minden egyes esemény

ami történik velem mostanában, közelebb visz életem megoldásához. azt hiszem... legalább is most úgy érzem.

megvolt a tegnapi "vakdugás", ahogy Barbi aposztrofálta. jó, nem egészen "vakdugás" volt, mert láttam az illetőről fotót, meg beszéltünk telefonon, de hát nevezhetjük annak.

már a készülődés sem volt egyszerű. rég el kellett volna indulnom, amikor rájöttem, hogy olyan elképesztően vagyok felöltözve, hogy így aztán tuti nem teszem ki a lábam az utcára. már majdnem lefújtam az egészet, de aztán mégis elindultam. eldurrantottam egy fél cigit indulás előtt, ennek az lett a következménye, hogy egyrészt nyíltan flörtöltem a szembejövő pasikkal, az utcán, a bkv-n... szemeztem velük, mosolyogtam rájuk.

a buszt aztán végig vihogtam, de sokszor pukkadozva (közben zenét hallgattam), mert eszembe jutott Zé néhány nagyon szellemes és számomra kedves dumája, beszólása, és egyszerűen nem bírtam ki, röhögnöm kellett. ráadásul a zene is olyan volt a rádióban, hogy csak rá tudtam gondolni (Groove Armada: Friends c. számának egy remixe), szóval remek volt. mondjuk útközben megint átvillant az agyamon, hogy mit csinálok már megint, mit keresek én itt és a többi, de persze mentem, rendületlenül. akkor már nem volt kérdés. ráadásul magassarkú cipőben, ami majdnem 1 éve nem volt a lábamon, de egy darabig nem is lesz... :)

15 perc késéssel értem a tett színhelyére. Mr. K (ő kérte, hogy nevezzem így) beengedett, beszélgettünk 10 percet, aztán elvonultunk a galériájára, tovább beszélgetni. najó, szexelni, persze. :) közvetlen volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást, de látszott, hogy ez tényleg csak szex, mert nem finomkodott, még csak nem is próbálta a "jobbik" énjét előhozni, azon kívül, hogy persze férfiasan viselkedett, lesegítette pl. a kabátomat. vagy nem is tudom. persze, nem is akartam, hogy meggyőzzön arról, hogy ő számomra az Igazi, de valahogy mást vártam. mondjuk, már a telefonbeszélgetésünk után vágtam, hogy milyen típusú pasi, és persze azt is vágtam, hogy nekem ez a típus nem jön be. 

a szex jó volt, érdekes volt, nem mentem el, de szanaszét begörcsölt mindenem, úgyhogy én voltam a hibás, Mr. K egy percig sem, sőt, mindenáron azon volt, hogy nekem is jó legyen, ha már neki jó. tehát szó nem érheti a ház elejét.

jó 2 órát basztunk el, szó szerint, aztán felöltöztem és hazabotorkáltam. Mr. K kifejezte igényét aziránt, hogy szeretne még velem szexelni, én viszont úgy érzem, vele elég volt ennyi.

hazafelé azt hittem, hogy elhagytam az öngyújtómat, sokáig szemmel vertem is, aztán kiderült, hogy mégsem. na, mindegy. beugrottam még a Mekibe, mert éhes voltam, aztán otthon ettem és lefeküdtem aludni.

éppen lekapcsoltam a villanyt, amikor a macska meglátott valami muslincát és próbálta elkapni, de a hirtelen lett sötétben elvétette (még villanyfénynél kezdett ugrani, de én ezt nem figyeltem) és lezuhant az ágy mellé, felborítva két ásványvizes palackot, amikben még volt víz, iszonyat nagy zajt csapva. felkapcsoltam a villanyt, hogy megnézzem mi van.

erre látom a tényállást, meg hogy a macska áll az üvegek mellett riadtan, néz rájuk, hogy ez most mi, meg néz rám, aztán elrohan. én meg térdelek az ágyon, nézek lefelé, hogy mi történt, mi van ott. erre a macska nem ám, hogy kirohan a szobából, hanem felugrik mellém az ágyra és néz ő is rám kikerekedett, érdeklődő szemekkel, meg aztán lefelé, hogy "na, nézd már, mi ez itt? mi történt?". hát, mondom a macskának: "te csináltad baszki, mit játszod a hülyét? de megzabállak, annyira cuki vagy!!!" :) és vihogtam még ezen egy darabig. :)

hogy mi a konzekvencia a tegnap estével kapcsolatban? hogy nem kell nekem szexkapcsolat. mert már nem tudok, nem vagyok képes érzelmek nélkül szexelni. egyszerűen nem kívánom úgy, abban a formában, ha minimális szimpátiát sem érzek az illető iránt. és egy kicsit úgy éreztem magam, mint akit kihasználnak. persze, én is lehettem volna kihasználó, valamilyen szinten az is voltam, meg aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, szóval ne járjon a szám, de rohadtul szar érzés volt. még annak ellenére is, hogy Mr. K elégedett volt a "teljesítményemmel". mert nyilván a testemmel pl. nem. vagy hát nem tudom. erről nem is beszélgettünk, de nem tett rám semmi pozitív megjegyzést, csak azzal kapcsolatban, hogy milyen jól szopok. hát ja, ezt meg eddig is tudtam. :)

szóval nem kell nekem szexpartner, nem kell nekem ágyról ágyra mászkálás, legalább is idegenekkel nem. majd jön az Igazi, akivel egyből lesz szikra, meg minden fasza, kívánjuk egymást, és bejön egymás stílusa. de addig inkább vagyok egyedül és tárcsázgatok a tévé előtt, mint hogy még egyszer ilyenbe belemenjek. 

az más, hogy mondjuk 76-ossal, a Kossal, vagy netán Zével összefeküdjek, mert ők azért mégiscsak az életem részei, jó ideje és elég mélyen. de nem kutatok új skalp után. egy darabig biztosan nem.

az a nagy büdös helyzet, hogy Mr. K nálam már a csóknál megbukott. Zé és a Bőgős csókjait nem igazán lehet egyelőre überelni. meg 76-osét sem. de Zé a leggyengédebb, legkedvesebb, legfinomabb mind közül. és amikor erre a következtetésre kell jutnom, akkor nem csoda, ha leginkább az ereimet vagdosnám fel, raklap számra, mert hát tudom, hogy Zével úgysem lehetek boldog. és ki kell várnom, hogy jöjjön az, akinek jönnie kell. és az majd biztosan ultrabrutál jó lesz. csak addig tartsak ki és maradjak életben... 

jó, most nem kezdek el befordulni megint, legalább is nem szeretnék, de megint fos kedvem van. el is bőgtem magam itt hirtelen, ahogy Zé eszembe jutott... nem az én utam, nagyon jól tudom, csak baromi nehéz. meg a szomorúság kiirtása is. hogy mi nekem a keresztem? ha tudnám... vissza kell menni a látóhoz... meg kell kérdezni, hogy miért van nekem a szexeléssel ilyen bonyolult viszonyom, mit követtem el előző életemben, hogy vagy nem bírok magammal és állandóan kefélni akarok, vagy befordulok és mindenki hagyjon békén, vagy csak a szerelmet hajszolom... nem tudom, nem értem...

és fura, mert nem hajszolok már tulajdonképpen semmit. nem keresek a neten társat, most már a szexpartner keresést is leállítottam. remélem, ez egy jó lépés az Igazi felé. hogy nem keresem, hanem hagyom, hogy rámtaláljon. csak ne lennék ilyen kibaszott türelmetlen.... :) persze, mindennek megvan a maga oka. ha türelmetlen vagyok, ha szomorú vagyok, ha keresek, akkor nem fog jönni. le kell nyugodnom, le kell higgadnom. rendeznem kell a soraimat. össze kell szednem magam.   önmagammal kell foglalkozni, azt előtérbe helyezni és nem másokat.