még nem is

járunk a Bakkal, de máris veszekszünk. najó, az sem biztos, hogy járni fogunk. sőt. biztos, hogy nem.
tegnap éppen arra gondoltam, hogy mekkora egy szemét, mert nem keres azóta, hogy nem kaphatott meg. eltűnt, mint szamár a ködben. erre 2 perc múlva telefonál. nem vettem fel. be voltam rá rágva. aztán megint hívott. akkor sem vettem fel. duzzogtam.
erre ma megtalált msn-en, hogy miért nem vettem fel. mondom: haragszom. elmondtam, hogy mi a bajom. erre, hogy ő is haragszik, mert a névnapjára egy nyomorult sms-t se küldtem neki... pedig várta... (álljunk csak meg!!! miért is küldenék??? na, mindegy...) meg hogy neki is szar időszaka volt, azért nem jelentkezett... és hogy tegnap azért hívott, mert találkozni akart velem csak, mert hiányzott a búrám, látni akart, nem dugni.
remek.
ma összefutunk kicsit dumálni, mert nagyon jól rávilágított egy problémára. hogy még mindig nem tudtam elszakadni a Bőgőstől. és amíg nem vagyok szabad, amíg utána nyavalygok állandóan, addig nem fogok kelleni senkinek. mert ezt a pasik megérzik. és hát kinek kell olyan
csaj, aki az exe után kesereg. és esetleg fennáll a veszély, hogy egyszer megpattan az exhez. senkinek. nekem se kéne olyan pasi... hát akkor mit akarok???
nyilván Miki is érzi, hogy még erősen kötődök a Bőgőshöz (a dugás, meg a picsogás miatt), ezért is nem akar jelentkezni, nem akar velem koccolni...
holnapra azt terveztem, hogy elmegyek a Kossal a Tűzraktérbe, mert jazz tanszakosok (Áronék) játszanak (ráadásul a Bőgős hangszerével, amit itthon hagyott), aztán lesz jam session is, de már nem tűnik olyan jó ötletnek.
mert ez is megint micsoda??? a Bőgőshöz való ragaszkodás. hogy láthassam a bőgőjét, a cimboráit, mittomén. mondjuk, a cimboráival miért ne találkozhatnék? jazzt miért ne hallgathatnék??? mindez tőle független... csak legbelül, mélyen motoszkál bennem, hogy miatta
megyek oda.
ma egyébként a Bőgős elutazott. Mallorcára. július végén jön haza. azért persze vártam tőle egy búcsú telefonhívást vagy sms-t. de hát ne legyek már ilyen naiv. szarik ez a fejemre. és én is így teszek.
reggel volt egy kis céges elintéznivalóm. ahogy utazgattam, rájöttem, hogy persze a fél város a Bőgősre emlékeztet... Buena Vista Social Clubot hallgattam. kellemes kis számokat. áhhhh... majd elmúlik ez is. minden. ahogy régen is elmúlt. nem vonz már egyáltalán, de még kattog az agyam rajta. bár az éjjel nem vele álmodtam, hanem a szüleimmel... szegényekbe úgy belegázoltam, nem csoda, ha most ők kerültek a fejemben előtérbe. sokkal fontosabbak nekem, mint bármelyik pasi a világon.
fura... most azt tudatosítom magamban, hogy távolodik tőlem a Bőgős... mármint valóságosan. mármint kilométerekkel távolodik. de ezzel együtt hajtom ki magamból. mindent, ami vele kapcsolatos, minden érzést, emléket, gondolatot. persze, amit lehet, azt hajtom ki magamból.
egy-két dolog benn fog ragadni, de a nagyját kipucolom. és kezdek megkönnyebbülni... komolyan... távozik belőlem sok-sok nehéz dolog. sok-sok kellemetlenség. sok-sok nyomor, baj, nyűg, kín. kezdek felszabadulni. mégpedig az által, hogy nemcsak a fizikai távolság nő köztünk, minden perccel egyre jobban, hanem a lelki, kapcsolati távolság is. talán ez így jó. ennek így kell lennie. talán ez lesz a megoldás arra, hogy tényleg el tudjam engedni. ennél jobbkor ez az utazás nem is jöhetett volna. talán ez kell ahhoz, hogy új életet kezdhessek. hogy nyissak valaki más felé.
mondjuk Miki felé... :) könyörgöm, valaki segítsen, hogy cserkésszem be...!!!??? milyen taktikát válasszak? mit csináljak??? nyomuljak? tűnjek el?? mi legyen??
ha nem találkozunk, nem tudom felé azt sugározni, hogy a Bőgős már nem érdekel. vagy egyszerűen lépjek tovább? vele se foglalkozzak? keressek valaki mást?
de hol? mikor? kit? áhhh... :(
az első látásra szerelem elég ritkán fordul elő velem mostanában... talán ezt kellene kihasználni, meglovagolni... Mikin kívül eddig még mindenkiben találtam hibát. valamiért egyik pasi se kellett. Miki meg tetszik. bár nem igazán ismerem, de első látásra, első benyomásra nagyon okés. hol van még ilyen pasi, aki ilyen hatással lesz rám elsőre megint??? meg akinek esetleg én is tetszem... bár Miki nem mondta egyértelműen, azért, ahogy a kezemet fogta... mielőtt elmentem
a Bőgős mellé "aludni"... fogta a kezem, szorította, nem akarta elengedni... és csak néztünk egymás szemébe... mintha azt akarta volna mondani: "aludj velem, ne vele..." vagy "ne hagyj itt..."
áhhh... lehet, hogy csak belemagyarázom... mert ha ő is ciccereg, akkor mi a francért nem jelentkezik? se telefon, se iwiw, se semmi. :(
vagy még parázik, hogy reagálnék rá? vagy még azon gondolkodik, úgyis a Bőgősbe vagyok belezúgva és neki semmi esélye?
na, ezeket a kételyeket kellene eloszlatni, de sürgősen. de hogyan??????????
mi lenne, ha írnék neki iwiwen, hogy holnap Beatrice a ZP-ben, és hogy van-e kedve eljönni??? (lefosom a Kost, meg a jam sessiont is)
vagy az túl direkt??? az túl nyomulós???
szóljatok már hozzá... tök kivagyok... naaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!