rongyosak az utóbbi 2 hónapban és ez most náluk is lecsapódott. a pénz miatt nyvalyogtam, de csak műhiszti volt, vagy nem is tudom. mindenki sírt. leginkább anyu meg én. a Tesómnak is beszóltam, azóta nem is beszélünk egyáltalán... szóval bántottam a szüleim, bántottam a Tesóm. teljesen kiborultam. lassan erőt kell vennem magamom és fel kell hívnom őket, hogy bocsánatot kérjek. persze lekéstük a vonatot a balhé miatt. persze tiszta ideg lettem. persze még volt egyéb dolgom (Gyuszival és Vikivel volt egy kis biznisz), de már alig vártam, hogy megtekerjek otthon egy brutál varázsszőnyeget és ellazuljak. ez kb. fél 8-kor sikerült is.
onnantól jött egy kis zenehallgatás. ilyen számok, sorban:
Dr. Alban Feat. Yamboo: Sing Hallelujah
Britney Spears: Ooops! I did it again
Madonna: Who's That Girl?
Armin van Buuren feat. Jaren: Unforgivable
Pet Shop Boys: Love etc.
JEM: It's amazing
hogy ez miért olyan különös? gondoljuk végig a dalok címeit, vagy mondanivalójukat, vagy a klippeket... szóval nekem ez úgy jött le sorban, hogy:
mondjunk halleluját, mert megtettem újra (lefeküdtem a Bőgőssel), de hát ki ez a lány??? megbocsáthatatlan a tette... még ha olyan jön is közbe, mint szerelem és egyebek... de hát ez elképesztő...
ahogy ezt végiggondoltam fél óra alatt... na, az izgi volt. :) utána HBO-ra kapcsoltam. előbb az Anyámon a tanárom c. film (kurvanagy poénok vannak benne!!!), majd az Otthon, véres otthon következett. mindkettőben volt valami hasonló szál. (otthonról pár éve elkerült fiatal visszatér a szülővárosába és találkozik a régi ismerősökkel, osztálytársakkal) fura, mert rám is egy hónap múlva a 15 éves érettségi találkozóm vár...
a második filmben volt egy mondat, a 10 éve nyomtalanul eltűnt fiút (akiből időközben profi bérgyilkos lett) viszontlátva a lány ezt mondja:
"Ha szeretsz valakit, tedd szabaddá! Visszajön hozzád, de... nos... törötten..."
ezt tegnap este a Bőgősre értelmeztem át. hogy el kell engednem. de talán még visszatér. már ha akarom egyáltalán, hogy visszatérjen. és vajon milyen lesz akkor??? fura, mert a filmek után South Park következett. az egyik részben Mrs. Garrison kergette a péniszét. végül úgy döntött elengedi. szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint ami a filmben volt. egy este két ilyen jel... talán nem véletlen...
lázálmaimban persze szerepel, hogy majd írja a képeslapot, amit megígért, hogy küldi, és írja benne, hogy már megbánta a szakítást, mert soha még senkit nem szeretett ennyire, mint engem, és ez még nem múlt el, és már nagyon várja, hogy újra láthasson. és majd első útja hozzám vezeti, meg örök hűséget fogad, meg mit tudom én... áhhh...
aztán belegondolok, hogy mennyire szánalmas volt részegen. hogy milyen undorító, undorodó pofát vágott pénteken délután. hogy milyen lazán kihasznált és aztán eldobott... meg különben is le van fogyva nagyon és így nem is tetszik... ahogy részegen ült a széken, összeesve, annyira nem volt szerethető... sőt... kifejezetten kiábrándító volt. ja, és még benyögte, hogy ősztől elmegy Berlinbe tanulni... hát menjen... legalább nem kell görcsölnöm azon, hogy hol találkozunk össze.
éjfél körül feküdtem le este. az ágyban még sok hülyeség eszembejutott. pl. a hétvégi pálinkafesztivál. ahová megpróbálnám kicsábítani 76-ost. hogy újra láthassam. hátha összecimbizünk. aztán egy részeg pillanatban a fülébe súgnám (persze szoknyában érkeznék), hogy "figyi, nincs rajtam bugyi..." majd a kocsijába cipelne, gerincre vágna, éssssssss... :)
de ugyanez az opimmal kapcsolatban is felmerült bennem. mert neki is említettem, hogy el kellene oda mennünk együtt, méghozzá vasárnap, mert Maszkuráék akkor játszanak. szóval jól berúgnánk kettesben. jól egymásra szívódnánk, és mikor a nemtom hanyadik körért indul, megfognám a karját és a fülébe súgnám: "mondhatok valamit? képzeld... nincs rajtam bugyi..." majd egy cinkos kacsintással küldeném útjára, a legközelebbi pulthoz. aztán meg hazakísérne jól. ;)
áhhhh... de ezt nem lehet. egyrészt a főnöke vagyok, másrészt meg egyáltalán nem biztos, hogy az esete vagyok... ráadásul nekem most csak Miki jár az eszemben... könyörgöm... adjon valaki tanácsot... hogy cserkésszem be???? hogy lehetne újra találkozni vele??? hogy hívhatnám fel magamra a figyelmét??? jajajajaajjjjjjjjjjjjj!!!!!!!!!! mennyi gond és probléma... :(
ma reggel a dokinál kezdtem, még mindig akkora üreg van a varrat alatt, hogy jujjj... legalább 5-6 centi hosszú. és nem gyógyul aminek gyógyulnia kellene. :( úgyhogy még mindig hetente odajárok. hétfőnként ott kezdek. hurrá. :(
beszéltünk a következő műtét eshetőségéről. talán helyi érzéstelenítésben meg lehetne oldani. akkor nem is lenne olyan drága. de amíg ez a szar be nem gyógyul, addig hozzám se nyúl. mármint más ügyben.
ehhh... :( még strandra se mehetek. :( vagy legalább is mehetek, de nem fürödhetek. :( csak a női napozó lehet a cél. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése