kezdődött a hét OJ két fél nap szabijával, mert megbetegedtek a gyerekei. széthajtottam magam mindkét nap, mire bejött, már éppen az őrület határán álltam. szerdán és csütörtökön meg oktatások, meg mindenféle szervezkedés, akkor meg attól őrültem meg. nem is igazán tudom, hogy miért, de tegnap pl. hihetetlen idegroncs napom volt. korán reggel felhúztam magam, hogy mennyire töketlen cégnél dolgozom... áhhh... nem is ragozom.
a hétfőt egyébként úgy indítottam, hogy fordítva vettem fel az egyik felsőmet. nem látszott, de kényelmetlen volt, viszont nem fordítottam meg. nem tudtam még, hogy milyen szerencse fog érni, nap végén aztán kiderült, hogy az a mákom, hogy még hitelképes vagyok a bankomnál. már ha ez egyáltalán szerencsének minősül. jelen helyzetemben annak.
szerdán reggel a földhivatalban kezdtem. a villamoson szemeztem egy fiúval. illetve ő kezdett el szinte tátott szájjal, kikerekedett szemekkel nézni. már zavarbaejtően bámult. helyes fiú volt, mikor leszálltam, rá mosolyogtam és ő ezt viszonozta. ahelyett, hogy elkérte volna a számom. na, mindegy. kezdem megszokni, hogy a Világ töketlen, mulya pasikból áll, tisztelet persze a kivételnek.
a földhivatalbeli ügyintézők a világ urai. 25 ablakból 10-ben ül valaki, de csak 2 hív ügyfelet. mert még kávéznak, meg traccsolnak. eszem megáll. ha én így dolgoznék, már régen seggberúgtak volna, de persze a közszférában elég sok mindent megengedhetnek maguknak az emberek. és ez kurvagáz.
csütörtökön akartam menni gyűrűállításra, de persze nem tudtam, mert egyszerűen nem volt időm elszabadulni 1 órára sem a melóból. úgyhogy jövő hét szerdáig várnom kell ezzel. pedig már készültem arra, hogy milyen jókat fogok enni a hétvégén. :(
tegnap csak arra vártam, hogy végre hazaérjek és rágyújtsak egy spanglira. terveztem, hogy borozok is, de azt túlzásnak gondoltam, ma úgyis be fogok rúgni eszméletlenül. bár nem érzem annyira a bulizást (nyilván, mert fáradt vagyok), de azért estére csak felpörgök...
vigyorogva jutott eszembe a napokban, hogy már egyáltalán nem jut eszembe a Bőgős. ez tök jó hír. :))) meg azon gondolkodtam, hogy fú, de nem kell nekem pasi. nagyon nem kell. egyáltalán nem. egyik sem érdekel. nem is erőltetem a dolgokat.
Hétfőire hétfőn délután küldtem egy sms-t, hogy mifasz, erre este válaszolt, hogy akkor ébredt, tegyük át keddre. na, azóta nem jelentkezett. ha arra vár, hogy én keressem, akkor arra várhat. elegem van a töketlenkedéséből. leszarom magasról. majd hétfőn reggel kap egy e-mailt, hogy fú, milyen jót buliztunk a héten és hogy jobb lesz, ha végleg elfelejt, mert nekem ebből a szarakodásból, pöcsködésből elegem van.
most a melómat is utálom, már megint. év végére akkora hajtás jött össze, annyi megbízás és meló van, hogy el nem tudom mondani. folyamatosan úszunk mindennel és csak kapkodjuk a fejünk. nagyon várom a karácsonyt, de csak azért, mert akkor lesz 2 hét szünet, amikor a munkahelyem környékére se kell jönnöm és nem kell foglalkoznom a faszságokkal, meg pihenhetek kicsit. ez már csak cirka 1 hónap. addig csak kibírom valahogy.
egyre inkább megerősítést nyer bennem, hogy nekem írással kell foglalkoznom, pl. újságírás. nem kellene hagyni, hogy elsikkadjon a tehetségem. beszélek is a Magyar Hírlapnál dolgozó ismerősömmel, hogy tud-e valami tanácsot adni, hogyan induljak el ezen a területen. hátha...
az iwiwes hírfolyamban először zavaró volt, hogy mindenkiről megtudhat az ember egy csomó mindent, de valahol érdekes, mikor látom, hogy emberek módosítanak az családi állapotukon, hogy mostantól kapcsolatban, vagy mostantól egyedülálló. érdekes. főleg hétfő reggel szoktak ezek jönni. mi történhet ezekkel az emberekkel a hétvégén, hogy hétfő reggel mindenképpen közölni akarják a világgal a családi állapotuk megváltozását. elgondolkodtató dolgok ezek.
ja, és már két vagy három éjszaka is (nem egymás után, csak fel-felbukkanóan) az egyik fiatal operátorommal álmodok, hogy rámászok, meg mittomén. pedig igazából nem is foglalkoztat a srác. nyilván csak tudat alatt... mikor ez leesett, akkor persze tegnap este a kanapén el is képzeltem, hogy milyen lenne enyelegni vele. jó, be voltam tépve, az igaz. de azért elképzeltem. ehhez képest ma reggelre TG-vel álmodtam valami baromságot. gyilkolászós, féltékenykedős történet volt, a részletekre nem emlékszem.
mi van még? nem is tudom. minden estém kb. ugyanúgy telt otthon. hazaértem, ettem, tekertem, tévéztem, döglöttem. 4-ből 4 este a héten eddig így ment. a mai bulizással fog telni, Barbi és a Kos társaságában. utóbbitól már előre félek, mert a héten eléggé eltűntem előle, mert ő is felidegesített a hülyeségeivel. mindegy. nyilván meg fog jönni, ezért indulok pöccre minden helyzetben.
és este még a Bak is hívott. nagyon fura volt. már nem igazán voltam képben. valami új melót akar ajánlani, hogy kávézzunk a jövő héten egyet. majd jól megmondom neki, hogy szerintem ne találkozzunk, mert úgysem érdekel, hogy mit akar mondani. semmiféle pilótajáték, MLM és egyéb faszság nem izgat. vagy írni fogok, vagy szopódok itt tovább, de más nem érdekel.
a hétvégén punnyadok. az jó lesz. bár lett volna szombat délutánra program, de az sajnos ugrott, bár remélem, hogy be tudjuk pótolni hamarosan.
ó, és még annyit, Banyával örökre végeztem. már nem barátnőm. 20 év után ennyi. leszarja a fejemet. főleg, ha én szar passzban vagyok. ha persze ő van olyan helyzetben, akkor nyilván mindenki álljon haptákban, hogy az ő lelkét ápolja. de ha neki happy minden, akkor a többiek dögöljenek halomra. hát kösz. nekem olyan Barátnő kell (és hálistennek már van is), aki jóban és rosszban egyaránt velem van és viszont. úgyhogy tán ne erőltessük azt, ami nem megy. sosem ment, csak talán én ragaszkodtam hozzá. mert akkor még nem tudtam, hogy létezik igazi Barátság is. most már szerencsére tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése