jah, azért visszatérek még a péntekre, mert az sem volt egyszerű nap... :)
a Bőgős "vagy a melleid, vagy az eszed" tartalmú üzenetére visszaírtam 12:00 után, hogy "ez kedves tőled. :) találkozzunk valamikor? hátha attól elmúlik... ;)" amire azóta sem jött válasz. olyannyira, hogy még meg sem kapta az üzenetet. mintha abban a pillanatban ki is kapcsolta volna a mobilját, vagy lemerült, és azóta sem töltötte fel. egyszerűen nem értem. jó, szokott olyat csinálni, hogy elhagyja valahol a készüléket, aztán elmegy egy hétvégére és nincs nála, de hát már megint? vagy most mi van?
jó, hát nem megyek ebbe most tönkre, hogy nem válaszol, vagy nem került elő, csak nem értem.
pénteken este még voltam egy rettenetes házibuliban. legközelebb jobban megválogatom, hogy kivel megyek el inni. ráadásul itt kollégák voltak, hát jobb nem tudni. mármint opik. este 10 előtt álltam fel, hogy "na, ez a beszélgetés, kéremszépen, már nem az én színvonalam, hanem jóval alatta van, úgyhogy akkor én most mennék..." rettentő éretten viselkedtem, az egyik lányban felfedeztem pár évvel ezelőtti önmagamat, aztán erről beszéltem is vele. illetve nem arról, hogy magamat láttam benne, hanem hogy mit csinálnék másként az ő helyében, mindezt olyan fejjel, hogy én ezeket már átéltem, és végigcsináltam, és nem lettem több tőle, hogy olyan voltam, így neki sem javaslom. őrizze meg a tekintélyét, az önbecsülését minden helyzetben. még 10 sör után is. vagy legalább kísérletet tegyen rá.
úgy volt, hogy az egyik opisrác nálam alszik, de ő még maradt a házibuliban, így egyedül tértem haza. nekiálltam Berlin Callingot nézni, de nem bírtam végig, bealudtam rajta.
szombaton délután Vikivel, Valtival és Lackóval shoppingoltam az Alleeban. jó kis program volt, bár Valti miatt a végén már futólépés volt minden, de minden tiszteletem Vikié, aki rettentő türelmesen bánt vele minden pillanatban. én nem voltam túl jó fej, mert beszabadultam az üzletekbe és nem segítettem Vikinek, hogy Valti nélkül tudjon ő is nézelődni... áhhh... kakifej vagyok. :( csak egyszerűen elkapott a boltkórosság. nagyon durván. :(
szombat este Banya érkezett, bulizni ment és kérte, hogy nálam alhasson. együtt néztük a meccset nagyjából, beszélgettünk. elmeséltem neki a Bőgősös sztorit... meg azt, hogy reggelre persze Zével álmodtam. de a Bőgős ilyen szintű előkerülése meglehetősen felkavart. sokat gondolkodtam a kettőnk kapcsolatán (ráadásul láttam róla friss képeket, természetesen überfasza jól néz ki) és rájöttem, hogy egyedül vele voltam boldog. mindent megadott nekem, amire szükségem van. már ezzel a "mellek és ész" üzenettel a padlóra tett. hiszen ebben benne van minden, amire én vágyom. hogy a testem is szeresse, meg az agyamat, a humoromat is. szerelmet is vallott, a szex is pont annyira volt állatias és ösztönös, mint amennyire nekem kell. egyszerűen az, hogy voltak érzései, hogy azokat ki merte mutatni, akár öröm érte, akár bánat. akár szeretett engem, akár nem.
mivel Zé semmilyen érzését nem mutatta ki (nemcsak a velem kapcsolatosakat nem, hanem mást sem), az egész kapcsolatunk érzéketlen volt, eseménytelen, unalmas. egy laza szívdobogás se bírt rámjönni, mert mitől? attól, hogy még azt se mondhatom neki "de jól nézel ki" mert szarul érezte magát tőle. cserébe ő se mondott sose hasonlót.
a Bőgős bezzeg volt, hogy direkt kérte, hogy milyen sminkem legyen, mert mondjuk az tetszett neki, vagy melyik ruhát vegyem fel, vagy megdugott bakancsban, nadrágban, kabátban, a konyha közepén, seggbe. :) és arról nem is beszélve, hogy micsoda életem volt mellette... éjszakai élet, művészvilág, pörgés, ismeretségek, kiállítás megnyitók, kultúrális programok... jazz... ahhh... ez az élet való nekem. :) és már hiányzik is. :)
és a szex... azon is gondolkodtam, hogy 2 kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor nyúlt Zé a mellemhez összesen a 7 hónap alatt, úgy meg, hogy én is élveztem, vagy azt éreztem, hogy tetszik neki, soha nem volt.
a Bőgős egyik kedvenc dumája számomra: "mutasd a punid!!" :D először furcsa volt, hogy így hívja (nem volt túl férfias megnyilvánulás elsőre, legalább is így éreztem én akkor), de legalább beszélt róla. szerette, kívánta. Zé egyszer nem nevezte nevén, közöttünk ez nem is volt téma, egyáltalán. na, a szexuális "életünk" is olyan volt. ebből egyértelműen világos lehet bárki számára.
ez most nem Zére köpködés, csak átgondoltam azokat a dolgokat, amiket át szoktam. hogy mennyire bele akartam halni Zébe (amúgy nem, mert a Bőgősről sokkal nehezebben jöttem le, mint Zéről, sokkal inkább belebetegedtem), aztán kiderül, hogy egy langyos pisi volt az egész. nem akarom ezzel őt bántani, mert vannak olyan értékei, amik fontosak számomra, amiket tisztelek, becsülök benne (bár őt ez nem hatja meg, hiszen a dícséretet egyáltalán nem bírja elviselni), de semmi pezsgés, semmi őrület nem volt. semmi szikra, semmi kémia. még mindig azt mondom, hogy nem az ő falaival volt gond, hanem azzal, hogy nem tetszett neki a testem. és ennyi. ez bőven elég volt ahhoz, hogy kimondhassa: "csak barátkozzunk".
najó, azt sem mondom, hogy Bőgős az életem értelme és netovábbja és csak ő és senki más, de tény, hogy csodaszép időket töltöttem vele, és szerettük egymást. és a Tesóm is bírta, meg a szüleimnek is szimpi volt.
persze neki most komoly kapcsolata van, elvileg össze is költöztek másfél hónapja... szóval nem tudom, hogy mire ez a vergődés. de az, hogy felbukkant, legalább arra kényszerített, hogy átgondoljak egy csomó dolgot, ami nekem fontos egy kapcsolatban, amit én már megkaptam valakitől, és újra megerősítsem magamban, hogy aki nem hozza ezt a szintet, az kuka. mehet a levesbe és ennyi. nem küzdök vele. barátkozni meg pláne nem fogok.
szóval nem értem a Bőgőst, hogy most mirefel került elő. nekem fura a stílus, meg hogy napokat gondolkodott, hogy el küldje-e, hogy még mindig gondol rám. az a "ne haragudj" az elején szokatlan tőle, mert ennél egyszerűbben, konkrétabban szokta kifejezni magát. mintha félne a reakciómtól, hogy azt mondom esetleg "menj anyádba" vagy bármi. szóval kicsit szőnyeg alatt becsúszós. bár az is lehet, hogy már unja "anyut" (megnéztem iwiwen megint a közös képüket. a csaj pont úgy néz ki mellette, mintha az anyja lenne...) és csak dugni akar egy jót... de azt is máshogy tálalná szerintem... áhhh... most meg ez, hogy el van tűnve. ez a linkeskedése amúgy sem hiányzik. úgyhogy full gáz. persze egész hétvégén rajta kattogott az agyam. leginkább azon, hogy mekkorát kefélhetnénk, ha találkozunk.
a látó szerint egyértelműen 40-es lesz a pasim, a Bőgős meg 1 évvel fiatalabb nálam, szóval már csak emiatt is esélytelen a dolog. de szívesen találkoznék vele.
rengeteget változtam az elmúlt 1 évben, mióta nem vagyunk együtt, és előnyömre. még az is lehet, hogy most fog csak belémszeretni igazán. nem tudom. kívülről annyira harmonikus vagyok, mindig ezt sugárzom magamból, és nem is esik nehezemre. annak ellenére, hogy a testem (konkrétan a hasam) rémes méreteket ölt, mégis mindenki csinosnak, kiegyensúlyozottnak lát. és ez jó. mert ilyen is vagyok. nincsenek szélsőséges gondolataim, nem vagyok depis. nincs okom rá. ha lenne is esetleg, leszarom. és egy csomó mindent tanultam, tapasztaltam az elmúlt időszakban, akár a Bőgős mellett, akár utána, akár Zé mellett... és ezeket mind be tudtam építeni önmagamba, a fejlődésemre fordítottam. bölcsebb lettem. türelmesebb is talán egy kicsit, és még válogatósabb. :) de ezzel nincs is baj, szerintem. :)
vasárnap főzőcskéztem, döglöttem, filmeket néztem, este meg a VB döntőt. aztán még felnőtt filmet és alvás. :)
nincs kedvem dolgozni, de szerencsére nyugi van. nincs nagy hajtás. :)
holnap Banyával látóhoz megyünk, már várom nagyon. :) én csak egy kérdés erejéig szállok majd be a történetbe, kíváncsi vagyok, hogy a Bőgősre mit mond a látó. hogy ez most mi, meddig fog tartani, feccöljek-e bele energiát egyáltalán, vagy sem.
utána meg kávézunk egyet az egyik olvasómmal, hármasban, jól. :)))