nemcsak nekem volt

remek estém, szerintem, hanem a jazztanszakos fiúknak is. :)
este fél9-kor találkoztam a Kossal a Baross utcánál. elmentünk a Gödörbe. vett egy üveg rosét, azt iszogattuk meg ketten. viszont én otthon már csináltam egy uticigit. de nem fért bele a dobozba, úgyhogy valamennyit elszívtam belőle indulás előtt. ergo nem nagyon bírtam magammal már a buszmegállóban sem. :)
Dórika és a Rombolók koncert nem volt rossz. sőt, a végén kifejezetten élveztem. azt magyaráztam a Kosnak, hogy nézze meg a bőgőst. hogy amikor penget, a jobb keze ujjaival... hogy én olyankor mindig azt érzem/gondolom, hogy a csiklóm van a húrok helyén és azon penget. nem véletlenül vagyok megmarhulva minden bőgősért, már gyerekkorom óta. :)
10 körül elindultunk a Tűzraktérbe. hálistennek nincs messze a Gödörtől. a Hegedű utcában újra elővettem a spanglit. próbáltam a Kost is belevinni a jóba, de hevesen tiltakozott. hiába fújtam a szájába a füstöt... ehhh... :( aztán közeledtünk a helyhez és megláttam, hogy Gergő és Szilveszter állnak a járdán. már messziről, üvöltve énekeltem: "különös Szilveszter, táncol a hóember!" majd köszöntöttem őket, mint a Földi Trió hazánkban maradt tagjait. :) dumáltunk, röhögtünk (ők leginkább rajtam, mert sikerült betépve elég durván "bemutatkozonom" nekik. ilyen készen még nem igazán láttak szerintem. plusz még ugye a szakítás miatti sértődöttség és düh...)
aztán beljebb mentünk, a pulthoz. ott már egyéb ismerős arcok is voltak. Áronék, akik miatt mentem konkrétan. az ő triójukban játszik az a fiú, akinél most a Bőgős bőgője itthon van. mondtam is Áronnak, hogy csak miattuk jöttem el. :) a pultnál valami baromi sokáig kellett várni, hogy végre italhoz jussunk. 1 üveg rosé megint. én már majd' kiszáradtam. :( aztán leültünk valami kanapéra, vártuk, hogy beálljanak a zenészek. és egyszercsak megláttam az Asszonyt. Andris kezében. úrjézus. akkor már pattantam is fel, hogy nekem aztán be kell mennem. ott kell lennem. megálltam az ajtóban, mert cigivel nem lehetett bemenni. és ámulattal néztem azt a hangszert. ami csodaszép és zseniálisan szól. aztán elkezdték. játszottak. kurvajól.
aztán jött a jammelés. beállt Gergő is, egy másik bőgős fiú is, akit szintén ismerek. én már teljesen transzba estem. kimentem vécére, majd visszafelé eldurrantottam a spangli maradékát. ohhh. na, akkor lettem überbrutál készen. a Kos meg csak nyomatta az erotikus dumáit, hogy ráizguljak a zenére, én meg egy fotelben vonaglottam és szorítottam össze a combom, hogy nehogy baj legyen... áhhh... csukott szemmel élveztem a zenét. mert a JAZZ a zenék királya!!! ehhez nem fér kétség! és miért??? nos, mert micsoda speciális eset az, hogy azt, amit ott hallottunk, soha többé úgy, ugyanabban a formában nem fogjuk hallani. mert improvizáció az egész. a másik meg a zenészek egymásra hangolódása. hogy annyira tudják, ki mikor lépjen be. most ki szólózzon, meddig szólózzon, honnan tudjuk, hogy már abba fogja hagyni a szólót és jöhetünk mi. persze, ezt nyilván tanulják... de akkor is!!! ezt érezni kell! gondolkodni kell! figyelni kell! hallani kell! úgyhogy egyszerűen nem tudok mit mondani, mint hogy a jazz... hát... az bizony egy csoda...
arról már nem is beszélve, hogy mekkora örömzene volt az egész. hogy végig vigyorogtak a zenészek, ha elrontották, akkor is. látszott rajtuk, hogy élvezik a zenélést. és ennél nincs is fontosabb! :)
de egyszercsak megérkezett Mihály. akitől még szilveszter előtt ződet is vettem. akiről azt tudtam, hogy dobos. nos, megérkezett. odajött hozzám, adott két puszit (!!!! eddig sose tett ilyet. nem is vagyunk ilyen viszonyban. sőt. életemben most láttam negyedszer talán...), majd nyakába akasztotta a szaxofonját és beállt ő is a csapatba.
na, akkor szabadult el a pokol... úrjézus... akkor lettem aztán igazán a mennyekbe repítve... hajnali 3/4 1-ig voltunk ott. a srácok még maradtak, azok szerintem reggelig nyomatták, de nekem muszáj volt haza indulni, mert fáradtam is, meg hát ma meló. :(
csináltam néhány képet. az Asszonyt minden bőgőssel megörökítettem. igazából el akartam küldeni mms-ben a Bőgősnek. hogy lássa. de már nem biztos, hogy ez jó ötlet. :(
amúgy a zenészeket is elszórakoztattam ám este, mert persze én tapsoltam a leghangosabban, meg én huhogtam a leghangosabban, meg ilyeneket szóltam be, hogy "de szép bőgő!!!", meg hogy "vigyázz a bőgőre! figyellek!"... ultragáz voltam egyébként... be kell, hogy valljam. tuti megvan rólam a véleménye mindenkinek. ami egyébként kurvára nem érdekel. én gecijól éreztem magam. kurvajó volt, hogy végre egy olyan jammelés, ahol nincs ott a Bőgős és mégis jó. és ez most így fog menni a nyáron, mert minden szerdán este lesz ilyen a Tűzraktérben. ráadásul szabadtéren, szóval... uhhh... minden szerda este ott a helyem. szerintem a BL döntő után is oda fogok rohanni. :)
szóval lehet, hogy vastagon leégettem magam mindenki előtt, de valahogy egyáltalán nem tud érdekelni. rettenetesen jól éreztem magam velük, a társaságukban, a zenéjüket hallgatva, és nekem ez az egy fontos. önző geci vagyok, azt akarom, hogy nekem jó legyen.
a Kos taxival vitt haza. én otthon nekiálltam egyből chipset zabálni, mert éhes voltam a fű miatt. két zacskónyit faltam fel, közben meg sztondultam a tegnap Nemzeti Sportra. alig láttam, de azért erőltettem az olvasást. de hogy miért nem feküdtem le aludni??? ezt én sem tudom. inkább még nekiálltam pornót nézni. fél óráig reszeltem, mire sikerült elmennem. olyan fos filmek voltak mindenütt. :(
2 után feküdtem le. reggel 7:10-kor volt egy olyan pillanat, az ágyam szélén ülve, hogy felhívom a főnököt és mára kérek egy szabit, de aztán erős voltam és elindultam.
ma főzök egy rahedli lencsefőzeléket, majd ledöglök aludni. rám fog férni. holnap jön Béta (meg lehet, hogy a Major is), dumálni, inni, szívni. szóval pihentnek kell lennem. :)

arról meg már nem is beszélek, hogy jelenleg 6, azaz hat pasi van tallonban...
1. Miki. a Bőgős gyerekkori barátja. nekem kéne, de én nem kellek neki.
2. Hétfői. tavaly augusztusban ismerkedtem meg vele, aztán megtalálta a blogomat is. aztán jól nem lett semmi közöttünk, mert még mindig az exével volt elfoglalva. aztán mostanában levelezünk, meg sms-ezünk. tegnap is írt, hogy akkor ott lesz a ZP-ben a Ricse koncerten. én meg elkeserítettem, hogy inkább a jazzt választom. úgyhogy nem találkoztunk. de érik. nagyon érik. :) nekem kéne, de nem tudom, hogy én kellenék-e neki.
3. Borász. már azt hittem, hogy megorrolt a pénteken lemondott randi miatt. ehhez képest tegnap levelet, majd smst is küldött, hogy semmi gond és látni akar. nem tudom, hogy kellünk-e egymásnak.
4. Kéményseprő. tegnap fél4-ig héderelt a kecómban. rendet hagyott maga után. felhívtam, hogy él-e még. megköszönte, hogy ott maradhatott. meg hogy majd fussunk össze még. aha. majd hívjál vissza. :) nem tudom. nekem annyira nem kell, de én kellenék neki, szemmel láthatóan.
5. KB (aka Balu). aki annak ellenére, hogy elküldtem a véreres faszba, azért nem adja fel, még írogat. nekem nem kell, de neki kellenék.
6. Bak. rettentőmód meg akar dugni. nagyon jókat tudunk dumálni, meg lelkizni, de igazából legszívesebben a farkát dörzsölgetné a számhoz állandóan. nekem nem kell (még dugni se, túl szőrös), de neki kellenék.

ez most a szitu. nagyjából. a helyzet rossz, de nem reménytelen. :)