már két hónap

telt el azóta, hogy a Bőgős szakított velem. sokszor kellett ma ránéznem a naptárra, hogy ez a tantusz leessen.
foglalkoztat, hogy ne foglalkoztatna az a pöcs. de már közel sem olyan szinten, mint régebben. már egészen máshogy állok a kérdéshez.

Mikire viszont egyre inkább rá vagyok szívódva. sokszor eszembe jutnak dolgok, amik a megismerkedésünk éjszakáján történtek és ez alapján nem hiszem el, hogy közömbös lennék neki. egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért nem válaszol még mindig a levelemre.
na jó, gondoltam ilyenekre, hogy:
- Irmivel (lakótárs, Bőgőssel közös cimbi) beszéli meg, hogy mit csináljon
- írt a Bőgősnek, hogy az véleményezze a szitut, netán engem leinformál, esetleg engedélyt kér a velem való kapcsolat mélyítésére, de az még nem válaszolt
- agyal folyamatosan, kattog, felírja, hogy mi szól ellenem meg mellettem... és még mindig nem tudott dönteni...
- berezelt, hogy most akkor én rányomultam és hogy ez egy randi, és még hasonló szituban nem volt része...
- szarik az egészbe, nem akar tulajdonképpen tőlem semmit, de még annyira se, hogy esetleg válaszoljon és ezt megírja

persze az is előjött egy hétfő esti lázálomban, hogy este 11 után, munka után felcsönget, hogy beszélni akar velem erről a szituról. mert hogy bejövök neki, de hát izé... és elmondja az aggályait, kétségeit, problémáit...

annyira ráérek ilyeneken agyalni, hogy az már botrány. :) de legalább már nem a Bőgősön kattogok. jelentem, 12 napja nem kommunikáltam vele, semmilyen formában. :) ez orbitális világcsúcs!!!! :) ilyen januárban fordult elő utoljára. a végén már akkor is nagyon könnyen ment nem foglalkozni vele. most egész jól állok. 2 hónap kellett ahhoz, hogy leszakadjak róla, vagy legalább is 2 hónap után kezdek tényleg lejönni róla, de legalább lejövök egyszer, valamikor, végre.
TG-ről például anno sokkal nehezebben szakadtam le. pedig vele nem is jártunk. :) lehet, hogy éppen azért? ha kiderültek volna a rossz tulajdonságai (amik persze biztosan nincsenek, én csak feltételezem, hogy vannak...), akkor könnyebben ment volna???

most senki más, csak Miki a sztár. ott járnak a gondolataim ezerrel. persze, egyre inkább érzem, hogy be fogom bukni, hiába vagyok rettenetesen pozitív és küldöm felé is a pozitív impulzusokat... valahogy ezek mégsem akarnak hatni.
Istenem... szeretném azért látni a Bőgős arcát, mikor hazajön és ráeszmél, hogy Miki meg én tökéletes párost alkotunk és holtomiglan-holtodiglan. na jó, most ezzel nem neki akarok visszavágni. egyszerűen beleszerettem ebbe a pasiba első pillantásra. nem tehetek róla.
nem sok ilyen volt életemben eddig. és a magasra került léc miatt nem is számítok sok ilyenre a közeljövőben.

tudom, hogy össze kell szednem magam, rendbe kell tennem az életem, de ez addig nem megy, míg nincs valami szerelem, vagy némi ciccergés a láthatáron. ha az életem ezen része nincs rendben, vagy nagyjából rendben, akkor képtelen vagyok a többivel foglalkozni.
pedig tudom, úgy kellene, hogy másra koncentrálok, mással foglalkozok és majd jön a szerelem is egyszer csak, váratlanul, kíméletlenül... csak hogy én nem így működök, és bármennyire erőlködök, nem is fogok tudni más lenni. 32 évesen ez már nem fog menni. :(

reggel jól benéztem az időjárást. most persze majd' megfagyok. és már azon jár az eszem, hogy este mit vegyek fel. :) eredetileg szoknyát akartam, bakanccsal, de abba talán belefagyok. úgyhogy mást kell kitalálnom. :) a lényeg, hogy mélyen dekoltált legyen a felsőm. :)