az ő korlátoltsága és szűklátókörűsége miatt. és ezt be is látta. de hát ezzel én meg nem tudok mit kezdeni. úgyhogy kb. 40 percet töltöttem nála, pedig úgy volt, hogy ott alszok, de hát ezek után már minek. én nem helyeskedek senkivel.
azt sem engedtem, hogy hozzámérjen. menjen a picsába. feltéptem az ajtót és eljöttem. ennyi. azóta nem beszéltünk. nem is fogunk.
és persze rájöttem, hogy egyetlen férfi volt eddig, aki tényleg szeretett, aki úgy és olyannak szeretett, amilyen vagyok, és az a Bőgős. hiába volt nagy hasam, meg műkörmöm, mégis imádott, imádta a testem minden porcikáját, és soha nem tett szóvá semmit, egyszer sem. úgy szeretett és úgy fogadott el, ahogy éppen voltam. a melleimet is imádta, könyörgött, hogy meg ne műttessem őket. mert engem szeretett. mert képes volt engem szeretni, nemcsak az időt töltötte velem, hanem valóban kedvelt. nemcsak a haverja voltam, hanem a szeretője is. voltak érzelmei irányomba, és ezt ki is fejezte. aztán elmúlt, az egy dolog, de akkor meg szólt és nem hitegetett tovább egy percig sem. az más kérdés, hogy én nem tudtam lekattanni róla. de miért? mert úgy bánt velem, ahogy bánni kellett abban a kapcsolatban. mert ott voltak érzelmek, itt meg semmi. mert nem lát tovább annál, hogy 90-60-90, vagy szoborszerű test, vagy nem is erről van szó, egyszerűen csak valamiért nem képes belémszeretni, mert ha képes lenne, akkor nem érdekelné az sem, hogy a testemmel mi van.
pedig még soha nem volt senkivel ennyire rokonlélek, és ezt tegnap is elmondta. de a szex nem megy. és nekem meg így nem kell ez az egész. ennyi.
útban hozzá eszembe jutott a Bőgős, hogy basszus, miért is akarok én lemondani valamiről, valaki miatt, amit meg is kaphatnék valaki mástól? persze, félek, hogy nem lesz a valaki más még a közelében sem annak, aki miatt lemondok arról a dologról. de ha igen?
basszus, ennyire nem lehetek kétségbeesett!!!!!!!!!
persze egyből a férfitársadalmon való törlesztés jutott eszembe, hogy jobb legyen a lelkemnek, de hát abba is csak én rokkannék bele, vagy megint belefutnék valami félőrültbe, aztán elvágja a torkom, vagy mittomén. na, mindegy. erről most inkább lemondok.
az a durva, hogy nem azért nem szeret belém Zé, mert csak barátnak akar megtartani, hanem azért nem lehetünk többek, mint barátok, mert nem képes belémszeretni, de azért nem képes, mert nem megy velem a dugás, mert nem tud megbékélni a testemmel.
áhhh... komolyan, én ezt nem értem... de akarom egyáltalán érteni???
de basszus ezek után ne vágjam fel az ereimet? de most komolyan... ma van a Tesóm születésnapja... szép nap a halálra... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése