tegnap 4-szer beszéltünk, de csak a lábam volt a téma, ami azért ennyiszer már elég unalmas.
csak hétvégén fogunk találkozni, de nincs pénze, úgyhogy ne menjünk sehova. hurrá. akkor csak vasárnap (ha egyáltalán hív még), mert én a szombati Flash koncertet most már nem fogom kihagyni. akkor majd vasárnap délután feljöhet, és ennyi.
rácsörögtem még este 3/4 9 körül, mert jó lett volna hallani a hangját, de nem vette fel. és vissza sem hívott.
a Tesómnak elmeséltem a sztorit részletesen, végszava: "vigyázz, nehogy csak kábítson ezzel a dumával, hogy egyszer megdughasson és ennyi..."
egyrészt kösz, hogy azt gondolod, nincs olyan pasi, aki úgy szeretne, ahogy vagyok.
másrészt meg kösz, mert az én lila ködbe borult fejemben egyáltalán nem fordult meg ilyen gondolat, viszont most már csak ez forog.
komolyan, az ember inkább senkinek ne mondjon semmit. jobb, ha kussol. mert vagy elmúlik a varázs, vagy elmúlik a varázs. mindig mindenki a realitások talaján, és oda akar engem is rángatni. én meg azt utálom. bár nyilván hasznos. főleg, ha szar kedvű akarok lenni. akkor jöjjön csak a realitás. hogy egy öreg, rusnya csaj vagyok és soha nem fog senki magamért szeretni. ennyi. és még a Tesómtól is ezt kapom. parádés. még jó, hogy anyuék tegnap nem vették fel a telefont. no, persze őket nem traktáltam volna ilyesmivel, de belémgázolásban ők is tudnak alakítani.
csodálkozom, hogy itt még nem kaptam hasonló szellemű kommentet. de most jöhet, most úgyis a padlón vagyok, bárki belémrúghat nyugodtan. észre sem veszem már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése