durván elszaladt a

ló tegnap este velem... ajjjajjjj... pedig csak egy pohár bort akartam inni. meg hogy majd én 7-re már otthon is leszek. aha. meg ahogy azt én elképzeltem...
4-szer 3dl rosét ittam meg az este. napközben alig ettem, így aztán már a harmadik pohár falhoz csapott, de azért letoltam a negyediket is. ezek a csajok még igazából nem is láttak részegen. az ilyen találkozókon eddig általában kávéztam, vagy szolidan üdítőt hörpöltem. most viszont belehúztam rendesen.
annyira mardosott a kín, a hiányérzet a Bőgőssel kapcsolatban, hogy muszáj volt tompítanom az agyam. jójó, ennyire nem kellett volna, de hát mikor tudtam én az életemben mértéket tartani? mikor volt, hogy tudtam, hol a határ??? soha. semmikor.
szóval mocskosmód berúgtam. hálistennek a lányok nem engedték, hogy a Bőgősnek sms-t küldjek. ezt megúsztam. :) miután még eltörtem egy poharat is a Spájzban, hazavittek kocsival, mert kiderült az egyik csajsziról, hogy ő is nagy barátja Joenak, már 3 éve. és hogy pont nincs neki semmi. és hogy megőrül egy cigiért. hát hajrá, felmentünk hozzám. a pasija vezetett, ő is feljött, de ő nem szív. elkészült a cigi, nagyon durván nekiestem, ennek meg is lett az eredménye. rohantam a vécére hányni. de ez az alul-felül jövős történet volt. nagyon rosszul lettem. ezek ketten meg addig ültek a nappaliban, a szőnyegen. visszamentem, látszólag jobb állapotban, de nem tartott sokáig. a vendégek elhúzták a csíkot én meg rohantam ismét a fürdőbe. hasmenés, hányás egyszerre. és persze kóma. olyan kóma, hogy szerintem simán órákat aludtam a vécén ülve. nem voltam magamnál. nem bírtam nyitvatartani a szemem. aztakurva. ennyire durván még sosem csaptam szét magam. mármint ennyire részeg voltam (pl. februári Sandokanos buli, vagy az áprilisi hajós Flash koncert), de nem szívtam rá a piára, így némileg meg tudtam őrizni a "méltóságomat". tegnap éjjel viszont nem. egyáltalán nem.
nem tudom, mikor kerültem ágyba. kis híján cipőstől feküdtem le. de mindenképpen ruhában, sőt, kontaktlencsében, meg minden francban. hajnali fél5-kor ébredtem meg. a rádió üvöltött, a nappaliban égett a villany, az ablakok tárva-nyitva... villany leó, rádió leó. visszafekvés. nem bírtam elaludni rögtön, de aztán mégis. fájdalmasan érintett a telefonom ébresztője. :(
ma már legalább 5-ször voltam vécén, olyan hasmenésem van, hogy az nem igaz. a hányingerről már ne is beszéljek. reggel fél8-kor még ültem az ágy szélén, hogy most akkor felhívjam-e a főnököm, hogy otthon maradok, vagy mifasz. végül elindultam. de a 7-es busz istentelen rázkódása meg kanyarjai nem tették jobbá az életem. majd elhánytam magam a buszon is. :(
no, szóval velem minden a legnagyobb rendben. :)
ma munka után Vikihez megyek, holnap jam session a Tűzraktérben Judittal. csütörtökön talán elnézek a LuMúba, egy fotókiállításra. pénteken meg könyvbemutató volt betervezve, de nincs rá pénzem, meg kedvem se nagyon, úgyhogy a Kost inkább lebeszélem róla, illetve meggyőzöm, hogy inkább a ZP-be menjünk, Vad Fruttik koncertre. mert az jó. :) szombaton suli, aztán húzok haza, anyuékhoz.
a tegnapi szétcsapás egyébként talán arra jó volt, hogy most se a rosét, se a füvet, de még a cigit se kívánom. ez is valami. kíváncsi vagyok, meddig tart. :)