sóhajtunk fel, hogy "mindig is űrhajós szerettem volna lenni...", aztán meg egyszerre mondjuk ki, hogy "kellene nekem egy kávé..." (mármint nekem, mert kezd lankadni a figyelmem), akkor már az ember nem tudja megállni, hogy ne bújjon oda a másikhoz, ölelje át és tapassza a fülét a mellkasára, hogy a szívdobogását hallgassa, hosszú percekig. mert nem hiszi el, hogy a mellette ülő csodalény létezik...
valami ilyesmi történt többek között tegnap este. rettentő romantikus és kellemes este volt. néha még feszengéssel, de egyre inkább oldódással.
7 után pár perccel érkezett Csillagász. most csinibb volt, sokkal. :) éppen tekerni készültem, úgyhogy a legjobbkor jött. :) ment a Rubin Kazany-Barcelona meccs a háttérben, de egyre inkább nem érdekelt semmi más, csak ő. tévézgettünk, dumálgattunk, teáztunk, bár hozott egy üveg bort, hogy ne jöjjön üres kézzel, azt végül nem is nyitottuk ki. tévé kapcsolgatás, csillagászatos filmnél leragadás, aztán meccsre tovább. de tűrte. nagyon jól tűrte. párszor bepunnyadtam, de jól voltam. ha már éppen semmi nem volt a tévében, akkor betoltuk a Tilost, ahol hatalmas minimal téma ment. :) ettünk csokit, chipset, és rengeteget szívtunk. :)
egymás mellett a kanapén, de már közelebb, mint hétfőn. én nem mertem ránézni, szinte alig. ő viszont figyelt, nézett, ezt éreztem is, meg láttam a szemem sarkából is. :) ahogy ücsörögtünk, a kezünk már összeért. játszott a karszalagommal, meg ilyesmi. de nem mozdult semmit. aztán már nagyon fázott a kezem és éreztem, hogy az övé meleg, gondoltam megkérem, melegítse az enyémet. úgy is lett. ezután már nagyon minimális időre engedte csak el.
teszteltem, mert azt hittem, csak muszájból fogja a kezem, meg szorongatja. de nem. ha elengedtem az övét, akkor ő kezdte a bizsergálást, simogatást. kereste a kontaktot. ekkor én már a vállára hajtottam a fejem, vagy nekidőltem simán. aztán volt egy pillanat, amikor feljebb ültem a kanapén, hogy nagyjából egy magasságba essen a szánk, a fejünk végre, mert akkor már nagyon kívántam, hogy megcsókoljon. ekkor ő távolabb húzódott. na, mondom, remek, annyira azért nem vagyok jó nála, hogy meg is csókoljon. később rászívódtam a kezére. nagyon szép keze van. hatalmas, férfias, de mégsem durva. munkás kéz, de csodálatos. mikor már 10 perce simogattam és nézegettem, akkor benyögtem, hogy vannak fétiseim. pl. a kezek. :) jól bírta a vegzálást. :)
a 2:14-es éjszakai buszt nézte ki magának, 2:05-kor kezdett szedelőzködni, hogy elérje. én meg azt szerettem volna, ha velem marad, hogy aludjunk együtt (csak alvás), de hát nyilván nem lehetett, meg nem is mertem bedobni. szóval felöltözött, majd az ajtóban búcsúzásra került a sor. és ekkor azt tette, amit én akartam (ahogy Barbi tanácsolta, hogy búcsúzáskor fogjam meg a fejét és adjak a szájára egy csókot, de persze ne dugjam le a nyelvem a torkán), de utólag belegondolva rájöttem, hogy nem tettem volna meg. én ehhez még nyulabb vagyok, mint ő. de hát ő a férfi. lehajolt hozzám, vigyorgott, először csak az orrunk ért össze, aztán a szánk is... gyengéden, lágyan, finoman. semmi erőszakosság nem volt benne. én el vagyok szokva a magas pasiktól (180 cm), így a pipiskedés közepette először kibillentem az egyensúlyomból, de aztán korrigáltam, megfogtam a karját és nem engedtem el a száját. jó hosszú csók volt. és nagyon kellemes. ha most belegondolok, egyből kész vagyok. :)
amikor már elég hosszú ideje csókolgattuk egymást, akkor elővettem a józan eszem és megszólaltam: "szerintem baj lesz..." (mármint le fogja késni a buszt, ha nem indul el) erre ő vigyorogva: "oké, de visszajövök!!" mire én viccesen: "azt majd én szabályozom!" és ahogy ment kifelé, még rásuhintottam a fenekére, hogy menjen már.
elköszöntünk, becsuktam mögötte az ajtót, és ahogy a Csúf igazságban is láttam, és amire Barbi külön felhívta a figyelmem, hogy véletlenül se csináljam, nos, megálltam az ajtó előtt és bár halkan, de örülni kezdtem. ugráltam, táncoltam, azt mondogattam magamban: "igen, igen, igennnnn" :) és persze egyből küldtem Barbinak az infót: "MEGCSÓKOLT! :D" aztán még elszívtam egy cigit és lefeküdni készülődtem. picit szüttyögtem azon, hogy miért nem ír egy üzit, hogy jó volt az este, vagy bármi, amikor sms jön. Csillagásztól. ez: "Finom volt a csók... küldöm a folytatást a buszról @-------@------* Szép álmokat!"
wháááááááááá!!!!!!! hát nem cuki??? persze nem tudtam erre mit válaszolni, úgyhogy bár a vigyorgás le sem szakadt a képemről, megpróbáltam aludni. nem sok időm maradt rá, úgyhogy pláne.
reggel moslék fejjel ébredés, de persze örömködés. és reggel óta persze folyamatos online kapcsolat, beszélgetés. már kiderült, hogy tegnap nagyon bánta otthon, hogy hazament. hát én is. bár én tényleg csak szeretnék vele aludni. hozzábújni, megölelni, megcsókolni és szuszogni a mellkasán. ő nem merte leírni, hogy mit gondolt, csak ennyi jött: ******** ***** ******** ********** *******... :) a fantáziámra van bízva. hát remek. :)
majd leesik a fejem, annyira álmos vagyok, de nem tudok betelni a gondolataimmal, a tegnap este emlékeivel, az érzéseimmel... persze visszaveszek magamból, legalább is próbálom. amilyen fáradt vagyok, úgysincs erőm semmire.
hát ez van. holnap megyünk a Zeneakadémiára, jazz koncertre. persze a jazz tanszakosok fognak játszani. persze ott lesz a Bőgős is. meg Szilveszter, meg Áron. várom már, hogy lássam őket. :) ja, és adtam ugyebár Flasht a Csillagásznak, és tetszik neki. hallgatja. :) tök jó. lehet, hogy szombaton a koncertre is velem jön. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése