pénteken akartam vele beszélni ugyebár, de mire hazavergődtem, annyira bepunnyadtam, hogy bár nem akartam, hogy ő jöjjön át, mégis ő jött, mert megkértem rá. aztán beszéltünk néhány dologról, de amiről igazán akartam, arra nem volt energiám. nem volt hozzá kedvem. inkább lefeküdtünk aludni, mivel ő reggel korán kelt, ment dolgozni.
szombaton én délelőtt optikushoz mentem (még egy hét szemüvegben, megőrülök!!!), majd otthon fetrengtem délig. aztán nekiálltam leírni Zének, amit el akartam mondani. végül 8, géppel sűrűn teleírt oldal lett. 5 órát töltöttem azzal, hogy összeszedjem a gondolataim, hogy mindent leírjak, amit akarok.
aztán felhívtam, hogy mizu, majd este átmentem hozzá. úgy 9 körül értem oda.
megkérdezte, hogy milyen terveim vannak vasárnapra, mert ő kitalálta, hogy menjünk ki a haverjáékhoz Budafokra, aztán meg a húgához ebédelni. pfff... azt hittem elájulok. be akar mutatni a barátainak, meg a húgának, akivel a legjobb viszonyban van az összes testvére közül... totál ideges lettem. persze, jól esett, hogy ezt tervezi, mert azért ez némileg előrelépést jelent. nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak, de azért ennek mégse árt... mert Zét mégcsak Barbi ismeri, senki más a környezetemből, erre ő meg bemutat a családja számára legfontosabb részének, a húgának. ja, mert végül Budafokra nem mentünk ki.
viszonylag korán keltünk vasárnap, főleg ő. kávét főzött, boltba ment, rántottát csinált. olvasgattunk, cigizgettünk, aztán dél körül indultunk útnak. majd szétfagytam. nem voltam ehhez a túrához öltözve. nem volt rajtam harisnya, ráadásul csöcskirakós felsőben voltam. na, gondoltam magamban, szépen bemutatkozok mindenkinek. :)
szóval elzarándokoltunk Békásmegyerre, olyan részre, ahol még életemben nem jártam. kicsit feszült voltam, de kíváncsi is. :) a húga és a gyerekei nagyon jó fejek. a nagyobbik, Kata, vele egyből összecimbiztünk. hát mégis csajok egymásközt. :) rajtam ugye gyűrűk, fülbevaló, meg minden, ő meg hozta a rajzolásos készleteit, én meg ugye ceruza és tollbuzi vagyok. úgyhogy pikk-pakk összehaverkodtunk. :)
kaptunk finom húslevest, meg frissen sült kakaós csigát. 2,5 órát voltunk ott kb. nagyon jól éreztem magam. a húga nagyon kedves, szimpatikus lány, kölcsönösen őszintén örültünk annak, hogy megismertük egymást. (január elején volt egyébként 30 éves.) nem hazudoztam, meg smúzoltam feleslegesen, meg nem játszottam meg magam, hanem őszintén beszéltem és viselkedtem, de nyilván bennem volt, hogy ezzel is jó pontot szerezzek Zénél. hogy a húgával, annak gyerekeivel is jól kijövök. szerintem ez mindenkinek fontos. nekem is az lenne, hogy a Tesóm mit gondol róla. hogy milyennek látja, hogy mennyire tud vele normálisan beszélni, stb.
aztán hazafelé vettük az irányt, hozzám. bepunnyadtunk kicsit. meccset néztünk, meg egy filmet próbáltunk, de a kurva dvd lejátszóm egy taliga aprómajommal ér fel, tehát fos, úgyhogy csak az ideget eszem miatta állandóan. :( én azért benyomtam 2 mosást, meg elmosogattam. ha már szombaton nem csináltam semmit, pedig terveztem. ezek már nagyon kellettek. és még hű, de nem vagyok kész mindennel. :(
este 8 körül indult haza Zé. most volt az első talán az elmúlt 2 hónap alatt, mióta ismerem és összejárkálunk, hogy nagyon nehezen bírtam elengedni. hogy annyira jó lett volna vele maradni, együtt aludni, mellette ébredni... ezt ő is érezte szerintem. hogy kicsit ráakaszkodtam, és picit még talán sértődött is vagyok, hogy hazamegy, de tulajdonképpen ez volt megbeszélve, meg nekem is jó volt egyedül, csak az a rohadt búcsúzkodás ne lenne mindig olyan keserves. :( meg az, hogy utána nem tudtam mit kezdeni magammal. hogy üres volt minden, hogy unatkoztam, hogy nem éreztem jól magam egyedül, nélküle. és ebből kell kirobbantani magam sürgősen, mert ha ezt megérzi, vagy én erre rácsavarodok, akkor csak nekem lesz rossz... :(
a macskám kiborította egyébként péntek éjszaka, azért sem akart maradni, én meg azért nem mentem hozzá aludni, mert reggel a körmösnél kezdtem, és az meg hozzám van közel. nem volt kedvem hajnalban bumlizni, így is alig bírtam felkelni, pedig 8 órát aludtam.
ja, az irományomat kinyomtattam, szombat este nem volt befogadóképes, nem olvasta el, így ott hagytam nála, a Nat.Geo. újságába beletettem. majd ha megtalálja, elolvassa. talán reagál is rá. vagy valami. kíváncsi leszek. :) a kártyáján most nincs pénz, a haverja mobiljáról küld néha sms-t, mikor fontos egyeztetnivaló van, vagy arról hív, aztán ennyi. nem tudom, hogy mikor jelentkezik, nem maradtunk semmiben tegnap este.
nyilván hiba, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem, hogy egy sms-ben, még miután tegnap este hazament, bocsánatot kértem tőle, hogy úgy elragadtadtam magam. mármint, hogy úgy rácsimpaszkodtam, és nehezen engedtem el. nem akartam, hogy azt érezze, birtokolni akarom, vagy korlátozni a szabadságában. csak hát értse meg, hogy jó vele lenni, és nélküle meg baromi szar. de le kell erről is állnom, nem akarom elüldözni. bár tény, ez is én vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése