is beszélek, hogy ha egy nőn van súlyfelesleg (mondjuk max. 10 kg), akkor az hájas disznó, zsírzabáló, szánalmas szörnyeteg, akit max. dugni lehet (hiszen tudjuk, a husikkal nagyon jó dugni), de isten ments, hogy bárki is szerelembe essen velük.
ha viszont egy pasin van súlyfelesleg (akár több is, mint 10 kg), akkor az édes mackó, meg izmos kan, meg jótestű mittomén micsoda. szóval akkor az egy Adonis.
hát kérem a lófaszt!!!! én egy dagadt, hájas, kétajtós szekrényt bottal se piszkálnék meg. ráadásul ezeknek a feje is olyan, hogy ha zacskót húzna rá, akkor is letagadnám.
nekem legalább csodálatosanszép arcom van, tutajos szemekkel, stb.
mi a faszt képzelnek magukról ezek a pasik??? mégis mit??? hogy a kurvaannyukba lesz ezeknek nőjük??? kinek kell egy ilyen arrogáns seggfej, aki szerint férfiban csodálatos a zsíros állat, de nőben persze undorító.
hogy mennyire elegem van már ebből az egészből.
mennyire elkeserítő, hogy hiába tettem meg millió dolgot azért, hogy ne nézzek ki egy szalonnazabáló, hájas-tokás zsírdisznónak fiatal nő létemre, hiába költöttem erre pénzt, hiába altattak el háromszor is, hiába szenvedtem, hánytam ki a legjobb falatokat a gyűrű miatt... szóval hiába minden, ha még mindig nem vagyok tökéletes testű és lássuk be, jöhet itt még plasztika, meg akármi, soha nem is leszek az.
és így vagy nem kellek senkinek, vagy megintcsak valami hasonló nyomoréknak, mint én. és ettől aztán, szerintem jogosan, elmegy az életkedvem is.
egyedül, egyes egyedül a Bőgős az, aki minden porcikámat úgy szereti/szerette, ahogy az van. aki a mellemet se engedte megműttetni. (mondjuk most már sok köze nincs hozzá)
senki más nem volt soha (najó, még talán a Kéményseprő, de annak meg mindig nagyobb mell kellett volna), aki úgy elfogadott volna és a külsőmmel és belsőmmel együtt szeretett volna.
szóval mindenki bekaphatja. én meg lehúzhatom magam a klotyón.
szip.
Úrjézus, külalakon utoljára általánosban lovagoltak
VálaszTörlésennyit (a tanár nénik). Azt kell megértened, hogy
ez a nihilista életmód nem vezet sehová, a sűrű
alkoholizálás és a masszív füvezés leépíti a lelket, illetve
nem balzsam a testnek (persze nem szóltam, ha mumifikálódás
a cél, de ezt kétlem). A Szent Álmok görcsös akarása egyenes út
az álmatlanság felé. Véreres, meredt szemekkel nehéz elkapni
az Élet pillantását, holott csak ki kellene kukkantanod a koponyádon túlra.
Nézd, én nem sokat tudok a létezésről általában, de azt tudom, hogy rohadtul
fáj, nem is a szívben, inkább a gyomor felé félúton. Onnan indul ez a szűkölő,
ősi fájdalom, hogy aztán könnyben, vérben és ondóban iramodjék kifelé.
Könny, vér, ondó törölve. Helyette: mosoly.
Hogy aztán egy mosolyban iramodjék kifelé.
És ha ezen mosolyogni merészelsz, akkor megértettél valamit:)
Csíra bácsi