1. mikor betolta, hogy "ne kezdjek vele...", akkor azonnal fogtam a telefonom, és elkezdtem írni Barbinak egy smst, hogy "Megint bejött a megérzésem...." és folytattam volna, hogy "mert ennek vége van már megint..." de aztán nem folytattam és végül nem is küldtem el. a Szűz nézte, hogy mit írok, kérdezte, hogy kinek és miért pont most. nem válaszoltam. akkor már nem zavartattam magam, tudtam, hogy ennyi az egész.
2. érzem rajta, hogy szexuálisan valami iszonyatosan jót kapnék tőle, vagy kaphattam volna tőle, ha mégis úgy alakul. és azt is éreztem, hogy a régóta vágyott és mástól irigyelt pasi lett volna, aki olyan, hogy állandóan rám van szívódva, aki büszke a nőjére, akinek a barátnője a legszebb nő a világon, akit a tenyerén hordoz, akit állandóan meg akar érinteni, csókolni, mert imád, szőröstül-bőröstül. nagyon régóta vágyom egy ilyen férfira. viszont látom, hogy egy zűrös figura. hogy nagyon-nagyon nem egyszerű eset. de még ennek ellenére is adtam volna neki időt, lehetőséget, mert mint írtam már, amennyire taszít, annyira vonzódom is hozzá. és szívesen segítettem volna neki abban, hogy összeszedje magát, hogy rendezze az életét. mert szerintem egy szeretetteljes, biztonságos kapcsolatban, környezetben, háttérrel meg tudott volna nyugodni, le tudott volna nyugodni. vagy nem, de hát ezt már nem tudhatom. de megpróbáltam volna. mert értékes embernek gondolom, bár tény, hogy vannak/voltak kétségeim, fenntartásaim már az első pillanattól kezdve.
3. a Tesómnak el sem merem mondani, hogy mi a szitu. nem akarom hallani, hogy "na, én megmondtam..."
áhhh... ultragáz minden. én már nem merek ismerkedni, de frankón. nem tudok hinni senkinek, végképp, meg egyáltalán... mostanában még faszt se akarok látni. még attól is megundorodtam. és ez meg már pont a tragédia kategóriába eső dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése