szerda este jött 76-os, baromi jót dumáltunk. és még nem is beszéltünk mindenről. nehezen engedett fel, fura volt neki, hogy újra barátkozunk, persze nagyon örült. 5 órát beszélgettünk nálam. egy idő után nagyon rámjött, hogy hiányzik Zé. 76-osnak nem mondtam, de magamban azon gondolkodtam, hogy küldök Zének sms-t, hogy hiányzik, vagy nem is neki, hanem Barbinak, hogy ne Zének. nah. talán érthető. aztán éppen ott tartottunk, hogy a Zével kapcsolatos dolgokat beszéltük ki, 76-os azt tanácsolta, adjak Zének időt, legalább 2 hetet, addig ne keressem. alig hogy befejezte a mondatot, csörgött a telefonom.
Zé volt az. :) hajnali fél1-kor. tök részegen. hogy alszom-e, mert most indul Budafokról, és hogy nézzek ki az ablakon, mert havazik és hogy jön hozzám és sétáljunk kézenfogva a hóesésben, mert az jó. hát mondom jöjjön. mondtam 76-osnak, hogy pont ezért bírom Zét, mert egyszerre gondolunk egymásra például... meg a többi...
76-os 1 után ment haza, jól megölelgettük egymást, biztosítottam arról, hogy most már tényleg soha többé nem engedem el a kezét. örök barátság, meg minden. :)
aztán felhívtam Zét, hogy hol van már. erre benyögi, hogy Teleki tér. faszán eltévedt. telefonon navigáltam. én közben felöltöztem, de oda is ért, én meg lementem.
annyira részeg volt, hogy alig bírt állni. kicsit ijesztő volt az egész. komolyan elgondolkodtam azon, hogy biztosan akarom én ezt?
sétáltunk, beszélgettünk. kiderült, hogy mi nyomja a lelkét nagyon. hogy szerinte a szüleim a seggem alá raktak mindent, neki meg nem, sőt, meg sem értették őt soha, ezzel küzd egész életében, és hogy ő mindent saját maga termetett elő, és hogy erre nagyon büszke, de a büszkeségét sérti is, hogy én jobban keresek, hogy lakásom van, stb.
kérdeztem, hogy hivalkodó lettem volna? mert ez soha nem szándékom. de ha az vagyok esetleg, akkor nyugodtan szóljon. meg hogy azért nekem sem minden fenékig tejfel, maximum nem tud mindent. például oké, hogy én most látszólag habzsi-dőzsiben nyomom, de miből? egyrészt egy újabb hitelből, másrészt a tavaly évi munkámért kapott év végi bónuszból. azt gondolom, hogy azért én dolgoztam meg egyedül. ne mondja senki, hogy a seggem alá rakták azt is. én értem el, hogy megkaptam, hogy annyit kaptam, amennyit. aztán egyszer el fog az is fogyni, oszt majd megint csóró leszek (hozzáteszem, új cipőt nem vettem másfél éve, még mindig a lyukasban járok, ha száraz idő van, hóban/esőben meg a 15 éves bakancsomban), és ennyi.
aztán elmesélte, hogy megígérte számára fontos embereknek (pótcsaládja, akik végre megértik és támogatják), hogy leérettségizik, aztán pedig filozófiát fog tanulni, mert neki az való. és valóban. biztosítottam afelől, hogy ebben én is támogatom, sőt, én is akartam neki mondani ezt, csak még nem éreztem azt, hogy jogom lenne hozzá. kérte, hogy nézzek utána, hogy hol és mikor indul ilyen képzés, ebben segítsek neki.
aztán felvetette problémaként, hogy ha ő tanulni fog, akkor lehet, hogy nem tud majd rám annyi időt szakítani, meg lehet, hogy hosszú szakállat növeszt, meg egy gondolattal el lesz foglalva napokig, és akkor nem biztos, hogy nyitott lesz rám. de mondtam, hogy mi lenne, ha együtt tanulnánk? ha együtt elmélkednénk? nekem sem árt az ilyesmi...
meg azt is mondtam, hogy ha nem próbáljuk meg, hogy működik-e, akkor soha sem tudjuk meg. erre mondta, hogy oké, próbáljuk meg. de visszakérdeztem, hogy biztosan akarja, vagy csak azért mondja, mert megsajnált. biztosan akarja, volt a válasz.
aztán szinte könnyek között kifejtette, hogy képtelen kimutatni az érzéseit, de tudnom kell, hogy nagyon jó neki, hogy van mellette valaki. erre megkérdeztem, hogy jó-e az, hogy én vagyok az a valaki mellette. erre azt válaszolta, hogy igen.
már a beszélgetésünk elején közöltem vele, hogy bár részegen őszinte mindenki, ő is, meg ráadásul a nyelve is így ered meg igazán, ilyenkor nem székelyeskedik, de bizony nem igazán tudok már hinni azoknak a dolgoknak, amiket pasik nekem részegen mondanak. egyrészt mert részegen mondták, másrészt meg mert kettőnk közül én fogok csak mindenre emlékezni, a pasi nem. szóval azért továbbra is fenntartással kezelem a dolgokat.
hajnali 3-kor aztán eldőlt a kanapén, hogy ő ott akar aludni, ruhástól, én meg bementem a hálóba. nagyon fáradtan keltem, reggel lejött velem a boltig, cigiért, aztán visszament aludni, délután 3-kor bírt elindulni haza. kétszer beszéltem vele tegnap telefonon, de csak azért hívtam én, mert egyrészt elfogyott a pénz a kártyájáról, másrészt meg mert tudni akartam, hogy él-e még egyáltalán.
tegnap este egyedül voltam otthon, többször már nem beszéltünk, nem kerestük egymást semmyilyen formában.
ja, az iwiwes levelet magától hozta fel. elmesélte, hogy nagyon rossz állapotban volt akkor, mikor írta, célozva talán arra, hogy ne vegyem komolyan. de hát ott problémákról írt, amik azért benne vannak, és hát részegen ugye ki is jöttek belőle, de szerintem még nem minden.
gondolkodtam én ezen az egészen tegnap is, és arra jutottam, hogy akarok vele tiszta fejjel beszélni. hogy mindent tegyünk helyre. hogy elmesélem, mi van a látszólagos jólét és a látszólagos "szülők raktak a segge alá mindent" dolog mögött.
küldtem reggel egy sms-t neki, erre később válaszolt. pont akkor, mikor 76-ossal beszéltem telefonon. ő hívott. alig hogy hívott, láttam, hogy jött egy üzenet, de nem néztem meg, hogy kitől, csak éreztem, hogy Zétől. mondtam is 76-osnak, hogy tuti Zétől, és hogy nem hiszem el, hogy ez megint megtörténik. mikor leraktam a telefont, megnéztem, és tényleg Zétől jött sms: "Szia. Csodálom hogy még egyáltalán szóba akarsz állni egy olyan beteg fasszal mint én. Ma este? 7 körül már otthon leszek, átsétáljak hozzád? :*"
erre válaszoltam, hogy szükségem van kihívásokra, és hogy inkább én mennék hozzá (ne frusztrálja már feleslegesen magát a lakásomban, ha nem muszáj. legalább addig, míg meg nem értetem vele, hogy mifasz.)
erre még nem jött reakció, de lehet, hogy most már tényleg nincs egy fillér se a kártyáján...
ja, még visszahívtam azonnal 76-ost, hogy igen, tényleg Zétől jött az sms. ő persze tudta. :) óhogyne. :)
jajajaj, nagyon jó, hogy 76-os újra a képbe került. annyira jó, hogy el nem tudom mondani. és semmi ciccergés, jó persze, nem rúgnám ki az ágyból, de én most alapvetően elköteleztem magam emellett a beteg fasz mellett, neki akarok segíteni, mert egy értékes embernek tartom. és szükségem van erre az intellektuális kapcsolatra. ha beledöglök akkor is. :)
najó, nincs tervben beledögleni, de akarom ezt a pasit és kész. kemény menet lesz, de tudom, hogy megéri.
nos, egyelőre ennyi van.
kicsit behúztam a relét, najó, nagyon. most azért nehezebben nyílok meg én is megint, de meg akarok beszélni vele mindent. ha képes arra, hogy elfogadjon így, ezzel a háttérrel, ami nekem van, akkor jó. ha nem tud ezen felülemelkedni, akkor nem tudok mit kezdeni vele. akkor vigye a víz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése