vasárnap, január 31, 2010

csak nem bírtam

megállni, hogy ne válaszoljak az sms-ére: "Megmondtam, hogy nem gyűjtök barátokat. Ha nem vagy képes befogadni és viszonozni azt, amit adhattam volna, amit adni akartam, akkor ne nyúzz ilyen üzenetekkel."
hát ezt. és így. mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne adjam ki magamból. lehet, hogy hiba volt. nem tudom. és még annyi kérdés és gondolat jár a fejemben... 
hogy például milyen lehet az a nő, aki miatt ennyire meg tudott borulni? milyen lehetett és mit tett vele? és azok után, hogy egy életre tönkretette lelkileg, miért ragaszkodik még mindig hozzá? miért olyan gyenge, férfi létére, hogy leszakadjon róla? nem hiszem el, hogy rajtam kívül ezt az embert bárki más megérdemelné ezen a Világon. ez most persze jó nagy arcú dumának hangzik. mert hogy én pozitív értelemben gondoltam. talán negatív értelemben is csak én érdemlem meg, mert szeretek szenvedni és szeretem a kihívásokat, és szeretek nagylelkű és törődő lenni, és még én vagyok megsértődve ha nem viszonozzák.
csak adok mindig és nem kapok semmit cserébe. soha. semmit.
hát így van ez. 
megnéztem a Feyenoord-Ajax meccset. kurvajó volt!!! nagyon élveztem. most a MCity-P'mouth meccs megy. ez már gyengébb. de nemsokára jön a nagy rangadó, a hétvége meccse: Arsenal-Manchester United. na, azt már nagyon várom. :)
kicsit azért sikerült befordítanom magam. már megint egy szardarabnak érzem magam. és persze az egész helyzetet kilátástalannak. és gecire unom már a társkeresést, meg a randizást. picsába az egésszel. elegem van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése