kedd, január 26, 2010

már vasárnap este

elolvasta Zé az irományomat, amit otthagytam nála. tudta hol van, nem kellett keresnie. lehet, hogy azért sietett haza, mert érdekelte, hogy mi van benne? erre inkább rá sem kérdeztem. mikor tegnap odaértem, akkor láttam, hogy ott hever a keze ügyében, tehát foglalkozott vele.
érdeklődtem, hogy akar-e beszélni róla, a válasz az volt, hogy igen, és igazából ő kért elnézést, hogy úgy "vágott a fejemhez" dolgokat, hogy nem is ismerte a hátteret. mondtam neki, hogy ez nem gáz, nem tudhatta, bár idővel nyilván felmerült volna témaként, de ha már most, akkor most, nem baj, hogy túlestünk rajta. 
aztán megvacsiztunk, csinált egy cigit, elszívtuk, dumálgattunk, nagyon sokat röhögtünk, aztán meg lefeküdtünk aludni.
nem szexeltünk, mindketten ultrafáradtak voltunk, de teljesen összebújva, kifliben aludtunk el. ő sokáig simogatott, puszilgatott. én meg néha felköhögtem, vagy az orrom fújtam. a franc essen belém, hogy velem mindig van valami baj. 
reggel már 6 előtt felkelt, főzött kávét, én a kész kávé illatára bírtam csak lekúszni a galériáról. kaptam teát is, hallgattuk a rádiót, 30-40 percig ébredeztünk, lassan, komótosan. ez nekem jobban megy, mint az őrült rohanás. bár ha egyedül vagyok, akkor nyomom, mert inkább spórolok az alvásra, inkább később kelek és gyorsabban elkészülök, mint hogy felkeljek korán és ébredezzek. ő viszont ezt az utóbbi verziót csinálja, ami szintén nem rossz. meg lehet szokni. :)
fura volt tőle jönni dolgozni, még soha nem fordult elő ilyen. persze tök korán beértem, sőt, rövidebb idő alatt beértem, mint otthonról. de legalább volt időm még bent is inni egy lightos tejeskávét.
nem tudom... úgy érzem, fokozatosan csiszolódunk egymáshoz, és ezt nagyon élvezem és jónak is tartom, hogy így megy. egyébként pénteken leszünk 2 hónaposak, de most aztán végképp úgy érzem, mintha ezer éve ismernénk egymást. vagy nem is, hanem úgy érzem, hogy az elmúlt 2 hónapot mintha állandóan együtt töltöttük volna. ami így is volt. :))) fura, mert ez az első 2 hónap nem folyamatos bulizással telt el, mint a Bőgőssel anno, hanem egészen másként. sokat beszélgettünk, sokat voltunk kettesben.  eszmét cseréltünk és inkább meghitt estéink, programjaink voltak, nem őrjöngősek. azért persze volt itt is minden.
de talán 2 hónap után még nem kell mérleget vonni, meg nem is érdekel semmi, csak hogy még 100 év múlva ilyenkor is együtt legyünk. :))) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése