ciklikusságot vélek felfedezni

az életem elmúlt éveivel kapcsolatban. lehet, hogy hülyeség, de feltűnt, hogy tavaly is március idusán ért a "megrázkódtatás", hogy a Bőgős szakít velem, most meg megint ez történik, csak a szakító neve más: Zé.

valahogy feszült volt, és legkevésbé sem jó fej, ahogy feljött tegnap. aztán befutott 76-os is, neki már végképp nem örültem. meglepetésként érte, hogy Zé is ott van, arra számított, hogy kettesben leszünk. én akkorra már éreztem, hogy valami van a levegőben. úgy ültem a két srác között, mint egy fadarab. ők folyamatosan cinkeltek engem, ebben főleg Zé járt az élen. nyugger üzemmódban nyomták, se alkohol, se semmi, csak bambultunk, és ezt meg kurvára untam. alig beszélgettünk közben. na, mondjuk a Real meccs amúgy is olyan szar unalmas volt, hogy nem csoda, ha majdnem bealudtam és nem pörögtem én sem.

mivel megjött, amúgy sem éreztem magam a legjobban, a hátam közepére sem hiányzott az egész este, főleg, hogy két pasival küzdjek.

76-os vette is a lapot, az első meccs után lekoccolt. látta rajtam, hogy bajom van, de nem tudtunk beszélni. Zé még vécére sem ment el.

aztán kettesben maradtam Zével és próbáltam faggatni, hogy mi baja van, mert éreztem, hogy feszült. rákérdeztem frankón: "mondd, hogy csúnya vagyok és kövér..." ezután hosszú csend, majd mikor már unszoltam a válaszért, kibökte: "hát, csúnyának éppen nem vagy mondható..." majd én fejeztem be a mondatát: "de kövér vagyok..."

és erre helyeselt. ez neki így nem megy. ő ennél többet nem tud nyújtani.

parádés.

tudom, ezen most ne akadjak ki, mert rajta kívül van számtalan ember, férfi akinek kellek, kellenék, de ha ők egyszerűen nekem nem kellenek, akkor mi van? nem hiszem el, hogy már megint egy ilyenbe futottam bele...

mert ugyebár a beszélgetésünk úgy indult, hogy mondtam neki, én megvárom, míg elfogadja, hogy ő cuki. meg aztán rákérdezett, hogy mégis hogy gondoltam, hogy addig legyen velem, míg megtalálom az Igazit. hogy mit várok el tőle addig, mert nem biztos, hogy annak meg tud felelni. én először arra gondoltam, az elvárásnál, hogy az a baja, hogy én keresek mást. de kiderült, hogy nem. aztán benyögtem, hogy én nem is keresek senkit. erre ő, hogy de miért nem. meg miért ragaszkodok hozzá. én meg erre azt mondtam: "jó, akkor nem ragaszkodok..."

és persze, szavakban soha nem hazudott (bár mondta egy párszor, hogy mennyire kíván, meg így Drágám, meg úgy), de pont ő, az Igazság bajnoka minden tettében, érintésében, csókjában, sóhajában hazudott. és ez pont elég. hogy soha nem volt akkora ember (ahogy Barbi fogalmazott), hogy kibökje mi bassza a csőrét. persze, célozgatott rá, meg voltak erre utaló jelek, de hát az ellenkezőjére is. már ne haragudjon a Világ, de ennyire ösztönlény lenne valaki, hogy az éjszaka közepén, hajnali 3-kor felébreszt, hogy keféljünk. és akkor még csak nem is maszatol, hanem rendesen... szóval ne mondja már, hogy nem tud megkívánni, hogy ez a probléma, vagy csak ez a probléma. szerintem rájött, hogy ezzel tud a legjobban megbántani, és a megbántás segítségével lepattintani magáról. máshogy nem értek a szóból, csak ha "lekövéreznek". ez van. az persze nem volt hazugság, hogy olyan jeleket küldött felém, amiből én azt gondolhattam, hogy neki csak idő kell. dehogy kell neki idő... mikor először benyúlt a lábam közé, akkor tudta, hogy nem fog ez neki menni, és ez december közepén volt. most meg március közepe van. 3 hónapot elvett az életemből... és ezzel együtt sok-sok évet, mert megint nem tudom mennyi idő lesz, mire ezt kiheverem, és fel tudok belőle állni, és bízni merek bárkiben...

csak barátkozzunk... persze... nem azért nem megy nekünk a barátkozás, mert én nem tudok úgy viszonyulni hozzá, hanem mert ő nem tud. én lemondtam a szexről, a nyünnyögésről, a kapcsolatról, az SZ betűs szóról, mindenről, csak azért, hogy vele lehessek, hogy legyen időnk megismerni egymást. ő meg erre egyszerűen képtelen. és nem azért (vagy nemcsak azért), mert kövér vagyok, hanem mert hülye. mert még mindig fél mindentől, aminek érzelmekhez van köze. és még mindig nem tudom, hogy a régi sérelem dolgozik-e benne, vagy az, hogy még mindig azt a bizonyos nőt akarja visszakapni... el nem tudom képzelni... mert nem mond semmit. én tegnap is jeleztem neki, hogy ha tudnám, hogy mi van, akkor esetleg meg tudnám érteni. de néma gyereknek...

guminő való ennek a pasinak, semmi más. az nem pofázik bele, hogy mennyit iszik, nem kell vele beszélgetni, nem kér enni, nem menstruál, akkor dugja meg és úgy, ahogy akarja, és persze nem kell szeretni, nem kell érzelmeket táplálni iránta. soha.

én nem mondtam, hogy belém máris szerelmesnek kell lenni, mert tudom, hogy a bonyolultabb embereknél ez nehezebben megy (ez is micsoda faszság, csak én találtam ki, saját magam megnyugtatására...), de azért több tiszteletet vártam. hogy ha már régen tudja, hogy nem pálya, akkor nem ajánl barátkozást, mert ugye a fővárosban nincs senkije, és az meg milyen szar, hanem egyszerűen csak nem jelentkezik többé és kész. és akkor nincs ez az egész. már akkor, december közepén, hátat kellett volna nekem fordítania, ha egyenes és erős ember lett volna. de gerinctelen és gyenge. kihasználta az önzetlenségemet, hogy jó ember vagyok, hogy értékeltem őt és még pátyolgattam is. ebben is én voltam a hibás, persze, le kellett volna szarnom, az első perctől kezdve, aztán majd ragaszkodott volna... na, hát ő akkor sem. mert kövér vagyok.

nem érdekel, meg fogok marhulni, nem eszek, lefogyok, szerzek másfél millát, amiből csúcsformába hozhatom magam, mert sajnos rajtam már csak a sebészkés segíthet... és az orra alá dörgölöm. de nemcsak neki, az összesnek. annak a Bőgősnek is, akinek a nagy hasammal, meg a műkörmeimmel volt problémája. mindnek, aki hátat fordított a külsőm miatt.

(és akkor felhív a Kos és úgy köszön a telefonba: "Szia Királynőm!"...)

szóval másfél millió forint, ennyi és nem több a boldogságom ára. legalább azt megvehetném vele, hogy én elégedett legyek a külsőmmel. a többi nem érdekel, mert ha én elégedett vagyok, akkor másnak is jó leszek, de ebbe a jelenlegi állapotba belebetegszem. a meztelen testem látványa egyszerűen elborzaszt és undorodom.

tudom, hogy rajtam és Zén kívül ez senkit nem érdekel, se a Kost, se 76-ost, se Mr. X-et, se Valakit... de egyikőjük sem kell/kellett nekem úgy, mint Zé. senkivel sem volt olyan jó minden, mint Zével. persze, a hazugságokat megettem kanállal. ez meg az én gyengeségem. és nyilván kétségbeesettségem és elkeseredettségem termése is. hogy az első adandó alkalommal nem vágtam ki a francba, mikor elhúzta a száját. hanem hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar. mert azt hittem, csak időre van szüksége. aztán lófaszt. csak egy haverra van szüksége, semmi másra.

másfél millió forint. kérésre küldök bankszámlaszámot. aki együttérez velem és megteheti, az segít, hogy összegyűljön ez az összeg. addig pedig minden egyéb felajánlásnak örülök: jöhet kölcsönbe szobabicikli, elliptikus tréner, vagy legalább egy lépcsőző... bármi. majd én megmutatom ennek a sok finnyás faszkalapnak, hogy merre menjenek: AZ ANYJUKBA VISSZA!!!