mert az úgy volt, hogy én beközöltem neki szerda délután sms-ben, hogy nekem ez így nem megy, hogy barátkozunk, meg akármi, inkább hagyjuk az egészet a francba. erre azonnal felhívott, és 10 percen keresztül beszélgettünk. éppen a Barátjához tartott, Budafokra, mivel velem nem tölthette az estét, hiszen én lekoptattam már délután sms-ben, ezért gondolta, akkor elmegy a haverjaihoz inni. viszont a telefonbeszélgetésünk után (azért lett vége, mert lefogyott a pénz a kártyájáról), azonnal jött az üzenet, hogy akkor ő most indul Budafokról, és beszéljünk személyesen.
hogy mit mondtam neki a telefonban? teljesen őszinte voltam. gátlások nélkül. olyan "minden mindegy" alapon. elmondtam neki, hogy nekem ez a barátkozás nem frankó, mert jártam már így. azokba is belehaltam, ebbe is már bele vagyok halva kicsit, főleg azért, mert folyamatosan olyan jeleket küldött felém, hogy minden rendben és akar engem, mindenestől. ehhez képest átverve érzem magam, és nagyon szarul esik, ráadásul úgy érzem, hogy nem is szolgáltam rá. és hogy inkább ne találkozzunk többet, még most hagyjuk abba, mielőtt nekem még jobban fog fájni. mert én már nem akarok több ilyenbe belehalni. volt nekem éppen elég bajom, meg lesz is, így is, enélkül is. és azt is elmondtam, hogy én nem érek rá barátkozni, elmúltam 33 éves, nem feltétlenül, de azért valamikor mégiscsak szeretnék egy gyereket, és egy kiegyensúlyozott harmonikus párkapcsolatot.
mindenben igazat adott nekem, és el is szégyellte magát, hogy önző módon kihasznált, hogy azért volt velem, mert nagyon jó velem lenni, de valójában elég sokszor az ő akarata érvényesült, és bevallotta, tényleg azért IS volt velem, hogy ne üljön mindig otthon egyedül. nade ennél persze sokkal több dolog miatt.
a lényeg, hogy este 7 körül érkezett meg, beszélgettünk még, és elmondta, hogy ő azért bánt velem úgy, azért nem tudta, hogy mit akar, mert ugye egyrészt az előző kapcsolatába belehalt (és éppen ezért nagyon megérintette az, hogy én is már ott tartok, hogy a kettőnk dolga nekem fájdalmat okoz, ha véget ér), és még nem tért vissza az élők közé újra, csak próbálkozik, másrészt meg mert a nők vele ugyanezt csinálták, mint ő velem, és ezért törleszteni akart. ekkor felhívtam a figyelmét arra, hogy még csak véletlenül se általánosítson, és ki is kérem szinte magamnak, hogy azok miatt a nők miatt, akik őt bántották, hülyítették (bár persze nem tudom, hogy milyenek voltak), azok miatt én szenvedjek. ja, mert persze akkor ennyi erővel én is általánosíthatnék, hiszen szopódtam már én is eleget pasik miatt.
azt mondta, azért jött fel, azért akart látni, beszélni velem, mert még soha nem beszélt vele senki olyan őszintén, mint én. és hogy egyrészt tükröt tartottam elé azzal, hogy elmondtam, mi az ami nekem rosszulesett, másrészt meg mert rájött, hogy semmi célja az életben, pedig ő is elmúlt 33 éves, és nekem meg azért mintha mégis lenne, és ez tetszik neki.
aztán még rugózott azon, hogy ha érzelmekbe bonyolódunk, akkor ez a jó kapcsolat, ami most van közöttünk, az el fog múlni, és ettől ő fél, mert nagyon szeret velem lenni, nagyon jól érzi magát nálam, stb. én meg erre azt mondtam, hogy "aki nem mer, az nem is nyer...". miért történne velünk az, amitől ő fél? miért nem hiszi el, hogy ez tud jól működni, hiszen úgy gondolom, én meglehetősen felnőttként viselkedek, ha ezekről van szó. de hát különben is, a puding próbája az evés. :) és én tudom, hogy nem egyszerű velem, de hát kivel igen? vele sem. na, mindegy. :) pont ezt bírom benne persze. :)
ó, és hát arról már nem is beszéltünk, hogy kíván-e vagy sem. 2 perc csókolózás után alig fért a nadrágjába. meg persze szeretkeztünk is az elmúlt időszakban, szóval látom, érzem, hogy a "nem kívánlak" c. dumája csak félrevezetés volt, csak egy önvédelem, hogy ne bonyolódjunk jobban a dolgokba. de most már nem akar védekezni, ahogy elnézem, hanem szabadjára engedi a vágyait. és ez tök jó. :)
szerdán este aztán még kitaláltam, hogy inkább aludjunk nála, úgyhogy este 10 körül át is mentünk. szeretek ott lenni. :) ő meg nálam. szóval ez zsír. :) hulla fáradt volt, de szeretkeztünk. pedig azt hittem, hogy alvás lesz. mert én is bepunnyadtam, de véletlenül sem. :) ami persze nem baj, hiszen ez is ékes tanúbizonysága annak, hogy kíván. :)
csütörtökön, szilveszter napján, már reggel elkezdett vadul inni. pálinkázott, meg mittomén. kicsit aggódtam érte, hogy mi lesz vele estig, de hát nagy fiú, megoldja. :) 10 körül váltunk szét, én egy könyvért mentem, ő meg Budafokra a haverjaihoz. ott is rengeteget ivott. délután 3 körül találkoztunk újra nála, és mivel én LAndival elbénáztam az ellátást, ezért Kőbányára kellett kimennünk. de megoldottuk. aztán haza hozzám, hogy onnan megyünk partizni. kicsit későn nyögte be, hogy a haverjai is ott lesznek. meg hogy akkor most itt 1 hétig folyamatos piálás lesz, ennyit fogok csak látni belőle.
őszintén szólva, rettegtem akkor már a szilvesztertől. hogy hova megyünk, kikkel leszünk, mennyire lesz készen, meddig fog pörögni, mennyire lesz esetleg ordenáré vagy agresszív. hiszen még csak 1 hónapja ismerjük egymást, azért rögtön közösen elmenni bulizni, ráadásul szilveszterkor... hát az azért necces.
ehhez képest megültünk nálam, aztán ledőltünk aludni este 7 körül, hogy kicsit feltöltődjünk. nekem nem ment az alvás, 9-kor fel is keltem tévézni, ő viszont nyomatta. olyan seggrészeg volt, hogy ráfért. éjfél előtt fél órával ébresztettem fel, hogy azért az éjfélt el ne szalassza. ja, haverok hiába hívták, leszarta őket, kinyomkodta a telefont.
amikor még csak befeküdtünk az ágyba, és beszélgettünk még egy picit, odabújt hozzám, nagyon édesen, szuszogtunk csendben egymás karjaiban és azt mondta: "ez milyen meleg pillanat... tök jó..." mármint, hogy jól érezte magát velem. aztán el is aludt gyorsan. :)
éjféltől fenn voltunk, piáltunk, cigiztünk, talán még filmet is néztünk, de fél4 körül meguntam, meg úgy volt, hogy ha már nem mentünk el bulizni, akkor menjünk legalább a Corvintetőre afterozni, ezért nem ártott kicsit aludni nekem is. behaladtunk a hálóba, szerelmeskedtünk, aztán bepunnyadtunk. vicces, hogy kb. az új év első 6 órájában teljesítettem mindazt, amire vágytam. mert ugye az van, hogy amit csinálsz első nap, azt fogod egész évben. na, én piáltam, spangliztam, szexeltem, ettem már az első 6 órában. :)
tegnap délelőtt valahogy előkecmeregtünk, egyöntetűen pezsgőre vágytunk, úgyhogy nekiindultunk a környéknek, nyitott boltot találni. találtunk is, 3 üveg pezsgővel tértünk haza, hogy csak elég lesz... (nem lett elég) délután 3 körülre, mikor épp a Leon, a profit kezdtük nézni, én olyan mocskosmód berúgtam, hogy kész. szlopáltam a pezsgőt ezerrel és teljesen kiütöttem magam. ő nézte a filmet, én meg a kanapén darvadoztam. egészen jól viselte. nekem meg jólesett teljesen széthullani. valahogy kellett. :) aztán rendeltünk pizzát, mert bár lencsét terveztem főzni, de hát azt már meg kellett volna előző nap csinálni, mert ugye újévkor nincs melózás (a mosogatást, rendrakást is hanyagoltam rendesen, most álltam neki reggel). aztán mivel minden pezsgő elfogyott, viszont a szembebolt kinyitott délután, még leszaladt két üvegért, amiből már csak 1 van. :) este 7 körül megint bepunnyadtunk, de én csak 10-ig bírtam, akkor felkeltem olvasni, Tilost hallgatni, hajnali 1-ig nyomtam. ja, még pizzát is ettem. aztán letusoltam, és visszafeküdtem mellé.
picit agyaltam még az ágyban, de aztán jól le is hurrogtam saját magam. :) mert hát csak ilyen faszságon nyünnyögtem, hogy ha már odafeküdtem mellé és észlelte is, akkor miért nem fordul oda hozzám, miért nem ölel át, stb. aztán persze hálistennek eljutott a tudatomig, hogy itt van, velem van, egy percre sem hagyott magamra, nem a haverjaival van, nem valahol máshol bulizik, vagy nem a saját hányásában fetreng valahol éppen, vagy nem el van tűnve, vagy nem csajozik, hanem velem van. és ha éppen nem is ölel át (hiszen ráadásul ő aludt azért alapvetően), akkor is ott van mellettem és legyen már ez elég végre. :) persze mire ezt végiggondoltam, már fordult is és bújt is és ölelt is egyből. mintha belelátna a fejembe. na, ettől persze széles vigyor szaladt a számra (ő nem látta) és békésen elaludtam. :)
ma reggel 7 körül ébredeztünk, ő fel bírt kelni (hiszen egy csomót aludt), én nehezebben. csinált kávét, mire kész lett, újra bealudtam, de akkor bejött és egy csókkal felébresztett, hogy kész a kávé... mint a mesében, komolyan. :) ücsörögtünk a kanapén, próbáltunk magunkhoz térni. olvasgattunk, megnéztük a híreket, megittuk a darab pezsgő maradékát, én közben nekiálltam romeltakarítani, mosogatni, ő meg punnyadt. tisztára, mintha együtt élnénk. :) kérdeztem tőle, hogy a cimborái nem fognak berágni rá, hogy napok óta le sem szarja őket (azért velük hetente masszívan iszogatott, mielőtt engem megismert, meg hát nyilván a szilvesztert is együtt képzelték el valahol...), erre megvonta a vállát és azt mondta: "nem vagyunk összenőve..." :) ez nagyon jólesett, mert fel voltam rá készülve, hogy most esetleg délután közös program, de hogy este azért mindenképpen velük akar lenni, hiszen azért az milyen jó. de hát nem.
most 10-kor elindult haza, mert már nem volt otthon 3 napja, majd 1-kor találkozunk a Deákon, felmegyünk a Várba sétálni. mondjuk, ilyen farkasordító hidegben érdekes lesz, de hát kemények vagyunk, mint a szivacs. :)
no, hát itt tartunk most. mit mondjak? lehet, hogy a Tesóm okfejtése fog megint érvényesülni? hogy egy számomra hibátlan pasit el kell küldenem a fenébe, ráadásul én ezt szerdán a telefonban igen határozottan, komolyan, és visszavonhatatlanul tettem meg, hogy jó legyen? hogy rájöjjön az illető, hogy nem akar elveszíteni? mert ugye egyből jönnie kellett, és nyilván akkor arra nem mondtam nemet, hiszen kíváncsi voltam, hogy mit akar mondani. fel voltam rá készülve, hogy csak azért jön, hogy búcsúzóul még valami zenét írjak át neki, vagy ilyenek. de nem. azért jött, hogy beszéljünk. hogy ne legyen vége. és pedig akkor is bulizni, piálni indult, de 1 percet sem maradt ott, hanem azonnal indult hozzám, menteni a menthetőt.
és tényleg. tulajdonképpen az év legbulisabb napjait, időszakát együtt töltjük. kell ennél több? a Bőgős bezzeg tavaly le se szart. el ment nélkülem bulizni, faszán koccinthattam egyedül.
ja, és az éjfél... pezsgő, koccintás, himnusz... az első mondatai ezek voltak: "még nem veszett a buli, hiszen ketten már vagyunk..." és persze én ezt átforgattam magamban, hogy akár úgy is értheti (persze nyilván nem értette úgy, csak az én női agyam szüleménye ez), hogy szar volt eddig, akár neki, akár nekem, egyedül, és hogy akár meg is fordult mindkettőnk fejében, külön-külön, hogy fel kéne adni, hogy bele kellene szarni az egészbe (zsilett), de hát nem kell, mert nincs minden veszve, mert találkoztunk, és együtt vagyunk. mellesleg, szilveszter napján még arról regélt nekem, hogy mennyire nincs kedve élni, hogy minek, stb. aztán újévkor meg ült a kanapén és azt mondta: "örül, hogy él..." és nem úgy értette (mert persze egyből rákérdeztem), hogy örül, hogy túlélte az előző napot, vagy évet, vagy akármi, hanem úgy értette, hogy most jól érzi magát, most úgy érzi, jó élnie, hogy élnie kell... és egy olyan embertől ezt hallani, aki egyébként elég sokszor a mélységekbe alászáll, akár önmagában, akár másmilyen módon, és alapvetően negatív energiát sugároz magából... hát ez nagyon boldoggá tett. mert pont ezt szerettem volna elérni. hogy kirángassam a sötétségből, a negatívságból, a pesszimizmusból, mert nagyon megérdemli, hogy boldog legyen...
ó, és még... csak hogy el ne felejtsem, kapott tőlem karácsonyra egy pólót (meg egy könyvet is), és hát megzabálomm... annyira odavan a pólóért... persze napok óta abban jár, meg hogy majd ő szilveszterkor megmutatja a nagyérdeműnek, meg a haverjainak is meg akarta mutatni, de abból nem lett semmi, mert szerdán ugye egyből indult hozzám, ott egy percet sem maradt. és mint egy gyerek, de tényleg. csillogó szem és boldogság, hogy neki olyan pólója van, amilyen senki másnak, meg mert mennyire jó, mennyire tetszik neki és egyszerűen kész... gyermeki rajongással mutogatja a pólóját, meg persze saját magát is egyúttal, ami teljesen hibátlan, én is elég exhibicionista vagyok. :)
én is kaptam ajándékot, csütörtökön. sajnos elköhögtem, hogy szeretem a gumicukrot, cserébe kaptam tőle egy zacskó, 1 kg-os Haribot. :) dinoszauruszosat. :) egy darabig el leszek vele. :)
no, hát ez és így. én nem tudom mi ez, de jó nagyon... :) ennyi. :)
ja, és BUJJÉK!!!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése