péntek, január 29, 2010

egyelőre nem érvényesül

a papírforma, ugyanis Zé még semmilyen formában nem jelentkezett. ne is tegye. szerintem mindketten így járunk a legjobban.
pont elég lelkibeteg vagyok én is, nem kell még egy ilyen a nyakamba. ha el tudja dönteni, normálisan és nem egy hét távlatára, hogy kellek-e vagy sem, akkor oké, de velem ezt többé nem fogja csinálni, hogy hetente kitalálja, hogy nem megy, aztán meg visszakönyörgi magát.
azt hiszem elég durván váltunk el, egyértelműen kilöktem a lakásból, ellöktem magamtól, bármennyire is ő mondta ki, hogy vége, mégis én voltam az, aki minden kapcsolatot megszakított vele. ha van egy csöpp esze, ha van benne némi büszkeség, akkor nem jelentkezik. 
persze biztosan sajnálja, hogy így alakult. én tudom, hogy valamilyen szinten szenved, de én nem leszek az ivós, szívós, meccsnézős cimborája. ezt el lehet felejteni. megmondtam, hogy nem gyűjtök barátokat. és hát ha tudná, hogy én mennyire szenvedek. najó, addig nem jutottam el, hogy bőgjek, vagy magamat okoljam, vádoljam és depresszióba süllyedjek, de tény, hogy hozzá hasonló emberrel eddig évente egyszer hozott össze a Sors, ami a későbbiekre nézve elég szar kilátás. de hát ez van. úgy néz ki, a nyarat megint egyedül fogom végigcsinálni, és majd ősszel jön megint valami félőrült... 
na jó, nem tudom hogy lesz, de egyelőre így néz ki.
most megpróbálom minden energiámat magamra fordítani. helyes, normális táplálkozás, mozgás, alakformálás, szépülés és lelki nyugalmam, békém megteremtése. amíg ez meg nincs, addig úgy is az esélytelenek nyugalmával indulok a társkeresés mezejére. legyen az akár netes, akár nem netes.

1 megjegyzés:

  1. Azt hallottam, hogy egy ember kb. 200 olyan emberrel találkozik az élete során, akivel képes átélni a szerelem élményét.

    VálaszTörlés