alfa és omega

kezdet és vég.
ez jellemezte a tegnapi napomat. najó, közben még becsúszott egy kis incselkedés a Bakkal, az irodájában, az íróasztalán... de... tulajdonképpen a tegnapi napom... hát érdekes volt.
kezdődött ugyebár azzal, hogy a Bőgős távolodik, mindenféle tekintetben.
nem. nem is itt kezdem. hanem a történet elejéről. hogy ki az alfa és ki az omega.
az alfa, mindennek a kezdete, az egész életem megváltoztatója, az bizony Kéményseprő. akivel 2006. június elsején találkoztam, és aki a pozitív visszacsatolásával, meg az egész lényével megerősített abban, hogy nő vagyok. méghozzá nem is elveszett, nem is elhanyagolandó nő. kihozta belőlem azt, ami mindig is bennem volt, de be volt zárva a zsírbörtönbe (ez UpdateNorbi dumája), meg a "kényszerházasságba". a vele való találkozás hatására léptem ki a házasságomból és kezdtem el keresni azt, aki tényleg hozzám illik, akivel boldog lehetek.
az omega pedig ki más lenne, mint a Bőgős? a vég, a beteljesedés. az a férfi akivel nettó 3 boldog hónapot töltöttem, aki mellett kiteljesedett az életem, aki mellett végre önmagam lehettem, akitől megkaptam az oly' régóta áhított szerelmet, amivel az enyémet viszonozta (még ha ideig-óráig is, de viszonozta), akitől annyi élményt, annyi tudást, annyi mindent kaptam a sok szenvedés mellett, amennyit talán senkitől, soha többé nem fogok. és aki március 13-án, pénteken, egy olyan ritka péntek 13-án, ami egyszerűen őrület (nagyon-nagyon ritka, hogy egy évben többször is péntekre essen 13-a, ráadásul egymás utáni hónapokban), szakít velem.
és akkor tegnap ugyebár az omega távolodik tőlem... az alfa meg...
nos, bizony Kéményseprő az egyetlen Arsenal drukker ismerősöm. és hát ugyebár a MU tegnap az Arsenallal játszott. nem bírtam ki, hogy meccs előtt ne küldjek neki egy üzenetet, hogy: "győzzön a jobbik!!!" :) és válaszolt. és smsezni kezdtünk. aztán a második félidő elejére meg is érkezett hozzám. totál ittasan, taxival. fogalma sem volt, hogy áll a meccs (neki nincs TV6-ja), én persze vihogtam, mert már a 12. perctől 2 góllal vezettünk, ráadásul az Arsenal volt otthon.
beszélgettünk, megjegyezte, hogy mennyire kibaszottul jól nézek ki. hogy mi a fenét csinálok, mert egyszerűen észvesztően jó csaj vagyok. (az ő véleményére egyébként mindig is adtam, mert ő pl. látott 100 kg feletti állapotomban is, meg azóta többször, némi fogyás után...) ittunk még egy kis pálinkát, csinált egy megabrutál cigit (én akkor már az enyémen túl voltam), eltoltuk, kész lettünk, mint a lecke.
11-kor bement lefeküdni a hálószobába, én meg rászívódtam a Korda Gyuri bácsiék által közvetített pókerversenyre, kurva izgalmas volt, végre rájöttem a szabályokra és tudtam élvezni a versenyt. olyannyira, hogy éjfél után kattantam le róla, nagynehezen.
bementem én is lefeküdni. ez a fasz úgy horkolt, mint egy traktor. és befeküdt az ágyam közepére, és elvette a párnámat. azt hittem felrobbanok. el is kezdtem morogni: "nekem nem kell pasi. nekem ne horkoljon itt senki." :) aztán egy takaró alatt próbáltunk elaludni végül. hajnali 4-kor megébredt, elkezdett simogatni, majdnem szex is lett belőle, de mikor ő került felülre, olyan rosszul lett (szédült), hogy kiment hányni. :) meg amúgy se talált be a lyukba, szóval ez meghiúsult. :) reggel rohangált hányni, nem bírta összekaparni magát. úgyhogy otthon hagytam. beszólt a munkahelyére (még mindig Kéményseprő a nyócban), hogy nem megy be és döglött tovább az ágyamban.
fura érzés volt így eljönni otthonról. február óta nem hagytam pasit az ágyban, az is a Bőgős volt. ráadásul a Kéményseprő most először volt nálam. de hát 3 éve ismerjük egymást. szóval nyugodtan hagytam ott. mondtam neki, 5-re otthon vagyok, ha megvár, akkor még talizhatunk. :) úgyse fog megvárni. nade tényleg fura érzés, hogy az első, az igazándiból nagyon-nagyon első és rám nagyon-nagyon nagy hatással levő férfi most végre ott fekszik az ágyamban. és kíván engem. és tetszem neki. és úgy beszélgettünk, onnan folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk... és imádja a macskámat. ő az első pasi, akit nem zavar, hogy a macska rajta mászkál, vagy ráfekszik és ott alszik. ez tűrte békésen. :)
viszont gáz, mert én igazából már nem kívánom annyira. vagy talán egyáltalán nem. tegnap olyan lelakott volt, vagy nem is tudom... ittas, fáradt... abszolút nem volt vonzó, abszolút nem őrültem meg azért, hogy érjen már hozzám végre, vagy bármi. kicsit inkább kiábrándító volt.
de az a 10 perc, amikor ez az alfa és omega történet eszembejutott, amikor ilyen kibaszott durván begondolkodtam a fűtől... na, az kemény volt. csak vigyorogtam, mint a tejbetök, néztem magam elé és kattogott az agyam... Kéményseprő meg csak nézett és hallgatott. :)
na, hát ennyit az alfáról és az omegáról. :)

Mikivel kapcsolatban... nos... igazatok van, vesztenivalóm nincs. és megpróbálom lazán venni. ööö... nem. LAZÁN FOGOM VENNI. :) csak egy seggfej a sok közül, így fogok rá tekinteni. teperjen, aztán majd meglátjuk. még az is kiderülhet, hogy mégse kell nekem, de legalább adok neki egy esélyt, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről. :) szóval, dobtam neki iwiwen egy üzenetet, hogy van-e kedve ma este ZP-be jönni. kíváncsian várom, reagál-e rá, és ha igen, akkor mit. :)