átszerveztem az egész

hétvégémet. lemondtam a fotózkodást is. csak a holnap esti IHB buliban vagyok benne, de abban nagyon. Katinka jön fel Tibivel. már nyár óta nem találkoztunk, lesz miről beszélnünk. orbáncosmód be fogunk rúgni, meg tépni, az biztos. Katinkának ráadásul szülinapja volt a héten, azt is meg kell ünnepelni.

ez a program jó lesz. jót fog tenni. kikapcsolódok, felejtek. hétvégén meg marad a befordulás. nem bírok most senkivel találkozni. Banyával főleg nem. most egyáltalán nem vagyok rá hangolódva. most a Világ elől elbújós, elmenekülős hangulatom van. ismét. 

Barbi csodálkozik, hogy mennyi erőm van, hogy bírom a megpróbáltatásokat... hát én is csodálkozom magamon. de hát mit tehetnék? vagdossam fel az ereimet? volna értelme? nyilván lenne, csak van egy pár ember, aki miatt nem vagyok képes megtenni. mert nem akarok nekik fájdalmat okozni. nagyon szűk ez a kör akik nekem fontosak.

egyértelműen megint önpusztítás következik. már így is kezdek többet szívni a megszokottnál (eddig elég volt heti 1 g, most már 1,5-re bővült a szükséges mennyiség), ez még csak növekedni fog. 

tudom, sejtem, hogy számtalan lehetőségem lenne ezen kívül. de mégis micsoda? hímző szakkör? könyvtár? salsa klub? képtelen vagyok ilyesmire. bármire is.

buliba se szívesen mennék, hiszen minek, ha ilyen pöcsköszörűket tudok találni? vagy hát ilyenek találnak meg... szóval teljes a kudarc, önértékelésem a béka segge alatt már megint, a Világhoz való hozzáállásom meg... áhhh... csak az villog a fejemben, hogy MIÉRT??? miért szopok én ennyit, miért történik ez velem, mit követtem el, mit basztam el, hogy ezzel vagyok büntetve? hogy lassan 4 éve vagyok szopóágon. egyik fos jön a másik után. és ezek csak a pasik. hogy még ezen kívül mennyi szar van az életemben, azt el nem tudom mondani. az már szinte felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. 

mégis mit tehetnék? mit tegyek? elengedtem már számtalanszor és mégsem kaptam semmit sem meg. lemondtam már az egész társtalálásról, most már nem csak neten ismerkedtem (oké, 1 eset volt eddig, de ez sem rajtam múlott), mit tegyek még? volt, hogy hónapokig nem randiztam, és mégsem változott semmi.

ahhh... nem is rágódok ezen. meg semmin sem. minek? így is, úgy is megkattanok, szóval tök mindegy. úgy gondolom, az elmúlt időszakban én nem hibáztam, ha pasiügyről volt szó. egyszerűen rám jár a rúd. immáron 4 éve. és nem látom a végét.