a Kos úgy érkezett meg hozzám este 8 előtt, hogy teljesen be volt indulva. hozott egy üveg bort, meg is ittuk. én egyáltalán nem pörögtem, majdnem elaludtam, ráadásul piszkált a meccs is. és érdekes módon egyáltalán nem voltam vevő rá. még csak megcsókolni se hagytam magam. nyomult ezerrel, masszírozta a hátam, kedveskedett, simogatott, próbált letámadni, de lepattintottam. pedig csak annyit kellett volna tennem, hogy bólintok és azonnal gerincre vág. meg volt marhulva értem teljesen. ja, meg kitalálta, hogy ő igazából még koncert előtt el akart vinni egy csajhoz, egy hármas témára. na, hát még azzal se tudott fellelkesíteni. ez nem vall rám... nem tudom mi volt velem tegnap. vagy mi van. jó, persze fáradt vagyok, mert rengeteget dolgozom és cserébe keveset pihenek, de ilyen dolgokra soha nem mondtam még nemet. most először...
valahogy úgy éreztem, hogy a Kost nem kívánom, alapból. hogy akkor kit? hát Zét. ja. őt ezerszer inkább...
na, szóval fellelkesülve az első félidő eredményein, szünetben el is indultunk a hajóra. útközben ettünk egy-egy gyrost, már ment a koncert, mire odaértünk, de így jó volt, mert nem kellett várni, meg szerintem pár számról maradtunk csak le. cserébe a hangulat már tetőfokára hágott. megittam még egy Mojitot, ő meg két pálinkát, aztán előre törtünk a színpadhoz. hátul az én korosztályom, meg még idősebbek támasztották a bár- és a keverőpultot, nyugger üzemmódban. elől viszont a tinik csápoltak, oda álltunk be mi is. jó kis pogózás lett belőle. rommá ugráltunk, tapostunk mindenkit. :) de persze fel is segítettük azokat, akik a földre kerültek esetleg... pasizni esélyem nem volt, mert egyrészt az idősebb faszik hátul ácsorogtak, másrészt meg a Kos végig rám volt szívódva, fogdosott, simogatott, ölelgetett, úgyhogy nyilván nem jött oda senki, hogy elkérje a számomat. :) najó, mondjuk nem is fektettem sok energiát az estébe, mert nem öltözködtem nagyon dögösen, sőt, szinte szolidan, sminket se frissítettem, hajat se mostam, csak úgy mentem szinte, ahogy voltam. nem is vártam, hogy majd rámszegeződik minden férfi szempár. :) én azért sasolgattam, de hát minek is, mikor egy pasi állandóan fogja a kezem? :)
a kedvenc számunk volt az utolsó, na, akkor szabadult el a pokol igazán. az énekest eljuttattuk a színpadtól a pultig (ő kérte), meg aztán vissza. meg is érintettem. kétszer is. :) parádés. :)
aztán beálltunk a ruhatáras sorba és hazamentünk. éjfélkor már ágyban voltam kb. hulla fáradtan.
ma átjön Zé meccset nézni. beszéltem vele napközben.
a kedélyállapotom hullámzó, de inkább jó, vagy jobb, mint rosszabb. és már ez is valami. :)
Wazza pedig gyógyuljon fel sürgősen, mert oltári nagy gáz lesz... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése