hát, bár ne írt volna... még mindig nem reagáltam rá, de nem is fogok. megvárom, hogy ő mit lép. hogy mikor keres legközelebb és milyen formában.
igazából nincs is mit reagálni erre. kérdés nem volt a levélben, így válaszolni nincs mit. max. annyit, hogy "tud.vettem." de az meg nagyon kimért és szemét lenne, elmarni meg nem akarom.
de az biztos, hogy még egy ilyen levél és nem kell tovább gondolkodnia, mert befejezem vele egy örök életre. vérző szívvel, de megteszem. nekem erre nincs időm és idegrendszerem se. hogy valaki egy tökéletes kapcsolaton gondolkodjon. hát komolyan. ha meg nem tökéletes, mármint szerinte, akkor jöjjön, álljon elém, és mondja el, hogy mi a baja. főleg abban a tekintetben, hogy lehet-e azokon változtatni, vagy sem. mert ha nem, akkor már meg is jöttünk, akkor itt a vége. de ha meg igen, akkor miért ne próbálnánk meg? persze, úgyis azt fogja mondani, hogy nem velem van a baj, hanem vele, de hát akkor meg próbáljon ő változtatni. legalább lazítani.
soha nem tartottam pisztolyt a fejéhez, hogy találkozzunk, hogy legyünk együtt, hogy mit csináljunk. mindig megbeszéltünk mindent. sőt, ugyebár múlt héten ő nyomult, hogy velem akar lenni, most meg sok volt ez is. nem értem...
ráadásul érzéseket se kényszerítek ki belőle. én olyan vagyok, amilyen. ha kellek, akkor jó, ha nem, akkor meg ennyi. de jó lenne, ha eldöntené, én nem akarok hónapokig megint ezen rágódni, aztán meg csak az lesz a vége, hogy én leszek eldobva, és persze ki sérül megint? én. és nem biztos, hogy még egy ilyet túlélnék... most még el tudnám úgy engedni, hogy ne fájjon annyira, később már nem biztos. és még egy olyan év, mint a tavalyi, amikor önpusztítottam magam a Bőgős miatt, kurvára nem hiányzik.
neki kell eldöntenie, hogy akarja-e mindazt a jót, amit tőlem kaphat, vagy sem. ennyi az egész.
sokat gondolkodtam azon, hogy mitől kapott sokkot, de csak találgatni tudok. lehet, hogy tényleg csak túl sokat voltunk együtt (amit egyébként ő igényelt, és nem feltétlenül én, ezt továbbra is kihangsúlyoznám) és ha felmerül benne újra a hiányérzet, akkor majd előkerül, vagy akkor majd megvilágosodik, hogy mégse jó, ha nincs velem. nem tudom. majd kiderül. de az is lehet, hogy sose látom többé. bármi előfordulhat, és fel is vagyok készülve ezekre. egy könyvem van nála, meg egy könyve nálam, ezeket visszacseréljük, és már mehet is Isten hírével...
este jön fel 76-os. kíváncsi leszek milyen lesz. másfél éve nem voltunk kettesben. hoz filmet, amit meg akarok már régóta nézni, ez az apropó, de hát persze van mit bepótolnunk, megbeszélnünk, stb.
igyekszem nem rászívódni, ami persze a jelen állapotomban elég nehéz. vasárnap sokat gondoltam rá, mármint konkrétan arra, hogy milyen volt vele a szex, meg minden egyéb... persze, amilyen hülye természetem van, én már Zét a "levesben" kategóriába sorolom, és egyből nyitott vagyok legalább valami ciccergésre, ha kapcsolatra nem is, és 76-os meg ugye amúgy is veszélyes terep, de hát nem tudom, hogy mi lesz, majd próbálom visszafogni magam.
amúgy meg nem vagyok túl jól, sokat fáj a fejem (lehet, a próbalencséktől), meg érzem, hogy taknyosodok, fáj a torkom és a mandulám (én már a DPU-ban mondtam szombaton, hogy a jéggel telebaszott mojitotól tutira gallyra megy a torkom, hát nem is tévedtem), állandóan reszketek, ráz a hideg, meg még hányingerem is van. szóval parádésan érzem magam. valahogy ezt a hetet végig kell még nyomni, mert muszáj. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése