voltam tegnap este. feladva a több, mint 3 hétnyi hallgatást, írtam egy smst. "elviselhetetlenül hiányzol..." ennyi volt csak benne. nem bírtam tovább, hogy ne jelezzem neki, még mindig rá gondolok... őszinte vagyok. tudom, elhallgatással nem kellett volna hazudnom. mert az ugye nem ugyanaz. de mindegy. ennyi. eddig bírtam. elgyengültem. vállalom.
reggel 8-kor kapta csak meg, mikor én már azon puffogtam, hogy miért kellett elküldeni, akkor jött a visszajelzés.
most meg azon puffogok, hogy az a kis ribanc Niki olyan leveleket írogat neki, hogy "írd meg, találtál-e feleséget!!" kurvaannyát. itt van a felesége. itt ül. most éppen itt pötyög. mi a fasznak neki más??? úristen. kicsit bele vagyok zombulva. najó. nagyon.
hú, de gecire elegem van már megint ebből az egészből. biztos vagyok benne, hogy most megint nagyon sokáig nem fogok jelentkezni. amíg ő nem ad életjelet. faszomat beleverem ebbe az egészbe. az a durva, hogy csak úgy tudok elviselni bármit is, ha a telefonomra pillantok néha, ha rákacsintok a fotójára. ha azt mormolom a képernyőnek: "még mindig szeretlek te majom..." vagy valami egyéb kedvesség. megőrülök, annyira hiányzik. megőrülök, annyira mardos a kín, mikor egyre világosabbá válik, hogy mi már sohasem leszünk együtt.
pénteken este a napi jócselekedetet hajtottam végre, amikor megszántam az engem sírva felhívó Katinkát, és mondtam neki, hogy jöjjön fel, nálam van cigibe való, tartsunk panasznapot, úgysincs kedvem menni ZP-be, a Kos csak későn érne oda, meg amúgy is, lehet, hogy leszakad az ég. fél8 körül a pasijával jött fel, jót dumáltunk. 3 cigi fogyott el, este 10 körül mentek haza.
szombaton összevakartam magam, elmentem suliba. 1-ig tartott az óra, utána takarodtam haza. 3 után már anyuéknál voltam.
tegnap meg jöttünk vissza. végre kocsival. hát, kb. ennyi volt a hétvége.
ma reggel orvosnál kezdtem, aztán jöttem dolgozni.
este MüPaban diplomakoncert. vagy a Kossal megyek, vagy Judittal. még nem derült ki. meglátom Nikit, felöklelem. :S hülye picsa. faszért oltogatja már a Bőgőst??? picsába.
látom, beindult a kommentelés ezerrel. hurrá. igazatok is van, meg nem is. vagy mittomén. mondjuk, múlt hét második felében igen erős PMS-em volt, nem véletlenül rágtam be minden szarra és rohantam rá minden hülyére, virtuálisan. már elmúlt. asszem.
lesz pasim. egyszer biztosan lesz. nyilván nem a Bőgős. ő már soha többé. most még ringatom magam ebben a reményben, de tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy reménytelen az egész. hogy más fog-e kelleni rajta kívül??? na, az még kérdés... nagyon nehéz leszakadnom róla. :( de majd alakul. :) bizakodó vagyok. rettentően. más lehetőségem úgysincs. :)
Nem értem miért kell újra és újra megaláznod magad. Ezzel csak a bőgős egóját növeled, és magadat ásod el. Nincs benned semmi tartás? Ejjj!! Olyan megalázó amit csinálsz. Emelt fejjel kell kilépni egy kapcsolatból, nem pedig így. Hova süllyedsz még? Nincs is vonzóbb egy egyenes gerincű magabiztos nőnél. De aki ilyen gesztusokat gyakorol a volt pasija felé, az kisugárzik, és persze hogy nem kell senkinek. Miért kell kiírni a homlokodra, hogy vesztes? Te nem ilyen vagy. Szedd már össze magad.
VálaszTörlésjogos. jogos. jogos. tudom. igazad van. felpofoztam magam. megráztam magam.
VálaszTörlésHelyes!
VálaszTörlésRázd meg magad!
Legyél magabiztos, (de nem öntelt) az mindennél vonzóbb. Egy magabiztos nőt minden faszi meg akar szerezni magának.
Az a baj, hogy nem az utolsó találkozásotok emléke az ami folyamatosan előtted van. A hülye vagy, kisanyám? Gondolkozz már hol a helyed arckifejezése. Majd akkor nem küldözgetnél sms-eket. Amúgy meg mintha vonzanád az olyan fickókat akik valahogyan bántanak. Na meg mintha "szeretnél" szenvedni, ha nem is tudatosan. Én már annak is örülök, hogy olyan pasit még nem fogtál ki aki folyamatosan püföl is. Tuti, hogy Te annak ellenére is imádnád és folyamatosan győzködnéd magad, hogy megérdemelted. Na remélem ilyen nem lesz azért :-) Az első hozzászólás a maximálisan igaz.
VálaszTörlésjaj, b, annyira igazad van. persze. és ha nem jutna eszembe az a bizonyos arckifejezés, akkor már sokkal előbb írtam volna neki.
VálaszTörléstudod, néha jön olyan érzés, hogy az ember annyira kibaszottul magányos, hogy még ezekbe a szarokba is kapaszkodik. mármint azokba az emberekbe, akik lépten-nyomon megalázzák és le sem szarják.
lehet, hogy szeretek szenvedni. nem tudom. bírom a drámát, a műbalhét, hogyne. színpadias vagyok. és ez rémes.
mindenkinek igaza van amúgy, hogyne. és próbálom ezeket az igazságokat beépíteni az életembe. csak baromi nehezen megy.