hol is kezdjem? amit már egész héten meg akartam írni, hogy egyrészt reggelente mostanában dj-set játszok a munkahelyen.
megyek be, fülemben zene, az irodám még sötét, de ugyebár a nagy üveges kalitkára kell gondolni. előttem egy tft monitor, majdnem mint egy laptop, erre én még a sötétben, sapkában, kabátban, elkezdem nyomatni a dj-s mozgást, mintha a dj pultban állnék. kevergetek, kavargatok, jobbra-balra, közben persze megy a bólogatás ezerrel. amint valaki közeledik, akkor abba hagyom. :)))
a másik, hogy napi 20 dkg csokoládé bevitele nélkül a szervezetem egyszerűen nem életképes. rengeteg csokit eszek. jujjj. ez már komoly függőség. most még azt nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb, a csokitól függeni, vagy a spanglitól. az a baj, hogy egyikből következik a másik. na, mindegy. :)
pénteken annyira, de annyira nem éreztem a bulit, hogy az nem igaz. spangliztam, tévéztem, mindent csináltam, csak teljen az idő. aztán persze 10 előtt már ott voltam, és Barbiékra sikerült majdnem egy órát várnom a hely előtt. a hidegben. a maradék spanglimat eltoltam, mert azt hittem jönnek, aztán kezdtem pörögni a flaszteron, de mire megérkeztek, már megint ott tartottam, hogy megyek haza. persze, nem hagyták, hogy lelépjek. :)
a buli volt már jobb is, leginkább szerintem rajtam múlott, hogy nem mulattam olyan hatalmasat. persze voltak uncsi részek, főleg mikor a live karaoke ment, az borzasztó volt. :(
legtöbbször a Magyarország-Olaszország U21-es meccset néztem, mert a helyen volt egy plazma, amin azt adták. de persze diszkréten kellett, hogy Barbi ne verje be a mocskos pofámat amiatt, hogy nem vagyok partyface. :) sokáig egyébként az a meccs tartott a buli helyszínén. ha nem ment volna, már előbb veszem a kabátom.
végül végig kibírtam. hajnali 3 körül szabadultunk ki az utcára. elköszöntem a taxis brigádtól és az éjszakaihoz indultam. fülemben zene, ahogy kell. nézném a buszt, hogy mikor megy, erre megszólít egy srác. külsőre nem az esetem. nálam magasabb, ami nem baj, de pocakos... mondjuk, nem a gusztustalan zsírtömeg, inkább egy sörpoci. de jól látható. de az öltözködése, a stílusa, a dumája mind bejövős volt. :)
olyannyira, hogy az éjszakai buszon már a kezemet melengette és puszilgatta (én meg hagytam), majd elkérte a számom. és azóta már vagy ezerszer hívott. :) azt hittem, hogy nem fog hívni, hanem majd hazaér szombat reggel és nézi a telefonját, hogy ki ez és ennyi. de nem. hív, rendületlenül. és ma este lesz az első hivatalos randink.
annyit lehet róla tudni, hogy a neve innentől kezdve Szűz, mert abban a jegyben született (ami nekem annyira nem kóser, de persze nem zárkózom el előle), 33 éves, 3 saroknyira dolgozik a munkahelyemtől, és Zuglóban is lakik. 1 éve nincs tartós kapcsolata. és hogy már a buli előtt, míg én kint várakoztam a későkre, már akkor kinézett magának, aztán a buliban nem jött oda hozzám, mert mittomén miért, de nem, és utána meg a buszmegállóban találkoztunk, és hogy szerinte ez pont így volt jó, és így volt rendezve. szóval életemben először megtörtént velem az, hogy valaki "kinézett" magának, hogy megtetszettem valakinek, aztán leszólított, aztán elkérte a számom és még józanul is akar velem találkozni. :)
a hétvégém kábé ebben a révületben telt egyébként, össze-vissza ettem és aludtam, meg persze spangliztam. szombaton pl. éjjel a RádióCafén találtam valami szeletelést, arra rászívódtam, majd éjféltől 4-ig a kanapén ÜLVE aludtam. nem dőltem el, meg semmi, csak ültem, mint egy jól nevelt kislány, kicsit hátrabukott fejjel és úgy aludtam. 4 órát. karaj, mi? :))
vasárnap 11 körül ébredtem, boltba el, aztán punnyadás tovább. a Szűzzel dumálás (tegnap 4-szer hívott...), egy kicsit rá gondolás, meg tévézés. ennyi. :)
ma meg este 6 körül randi, valahol itt, Zuglóban. persze emiatt már randiszerkóban és randisminkben jöttem. a dekoltázsom a köldökömig ér, de felvettem még egy pulcsit, hogy itt bent ne a csöcsömet bámulják a kollégáim, ha egy mód van rá... a sminkem meg zsönyörűséges szokás szerint. :)))
Hétfői? se kép, se hang. még a pénteki buliból majdnem küldtem neki egy smst, de hálistennek Barbi elrakatta velem a telefont. most meg már örülök is neki, hogy nem írtam üzit. egy sort se. bekaphatja az is. ha megengedem, persze... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése