most azon gondolkodom, hogy kinek adhatnám ki a kis szobámat... ha már Banyának mégsem kell. az egyik opim nemrég kérdezgette, hogy nem kell-e lakótárs... lehet, hogy szólok neki, hogy kell. :) az opi fiú, és biztos, hogy nagy tekergetések lennének, ha együtt laknánk. ráadásul 10 évvel fiatalabb... :)))
nem bírok magammal... :)
na, mindegy. végül is nem téma. egyedül is elvagyok remekül. leginkább nem is hiányzik senki. :)
ma elmegyek "ebédszünetben" shoppingolni 2 kolléganőmmel... muszáj néhány új felső, meg nadrág, mert már minden full kopott és unalmas.
munka után meg, ha minden igaz, találkozom végre a Lakberendezővel. valami hosszú programot akart, de hát én a meccset ugyebár már otthon akarom nézni. meg egyébként is kell a menekülési útvonal. mert ha gáz a fickó, én 10 perc után lelépek, nem szivatom magam tovább. amúgy meg fel vagyok készülve arra, hogy én nem fogok neki tetszeni. mert inkább erre készülök, mint az ellenkezőjére, és az meg tök szarul esne, ha beközölné, vagy szájhúzogatás lenne. így meg úgy indulok neki az egésznek, hogy tuti bukó a sztori, ha meg mégsem az, akkor az kellemes meglepi. egyébként ez a hozzáállás nem azért van, mert bajom lenne magammal (hát jó, a hasamból kéne nagyon faragni, de egyébként meg pont leszarom. akinek nem tetszik, az nem néz rá.), hanem ez inkább egy védekezési mechanizmus.
annyira nem pörgök a srácra, meg egyáltalán, az ismerkedés/randizás/kapcsolat témára sem, úgyhogy pont nem érdekel az egész.
ez az "engedd el és megkapod" fázis. én most kurvára elengedtem a témát. de nagyon. és ha netán mégis valakinek bejön a hülye fejem, akkor sem leszek kompromisszumokra képes. bizonyos szint alá akkor sem megyek. mert nem. mert nem éri meg, ez már többször is bebizonyosodott. ugyanabba a folyóba meg nem akarok többé belelépni.
pénteken Vikivel és Valtibabával leugrunk Agárdra egy napra, szombaton este meg vagy tovább megyek a Balcsira haverokhoz, vagy hazajövök és a VB döntőt megnézem jól. még nem tudom. :)
persze szombaton és vasárnap pörgetnek a kedvenceim a Soundon, de én nem megyek a sok köcsög közé. inkább hallgatom az mp3-akat tőlük. különben sincs erre most pénzem. vérzik a szívem, de hát néha le kell mondani dolgokról... :( majd jön még Digweed, meg Kalkbrenner is külön, oszt majd elmegyek oda jól. :)
a munkahelyemen egyébként kezdek teljesen összehaverkodni azokkal a kollégákkal, akikkel eddig (2,5 év alatt) szóba sem álltam szinte, mert azt gondoltam, hogy szararcok. aztán kiderült, hogy nem is azok (vagy legalább is az elviselhetőség határát súrolják). remélem, számukra is ez derült ki rólam. bár az sem érdekel, ha nem, viszont jókat bulizunk együtt (pl. VOLT), meg vihogunk, meg dumálunk már a melóban is. nem is hittem volna, hogy a kis burkomból ki fogok törni egyszer és ilyen viszonyban leszek itt bárkivel is, mint amilyenben most vagyok, és nemcsak 1 emberrel, hanem többekkel is. :) már a mindig rettegett "Fifty(per)cent" gúnynevű pénzügyi vezetővel is egészen jól megtalálom a hangot, és mintha ő is bírna engem. najó, ezt pénzben is kifejezhetné, de hát ne legyek telhetetlen. :) mindent nem lehet egyszerre, és azonnal. :)
hmmmm... hiányzik egy jó szexelés. mondom, egy JÓ szexelés. :) na, majd elmúlik ez is. :))
érdekes, holnap lesz 2 hete, hogy Zének megmondtam, hogy ne keressük egymást, mert ne. azt hittem, hogy ettől függetlenül nem fogja bírni és jelentkezik majd valamilyen formában. de még bírja... kíváncsi vagyok, hogy meddig... szerintem most megemberelte magát, megértette, hogy mi a szitu. mindig félve nyitom ki a facebookot egyébként. az egyik felem várja, hogy jöjjön tőle valami levél, hogy már nem bírja tovább, a másik felem meg retteg, hogy ne tépődjenek fel a sebek, amik nem is tudnak feltépődni, hiszen még be sem gyógyultak igazán. hiányzik a társasága, de nem vagyok még túl rajta, ezért nem szabad kommunikálnom vele. úgyis csak akkor tudok majd máshogy gondolni rá, amikor egy másik pasi kezd el igazán érdekelni és elcsavarja a fejem. bár érdekes, Zébe soha nem voltam igazán szerelmes, soha nem éreztem azt a pozitív görcsöt, mint másnál, talán csak a végén, nagyon a végén, és akkor is csak ideig-óráig. de utálom, hogy nem bújhatok hozzá és nem nyünnyöghetek neki úgy, ahogy szeretnék, úgyhogy akkor inkább tényleg semmit ne.
na, közben kitisztult a kép, Agárdról Balatonakaliba veszem az irányt szombat este. és ja, a VB döntő meg vasárnap lesz. jó, hogy ezt rajtam kívül mindenki tudta. :)))
szóval nincs okom panaszra, az életem pörög, a lakásom csodaszép, vannak Barátaim és nem vagyok elveszett nőci. szóval minden sunshine happy.
és rock'n roll bazd a lovat. :)))