én mielőtt lefeküdtem az éjjel, ezt az sms-t küldtem Barbinak: "Azé' hiányzik ez a szarcsimbók. Meg kicsit aggódom is érte, hogy mi lehet most vele..."
aztán a telefonom nem vittem magammal az ágyba, most reggel láttam, hogy 2:20-kor jött sms Zétől: "Itt ülök (állok) az A38-on. Veszett jó a buli. Kár, hogy nem vagyunk barátok!!"
na, parádés. boldog vasárnapot! de fasza ilyen üzenetre ébredni. arra, hogy mint nő, mint kapcsolat, az érzelmek nem hiányoznak neki, csak a haverkodás, hogy együtt bulizzunk. hogy örülök. és nagyon klassz, hogy amint "nem vagyunk együtt", egyből telik telefonfeltöltésre, meg bulizásra. főleg utóbbira. hogy van rá ereje. velem meg semmi. elmegy ez is a büdös francba. legszivesebben visszaírnám, hogy "sebaj, legalább volt lehetőséged csajozni..." vagy mit tudom én. de nem írok vissza. sajnos elküldeni a francba nincs erőm, bármennyire is ezt mondom, mást meg nem akarok írni.
baromi szar ez az egész, nagyon sokat gondolok rá. hát nem jött véletlenül az az sms tőle. biztos, hogy megérezte, illetve biztos, hogy ő is agyal. nagyon szar ez az egész, mert nekem iszonyatosan hiányzik. bár én magam sem értem, hogy mi és miért hiányzik. a szex bár eszméletlenül jó volt múlt szombaton, de a 2 hónap alatt kb. akkor egyszer, először és utoljára. inni, szívni, meccset nézni eddig is tudtam egyedül, ezután is menni fog. akkor mégis mi a bajom? nyilván a sok beszélgetés, értelmes dolgokról, mindenféléről, a röhögések, a gyengédsége, a kedvessége, segítőkészsége hiányzik.
hol és mikor találok én mégegyszer ilyen pasit? ahogy elnézem a felhozatalt, az elmúlt pár nap termését... hát... csak hülyék, vidékiek, nagyon fiatalok és nagyon öregek találnak meg. és akkor a fejükről még nem is beszéltem.
és itt lett volna egy Férfi, aki végül ellök magától. annyira szeretném tudni, hogy ki az a nő, aki miatt ennyire szenved, aki ekkora sebet ejtett rajta, akihez ennyire kötődik még mindig, aki miatt nem tud tovább lépni, és nem képes elengedni magát, hogy szeressen valaki mást is. egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet az a nő, aki ezt az egészet okozta. nyilván jobb nálam. valamiben, vagy mindenben. vagy egyszerűen csak ő volt előbb, nem én. ezért történik minden. nem tudom. meg hogy mit tett, amivel így megkínozta ezt a szerencsétlen embert, aki nem képes utána már senkit szeretni.
vagy ez nem ezen múlik? ez is csak kamu volt? higgyem inkább ezt? jobb lesz a lelkemnek, ha azt hiszem, hogy egy régi szerelem nyomorította meg lelkileg, azért nem tud felém nyitni? jobb, ha ezt hiszem, mint azt, hogy nem voltam elég jó? én magam sem tudom...
sokat gondoltam rá tegnap, mikor esni kezdett a hó, hogy végre hétvégén esik ennyire és ilyen szépen, és most lehetne kedvemre sétálgatni, de hát most meg már nincs kivel. :(
tegnap itt volt Edina, nagyon jót és sokat beszélgettünk. fú, de kellett már ez mindkettőnknek... persze fotóztunk is, még nem igazán láttam a képeket, de már nagyon várom, hogy átküldje őket. hátha a lelkem kicsit helyrebillen. mert persze folyamatosan kaptam az instrukciók mellé azt is, hogy "fú, mennyire szép vagy..."
megint, újra bele kellett jönnöm a pózolásba, ráadásul az olyan pózolásba, ami végül majd nem tűnik beállítottnak, vagy erőltetettnek... persze, tavaly pünkösd óta nem készült rólam új kép, nem csoda, ha el voltam szokva tőle. :)
összességében azért egy dolog vigasztal. hogy nem bírta ki Zé, hogy ne jelentkezzen. tudom, ezt most már kenhetem a hajamra, meg semmi jelentősége nincs, meg nyilván jobb lett volna, ha eltűnik egy örök életre, meg jobb lett volna, ha úgy keres, hogy hiányzom neki, mint nő, de azért így is jó. nála tört meg a jég először, és kész. nem fogok válaszolni, most már eldöntöttem. kíváncsi vagyok, meddig írogat még. egyáltalán ír-e még.
most pedig megyek és az új kávéfőzőt a drága kávéval együtt (aranyárban volt) kibaszom a gecibe. én nem tudom mi van ezzel a szarral, de majdnem felrobbant. parádés. kellett nekem kotyogó bazmeg. az kellett. meg orrom alá szalámi, de paprikás! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése