némi pénzt buktam

a hétvégén, a kombinált szelvényemmel, de nem érdekel, mert botlott a Chelsea!!! :) és ez a lényeg. persze, jobb lett volna, ha nem ikszel, hanem akkor már ki is kap, de hát így is jó. a lényeg a pontvesztés. :)

pénteken este feljött 76-os. lelkiztünk egy órát. illetve ő lelkizett. én meg hallgattam. mondjuk, vele legalább vagyok olyan viszonyba, hogy nem akadok ki, ha egy kicsit energiavámpírkodik rajtam. azért ő is meghallgatott engem, meg rólam is beszéltünk, de nagyrészt az ő lelkével voltunk elfoglalva.

olvasva viszont a Mars-Vénuszos könyvet, rájöttem, hogy mik is tulajdonképpen a férfiak bókjai, közeledései. és egyre inkább rávezetem magam, rászoktatom magam, hogy kell fogadni ezeket a bókokat. és tök jó. :) 

76-os azt mondta: "csinos a felsőd" de csak ennyit! én meg először már kezdtem volna szabadkozni, aztán meg rájöttem, hogy a faszt fogok én szabadkozni, pláne nem 76-osnak, akivel már annyi mindent átéltünk, és akiről tudom, hogy őszintén mondja, meg ha nem, akkor is azért mondja, hogy nekem jobb napom, jobb kedvem legyen, mert ez neki apróság, nekem meg tök sokat jelent. szóval azt válaszoltam neki, kb. így, szó szerint: "jaj, deho...ööö... köszönöm! nagyon kedves vagy!" :)

és mindjárt jobb lett mindkettőnknek.

Zé például erre sem képes. persze, nem járunk együtt, de a Kos is állandóan dícsér, bókol, kedveskedik, 76-os is. Zé egyszer mondta talán, hogy jó a sminkem. azt is, emlékszem, erőszakkal bökte ki kb. na, mindegy. van ott intelligencia, csak a bók, meg az udvarlás nem megy neki. és azért volt rá lehetősége, hogy megdícsérjen. nem egyszer. jó, persze, miután legelőször benyögte, hogy neki nem megy velem, azóta persze teljesen megszakadt ez a bókolós, udvarlós vonal, amit akár meg is érthetek. de akkor a többi pasinál miért nem? azért nem, mert azokkal nem akarok járni? már Zével se. bár vasárnap délelőtt elkövettem azt a hibát, hogy elmondtam neki, mennyire jól érzem magam a társaságában. és ennyi, nem több. tudom, hogy nincs közös jövőnk, de akartam, hogy tudja, és ezt így közöltem is vele. erre teljesen begubózott megint, hozzám se hajlandó érni... hát menjen a faszomba.

igaza van Barbinak: mi a faszt bohóckodok én ennyit olyannal, akinek nem kellek? tényleg már az egész hétvégét együtt töltöttük majdnem, de minek? jófej vagyok, ennél többet nem is kapok. a Kosnak, meg 76-osnak sem kellek (illetve, ha jobban belegondolok, nekik még inkább kellek, mint Zének, csak nincsenek olyan helyzetben, hogy...), mégis tudnak kedvesek lenni velem, és pont elég, ha 1-2 hetente összefutunk. de akkor legalább dugjunk is. 

ja, mert hát úgy alakult a hétvége, hogy pénteken 76-os elvitt Zéhez kocsival. még mielőtt elindultunk, az előszobában majdnem széttépett, de aztán valahogy le bírtunk állni, bár még búcsúzóul, a kocsiban is szenvedélyes csókot váltottunk. alig várom már, hogy kijussak az új kecójába és pörögjünk egy hatalmasat. :) mármint az ágyban. :) szóval Zéhez át. ott alvás. ott semmi extra nem történés (ja, de. volt kb. 2 percnyi ciccergés a fotelban. lefekvés előtt. de hát ez szinte semmi.). szombat reggel haza. 

aztán Zének szivességtevés (már megint), aztán ledöglöttem aludni. aztán Bétát próbáltam elérni, hogy jöjjön fel pofázni, de az meg valami gyógyszertől bekómált. már mindenki szarrá aggódta magát, hogy nem veszi fel a telefont. na, mindegy.

7 körül aztán átjött Zé. tévéztünk. lefeküdtünk aludni. reggel felkelt, kávét főzött. aztán visszajött az ágyba. éreztem, hogy áll a farka, sőt adta is a kezembe, de utálok reggel dugni. basszameg. akárki akármit mond, nekem nem megy ébredés után, büdösszájjal. ennyi. nem tudok ezen túllépni, sajnálom. (nyilván azért, mert nekem a csókolózás fontos összetevője az ágyjelenetnek) javasoltam, hogy szívjunk el egy cigit, aztán majd dugunk. ebből nem lett semmi. inkább főzés. resztelt máj. tök jó lett. aztán benyögtem, hogy jó a társaságában lenni. aztán bementem ebéd után ledőlni pihenni. vártam, hogy bejön utánam, hogy akkor majd lesz valami szexelés, vagy akármi, de semmi. kijöttem 2 után, nézte a tévét, a 158. meccset éppen aznap... na, mondom parádé. én meg nekikezdtem olvasni. hát kapja be. aztán már mikor megbubiztam valamiért a fejét kedvesen, az se tetszett. mondom oké, megértettem, le is koptam. innentől már a kanapéra se ültem le (a saját kanapémra), hanem inkább a fotelben olvastam, csak nehogy a közelségem feszélyezze bazmeg.

aztán este 8-kor fogta magát és hazament. nem marasztaltam. egy percig se.

annyira fasza, hogy minden pöcsköszörűnek a lelkével foglalkozni kell, meg számon kell tartani, hogy ehhez most ne érjek hozzá, mert nem bírja, a másikkal meg dugjak már, mert megőrül értem... én velem meg senki nem törődik. mármint ezek közül. egyik se. na, hogy a mai nap, mit a mai nap? az elmúlt 2 év őrült nagy csalódásáról már ne is beszéljek. nem is fogok. de sebaj. úgyis ki kell irtanom az energiavámpírokat a környezetemből. nem kell nekem irgalmas szamaritánusnak, vagy egyáltalán jófejnek lennem senkivel, akitől cserébe annyit se kapok, hogy "baszódj meg te liba..." még ennyit se!! hát a rossebet fogok én jófejkedni. férfiakkal meg innentől kezdve pláne nem. van 1-2 ember, aki jelenleg megérdemli, akivel érzelmileg is úgy állok, ahogy, aztán ennyi, befejeztem.

Zével elmegyek csütörtökön megnézni a lakást, amit lebeszéltem neki már, aztán ennyi. be van fejezve a jópofáskodás. faszom se kíváncsi már erre. én nekem mi jut ebből az egészből?? még csak meg se dug rendesen. egyik se egyelőre. 

és igen, azon kapom magam, hogy követelőzök, mert rájöttem, hogy túl sokat adok ezeknek a faszoknak, én meg nem kapok semmit. és persze, hogy ez basz. ezt megelőzve, hogy ne kelljen keseregni, hogy nem kapok lófaszt se, hát nem fogok adni lófaszt se. se magamból, se semmiből, ami velem kapcsolatos. 

és soha többé nem futok pasi után. na, erről pont leszoktam. most.