kilométerhiányom nem lehet

a tegnap délután után. :) Lackóval annyit sétáltunk, hogy az nem igaz. de valami csodálatos volt! :) rengeteget beszélgettünk, klassz volt az idő, szerintem még a nap is megfogta az arcomat. 4 órát mentünk, még nem néztem meg, hogy mekkora volt a távolság pontosan, de le fogom mérni. azért viszonyításképpen az útvonal nagyjából: Széchenyi hegy (tv torony), onnan lefelé a Farkasréti temető felé, Bürök utca, Denevér utca, Orbánhegyi út, Királyhágó tér, majd Déli pu. itt még nem untuk meg, elsétáltunk a kocsiig, amit a Fogaskerekű Városmajori végállomásánál tettünk le. nem semmi távolság és nagyon jól esett a mozgás, meg a jó levegő. meg is beszéltük, hogy ilyen jó kis kirándulást máskor is csapunk. :)

szombaton egész nap punnyadtam, délután került elő Zé, hogy érdekli a Flash koncert, mindenképpen csatlakozna. mondtam, legyen. nem akartam, hogy azért jöjjön, mert esetleg megígérte, hiszen úgy gondoltam, egyáltalán nem az ő világa, aztán meg tévedtem, mert nagyon tetszett neki a zene. a szövegből persze semmit nem értett, de hát mondtam neki, hogy én se a kocerteken tanultam meg. :) jó korán a helyszínre értünk, még alig voltak, cserébe jó helyünk lett, első sorból, egy kanapéról néztük végig az egészet. kicsit idegtépő volt a várakozás, mert nagyon nehezen kezdték el, de persze megérte várni. :) a végére már elfogyott a levegő, meleg is lett, úgyhogy húztunk is el azonnal. a Bem mozi büféjében viszont bort ne igyon senki. botrány szar volt. nem is bírtuk meginni. jujjj. bünti. 

nem terveztem egyébként, hogy Zé feljön, de már a koncert előtt megjelent (egy halom édesség társaságában), úgyhogy csináltam egy kis rámolást, meg elmosogattam 150 db edényt. ha kell, meg tudom magam erőszakolni és képes vagyok csinálni. :) a koncert utánra se terveztem, hogy feljön, én mondtam, hogy Nancy maraton van, úgyhogy takarodni kell haza időben. a koncertet egyébként úgy csináltuk végig, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, a kezét se fogtam meg egyszer sem, meg nem puszilgattam, meg semmi. tényleg haverilag jelentünk meg. azért sem foglalkoztam vele, mert egyrészt a többi pasit néztem, másrészt meg Barcs Mikit, aki odaköszönt, jelzem... :) jujjj... tök izgi. :)

hát, aztán úgy alakult, hogy feljött koncert után, megnéztünk egy pár Nancyt, de nem bírtuk sokáig, fáradtak voltunk, főleg én, bár még szombat délután is aludtam egyet, úgyhogy 1 körül behúzódtunk a hálóba. ő 2 perc alatt, horkolva elaludt, én még forgolódtam vagy másfél órát. 

vasárnap reggel fél9 körül ébredés, volt egy eü. szex... nem érdekelt a szájszag. úrrá lettem az ezirányú baromságaimon. nem tudom, hogy én vagyok-e ilyen jó, vagy neki volt ennyire hiánya, de kb. 3 rántás volt az egész. nem bántam, jó volt ez így. abban a pillanatban nekem se volt többre igényem. meg hogy őszinte legyek, egy pár napja a szex sem érdekel, egyáltalán. najó, ez mondjuk így, ebben a formában, teljes mértékben nem igaz (mert péntek éjjel, egy jó kis felnőttfilmre azért lecsaptam), de le vagyok akadva a témáról, az biztos.

felkeltünk, kávéztunk, tévéztünk, zenét hallgattunk, majd jött neki egy telefon, hogy mennie kell, meg engem is hívott Lackó, hogy akkor mikor és merre, úgyhogy nagyjából fél3-kor szétváltak az útjaink.

éppen a Farkasréti temetőnél sétálgattunk Lackóval, este 6 után, amikor hívott Apor mobiljáról Zé, teljesen fellelkesülve, hogy találtak kidobva valami 300 db antikvár könyvet, amik nagyon értékesek és hibátlan minőségűek, és persze egyből fel is pakolták, mert hát az nekik kell. hallani kellett volna a boldogságot a hangjában az új szerzemények miatt, és hogy neki fontos volt, hogy ezt velem megossza. amikor letettük a telefont, akkor láttam, hogy sms-t is küldött, 10 perccel előtte (gondolom azért hívott fel, mert nem válaszoltam azonnal és mindenképpen beszélni akart velem), ez állt az sms-ben: "Most kukáztunk Aporra kb. 300 szépirodalmi művet. De komolyan! És rettentően jól éreztem magam Veled. Köszönöm"

azt hittem, csak azért írja, hogy jól érezte magát velem, mert úgy érezte, ezt kell írnia, hiszen én nagyon aggódtam, hogy éli túl a Flash koncertet, hiszen azt hittem, egyáltalán nem az ő zenéje. aztán persze kiderült, hogy nagyon is az. azt is gondoltam, hogy sakál részeg (a telefonban úgy hallottam a hangját, mintha ittas lett volna, de aztán kiderült, hogy csak a könyvek miatti öröme, izgatottsága tette olyanná, amilyen volt), és azért írta. de nem. ugyanis mikor hazaértem, akkor rácsörögtem, hogy mi volt még a fejlemény, mi van a könyvekkel, beszéltünk 10 percet és akkor is fontosnak tartotta elmondani, hogy "még azt akarom mondani, hogy nagyon jól éreztem magam veled és ne haragudj, hogy horkoltam..."

én csak pislogtam, meg mondtam, hogy örülök, meg semmi baj a horkolás miatt stb. abban maradtunk, hogy ma este találkozunk megint, lehet, hogy én megyek át hozzá, majd még egyeztetünk.

még tévéztem tegnap valameddig, néztem a Real-Athletico meccset, de nem is bírtam végig, inkább mentem aludni. teljesen hulladék vagyok. ráadásul az óraátállítás miatt rövidebb volt a hétvége, kevesebb volt a lehetőség az alvásra, úgyhogy nem csoda, ha halálomon vagyok egyébként is.

holnap nem tudom nézni a MU BL meccsét, mert a Kossal megyek az A38-ra, The Subways koncertre. már annyira nem vagyok lelkes, főleg, hogy minden porcikám fáj, és különben is ez a mai nap akkora egy fostalicska, hogy legszivesebben most hazamennék, és magamra zárnám az ajtót, de hát már megvan a jegyünk, meg ez a Kos szülinapi ajándéka tőlem, szóval nem baszhatok ki vele. mondjuk, ha az előzenekarok nem érdeklik, akkor viszont később is mehetünk, és akkor még a meccsből is láthatok valamennyit... hát nem tudom.

ami a legjobban aggaszt, hogy hétvégén MU-Chelsea szuperrangadó, de én az ősöknél leszek, ahol egy normális sportcsatorna sincs, szóval kell kerítenem a környékben egy krimót, ahol megnézem... vagy nem. még nem tudom. ez azért elég erősen basz. azt meg nem tehetem, hogy csak a meccs után indulok haza, mert már másfél hónapja nem láttak, megígértem, hogy pénteken, munka után elindulok... picsába. mindig van itt valami. ópersze, a szüleim legyenek már az első prioritás, ne a meccs, ez oké, de akkor is. :( szóval raklap nyüssz. :)

mi van még? ma van négy hónapja, hogy megismerkedtem Zével. mármint személyesen. még csak 4 hónapja... ha jobban belegondolok, még le se kellett volna feküdnünk egymással, ha nem is 4 hónapig, de 2-ig legalább várhattunk volna ezzel. akkor talán máshogy alakul az egész. elsiettünk mindent, ez a baj. túlságosan rohamléptekkel haladtunk. a Tesóm szerint adjak időt még neki, hogy szerinte fog ez még máshogy alakulni, mint ahogy most kinéz. Lackóval is beszélgettünk a témáról, azt mondta, legszivesebben beszélne Zével, hogy merjen érzéseket kimutatni, és kockázatot vállalni, mert aki nem mer, az nem is nyer.

én persze nem tudom, hogy most mi van tulajdonképpen. mindig meg tud lepni valami üzenettel, vagy mondattal. lebegteti azt, hogy jó együtt, de aztán mégis elhúzódik. és abban meg Barbinak van igaza, hogy ha ennek nem szabok gátat sürgősen, akkor nagyon sokáig fogja ezt "játszani" velem. már ha ez egy játék. nem pedig Zé  bizonytalansága, a kétségei, önmagával szemben, és a kapcsolatunkkal szemben... 

jogos a kérdés még mindig, hogy miért bohóckodok olyannal, akinek nem kellek... de és ha igen? ha kellek neki, csak még mindig küzd? és ha boldogok lehetünk mégis és a látó meg tényleg kamu? honnan tudhatom én ezt most? honnan? 

nem érzek egyébként szerelmet Zé iránt. "csak" nagyon-nagyon jó vele lenni. és próbálom a marsi tulajdonságait kezelni úgy, ahogy azt kell. hátha ez lesz a kulcs az egészhez. hátha elég lesz számára az, hogy mennyire jól kijövünk, és akkor elhiszi végre, hogy lehet közös jövőnk. most már persze bánom, hogy beszéltem neki a látóról, meg arról, amit az mondott, ráadásul úgy adtam elő neki, hogy igen, én ezt elhiszem és ehhez tartom magam. ő meg persze akkor helyeselt. de hát leszarom a látót, meg mindent és mindenkit. én érzem, én tudom, hogy mi az ami van, hogy milyen vele, hogy milyen együtt. és azt is tudom, hogy milyen nélküle. és kurvaszar. és egyelőre nem is akarok másfelé tekintgetni, úgy döntöttem, hogy részemről átlépek a kizárólagossági szakaszba. nem kefélek senki mással, nem keresek mást semmilyen célból. csak rá koncentrálok. egy darabig. aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. ó, hogyne, megfordult a fejemben, hogy költözzön hozzám, ha már úgyis másik albérletet kell keresnie. nekem a lakás egyedül nagy, tök felesleges. ráadásul ha beszállna a rezsibe, akkor ő is jobban kijönne, mint bérléssel, meg nekem is könnyebb lenne a havi fizetendő. lehetne övé a kisszoba, még csak 1 ágyban sem kell aludnunk. jó, azért ez para, mert mi van ha 2 hét múlva az agyamra megy, de akkor legalább az is kiderülne, és nem nyüszögnék tovább azon, hogy jajajaj, miért nem vagyunk együtt, hanem alig várnám, hogy elhúzza a csíkot és akkor lássam legközelebb, mikor a hátam közepét. mert nálam van net, ott lakást is nézhetne magának, másikat, csak legalább átmenetileg cuccoljon oda, nézzük meg mit hozunk ki egymásból. lehet, hogy ő menekül 2 hét múlva magától, lehet, hogy én baszom ki. nem tudom. de az is lehet, hogy észre sem vesszük, és már 1 éve együtt élünk boldogságban, meg minden. lehet, hogy ezt ma este felvetem neki... kíváncsi vagyok, hogy reagál.

ja, ha valaki úgy érzi, hogy nem vagyok normális mostanában, az jó nyomon jár. most nyilván a legnagyobb felháborodást az fogja kelteni, hogy költözzön hozzám Zé. tudom. a saját lelki békém miatt kell megpróbálnunk...

másrészt meg igen, magamnak főztem mindent. én kommentelgettem máshova, én adtam közre a blogom címét, akkor vállaljam, ha belepofáznak az életembe, ámbátor én továbbra is úgy gondolom, hogy egy énblogon nem osztok észt, mert ki vagyok én, hogy megtegyem. de úgy látszik másoknak máshogy megy. de én meg mit foglalkozok ezzel? 

sejtem, hogy most majd megint leáll a kommentelés, mert unintelligens módon viselkedtem. hát, ha ez kedvét szegi bárkinek is, akkor sajnálom. sikerült felfognom ésszel végre, hogy idegeneknek nem adok a szavára, bármit is írjanak. vagy legalább is erős lesz a szűrő. és nem veszek magamra minden szart. 

ahogy egy ismeretlen is megállapította, teljesen hibátlanul, és azóta is idézik mindenfelé: "idegeskedni annyi, mint mások hülyeségéért magunkon bosszút állni..." 

ez a végszó mára. :)