hogy mi volt velem csütörtökön, ami miatt nem lehetett velem beszélni? nem tudom. talán PMS. érdekes, mert kb. ezen az egy estén tört csak ki rajtam, se előtte, se utána egyáltalán nem. és mostanában ez sem sűrűn van. Zé annyira jó hatással van rám, annyira meg tud nyugtatni a jelenléte, ha velem van, ha meg nincs velem, akkor az, hogy egyáltalán létezik, meg az, ami eszembe jut, ha nincs velem. ő egy birkatürelmű ember, 80-as vérnyomással, és ez tök jó. ez hihetetlen módon át tud rám ragadni, és ezért az egész környezetem hálás. :) a családom is (a Tesóm folyamatosan azt kérdezi, hogy mit szedek, mert öröm tőlem leveleket kapni, meg beszélni telefonon, olyan békés, angyali hangulatom van, és persze happy vagyok), a Barátaim is, a kollégáim is (semmi vérengzés, csak vigyorgás már hétfő reggel, éhgyomorra).
a lényeg persze az egészben, hogy pénteken tisztáztunk mindent Zével, amit kellett. munka után Barbival beültünk Stexelni, mert rengeteg megbeszélnivalónk volt. a végére aztán odajött Zé. Barbi le tudta csekkolni és szimpatikus volt neki. :) ennek nagyon örültem. :) én persze kicsit zavarban voltam, meg azért voltak kínos csöndek hármasban, de aztán feloldódtunk mindannyian. mi Zével hazamentünk, beszéltünk. és türelmes voltam, megvártam míg kimondja amit akar, és nem rohantam el 1 perc után. :) azért felvetettem neki, hogy a vezetéknevét nyugodtan megváltoztathatja "Székely"-re, mert bizony nagyon jó lenne székely embernek. mire kinyög egy mondatot, addig lemegy a nap. :) pont mint a székelyeknél. rengeteg vicc is van erről, nyilván értitek amire gondolok. :)
és nem azért nem szólal meg, mert nincs mit mondania, vagy mert nem akar megszólalni, hanem mert próbál úgy fogalmazni, hogy az ne legyen bántó esetleg nekem, meg hát annyi minden van a fejében, hogy nincs arra mindre olyan kifejezés, szó, amivel át tudná adni a gondolatokat. ilyenkor inkább nem mond semmit. fú, ez most elég bonyinak tűnik, de a lényeg, hogy én értem, meg én már ezt elfogadtam, kezdem tudni kezelni. :)
péntek este... hát igen... beszélgettünk. hogy a mi kapcsolatunk sokkal több, mint egy szexkapcsolat, vagy egy futó kaland, sokkal biztosabb alapokon áll, sokkal több tartja össze, mint a szex. és nem azért, mert a szex nem működik. nem minden működik benne, ez tény. de egyrészt igaza van abban Zének, hogy a teljes elfogadáshoz azért idő kell. nekem szerencsés helyzetem van, mert mindene gyönyörűséges... viszont nálam már nem ilyen rózsás a helyzet, de egyrészt ezzel én is tisztában vagyok, másrészt persze, akarhatnám, hogy úgy legyen megőrülve értem, mint anno a Bőgős, de lenne értelme, ha amúgy meg nem látnám hetekig? és beismerte, hogy valóban, nem az a perzselő vágy űzi, hajtja hozzám, mint mondjuk más esetben, más nőhöz, de hogy ez neki sokkal értékesebb, és azt meg egyáltalán nem jelenthetjük ki, hogy nem passzolunk az ágyban, vagy ott nem működne semmi, mert igenis működik, igenis egymásra tudunk nagyon durván csavarodni, rettenetesen fel tudjuk izgatni egymást, és hálistennek nagyobb a fantáziánk annál, mint hogy megragadjunk valaminél azzal, hogy "na, ez nem megy, akkor semmi sem megy, mert nincs más ötletünk...".
szombaton 8 körül keltünk fel, csinált kávét, aztán elindultunk a csarnokba vásárolni. mint akik együtt élnek... rakott krumpli főzés volt tervben, ehhez vettünk ezt-azt. :) nagyon jól éreztük magunkat, még a Sparban a sorbaállás is sokkal viccesebb volt kettesben. :) nagyon jól szórakoztunk. meg klassz volt az egész. kicsit olyan volt, mint mikor Tesómék mennek vásárolni a pasijával, aki már jó ideje együtt élnek. és én mindig is irigyeltem tőlük ezt. és most nekem is megadatott. Zé is örült, hogy a csarnok ott van közel, meg hogy ott milyen jó cuccok vannak. vettünk finom sajtokat, finom, friss kenyeret, meg persze egy halom kakaós nápolyit, mert az kell. :))
otthon aztán csinált reggelire egy emberes rántottát. csak hogy ne éhezzünk. 11:00 volt ekkor kb. jól bereggeliztünk. de legalább lett energiánk az ebéd elkészítéséhez. igazából én kuktáskodtam, mosogattam, mindent Zé csinált. és tök jól töltöttük az időt. közben zenét hallgattunk, megvettük a szombati Magyar Nemzetet, azt olvasgattuk. és persze nagyon finom lett a kaja. egy hatalmas tepsivel lett, de már nincs sok belőle. :) jól bezabáltunk úgy fél2 körül. mikor végzett, úgy nézett rám és mondta, hogy "hú, én teljesen jól laktam", hogy azt gondoltam, aznap már semmit nem fog enni. ehhez képest rögtön lenyomott egy mazsolás krémtúrót, aztán meg rászívódtunk a kakaós nápolyira... ufff... aztán meg röhögtem, hogy ennyit a jóllakottságról. pont olyan mint én. telezabálom magam, de a desszertre még marad hely. :)
aztán 3 körül elhúzta a csíkot, mert felhívta a haverja, aki egyben munkatársa is, hogy valami meló van, segít-e neki. tokától bokáig sarasak lettek persze, és nem 5 percnyi volt, hanem 1-2 órányi meló, de megcsinálták. sebaj, úgyis mehetnékje volt. a meló után még nekiálltak iszogatni, dumálgatni Zénél. kérdezte a srác, hogy akkor most mi van velünk. és Zé elmondta neki, hogy együtt vagyunk, és hogy ez egy intellektuális kapcsolat, elsősorban. és tök jó, hogy már a haverjának is beszél rólam, és ilyen összefüggésben. :)
szombaton mentünk volna MüPába, de neki ez a meló elhúzódott, amire meg én kíváncsi voltam (konkrétan a Bőgős koncertje), az inkább délután volt, úgyhogy ez kimaradt. de este átjött, kicsit becsípve, de semmi gáz nem volt. tévéztünk, zenét hallgattunk, jól eltöltöttük az időt.
vasárnap reggel 7-kor már felébredt, hogy nem bír aludni tovább, kiment a nappaliba olvasni, kávézni, zenét hallgatni. aztán mire én felkeltem, már kész volt a kávém... nem találok szavakat, de komolyan. :)
délben bírt nagyjából elindulni tőlem, mert bár mennie kellett, semmi kedve nem volt hozzá, de délután 3-kor indult a vonata haza. haza kellett utaznia, de ma már jön vissza. sms-eztünk még tegnap is, ma reggel az ő üzenete ébresztett. tegnap írta, hogy nagyon jól érezte magát velem... hát ennél nekem nem is kell több. :))
tényleg nagyon jól telik vele minden perc. és rohadtul hiányzott tegnap. olyan üres volt a lakás nélküle. még ha nem is egymás nyakán ülünk állandóan, csak én itt, ő ott... akkor is nagyon jó. és bár azt hittem, hogy volt már tökéletes vasárnapom, hétvégém a Bőgőssel. hát jó tudni, hogy az a kanyarban sem volt azokhoz a hétvégékhez képest, amit eddig Zével töltöttem. pl. a mostaniról is beszélhetnék. imádom, hogy otthon érzi magát nálam, hogy mindenben segít (pl. péntek este felmentünk hozzám és azonnal kért egy partfist, és míg én levetkőztem, addig összetakarította az általa csütörtök reggel a szemeteshez levitt fenyőfa gallyait, leveleit, amik széthullottak, és amiknek összetakarításához nekem sem időm, sem kedvem nem volt), hogy mindenben a kedvemre igyekszik tenni és még sorolhatnám... :)
és minden tök nyugodtan zajlik, nincs nézeteltérés, nincs semmi ami elvonhatná egymásról a figyelmünket. kérdeztem azt is tőle, hogy nem zavarja-e, hogy ennyire egyet értünk mindenben, hogy nem hiányzik-e neki az ellentmondás, vitatkozás. persze, hogy jó neki így, és nem hiányzik semmi ilyesmi. nincs igénye rá. ahogy nekem sincs. annyira békésen telik minden együtt töltött idő. és tényleg jó hatással van rám. megnyugtat, lenyugtat. teljesen kicserélődtem, mióta vele vagyok... :)
na, hát kb. ennyi van. minden nagyon jó, minden nagyon szép, és remélhetőleg örök életig fog tartani. meg egy napig persze. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése