muszáj volt elfoglalnia magát.... hát én ezt értem, de ha nekem muszáj elfoglalni magam, akkor eszembe nem jut takarítani. :D
amúgy jó volt a hétvége. kifejeztetten jó. :) Banyával is voltam egy kicsit, meg Zével sokat. :)
a Normafán jól sikerült a buli. jól bemindeneztünk gyorsan. :) felfelé a buszon még a zöld szemű szörnyeteg (a féltékenység) munkálkodott bennem, mert azt éreztem, hogy Zé rárepült az egyik csajra, aki jött velünk. aztán már majdnem megszólaltam egyszer, hogy "zavarok?". de befogtam a számat, jobb is, mert vaklárma volt az egész. :) éjfél után már csak kettesben buliztunk (addigra mindenkit elveszítettünk végre), és valami iszonyat jót táncoltunk. minimal zenére, bazzz... én még most is ott nyomnám, ha lehetne. :)
aztán befáradtunk, meg már nem is láttunk szinte a sok cucctól. próbáltuk becsületből keresgélni a többieket, de ha anyám állt volna bele az arcomba, őt se biztos, hogy felismerem, hát még mást. úgyhogy kicsit megültünk valami hideg lépcsőn, pihentünk, aztán nyuggeresen el is húztunk haza.
a Blahán szálltunk le az éjszakairól, ott még toltunk egy nagyon durván finom gyrost (illetve Zé kettőt, mert olyan éhes volt). érdemes benézni ebbe a Perzsa büfébe (a Meki után van), mert iszonyat jó a kajájuk. és hajnali fél3-kor vasárnap még simán nyitva volt. :) mikor végeztünk, még be is mentem megköszönni és megdícsérni a kaját, nem bírtam kihagyni, mert annyira finom volt minden. persze önzőség is volt a dícséretben, hiszen biztos fogok még ott kajálni, nekem aztán legyen ezután is jól megtömve a pita. :) ismerjenek csak fel, ha megyek legközelebb, hogy én dícsértem meg a főztjüket. :) így aztán mindenki jól járt, ők bazsalyogtak és sütköztek az elismerés fényében, én meg zabáltam egy jót, és remélem, még fogok is. :)
otthon aztán Banya kefélgetett egy szál bugyiban a nappali közepén... :) Zé betakarodott a hálóba, mert kettőnk közül most ő volt szarabbul. most én terelgettem, vigyáztam rá inkább, mint fordítva, de nagyon jól volt ez így. nem volt terhes a számomra egy percig sem.
11-ig aludtunk délelőtt. aztán felkeltünk, elmentünk bevásárolni a lecsóhoz, aztán megfőztük jól, bár inkább Zé főzte. aztán olvasgattunk, zenét hallgattunk. 5-kor a repetalecsó után bementünk a hálóba punnyadni. én aztán fél8-kor felkeltem, mert különben nem bírtam volna végigaludni az éjszakát. úgyhogy én éjfélig tévéztem, Zé meg pihengetett. ráfért már, mert szerintem egy hónapja nem aludta ki magát. reggel egészen normális állapotban ébredt. :) jó volt ránézni. :)
na, szóval én tévéztem este, megnéztem a Marley meg én c. vígjátékot, aminek a végén meghal Marley, aki egy labrador. hát én üvöltve zokogtam, hogy "ez nektek vígjáték???" és közben húztam magamhoz a macskát... jójó, vicces volt a film, de a végén ezzel a kutyahalállal teljesen összerombolták az egészet. tőlem aztán hullhatnak rakásra az emberek, de hogy állat pusztuljon el, még ha csak mozifilmben, akkor is. én azt nem bírom. ha egy ló elesik a Lovin, attól is kiborulok. na, mindegy. ilyen köcsög érzékeny lelkem van, de csak az állatokra vagyok ennyire érzékeny persze.
ezután jött egy tényleg vicces film: A spanom csaja c. tényleg vígjáték (vagyis nem pusztult el benne állat). azt megszakítottam pornóval, de így is jó volt. :) úgy terveztem, hogy a pornó után rögtön bemegyek Zéhez és felébresztem gyengéden és kb. megdugatom magam vele, még ha félálomban van, akkor is. de aztán nem így lett. befeküdtem mellé, néha azt éreztem, hogy akar valamit, aztán meg, hogy nem. végül elaludtam és ennyi. :)
reggel együtt kávéztunk, de én még visszafeküdtem aludni. aztán jött a szokásos, hogylétem felől érdeklődő sms. meg persze ebben voltak a köszönetek, meg milyen jó velem stb. :) aztán később, hogy nem akarok-e ma este nála aludni. hát de. :)
csak előbb még bekúrok egy mosást a gépbe, mert 1 hét múlva ilyenkor már Ozorán leszek és még egy darab tiszta ruhám sincs. :)))