persze klassz estét töltöttünk együtt, Apor is nagyon szórakoztatóan viselkedett, sikítva röhögtem néhány sztoriján. :)
éjjel aztán szexeltünk. finomat. amúgy meg leginkább úgy közeledünk egymáshoz, mint a barátok, bár ennyire egy hullámhosszon nincs még két ember. szerintem. főleg úgy, hogy nem is egyforma neműek. úristen, hogy micsoda ragaszkodással ölelt át és szorított magához... én azt nem tudom elmondani. és nem is sokszor éreztem még ilyet. kicsit megható is volt... és mindenképpen kellemes és örömteli.
nagyon-nagyon szeretek vele lenni. és ez kölcsönös. már csak azt nem értem, hogy akkor miért nem lehetünk örökké együtt? de inkább nem érdekel a válasz. :) illetve nyilván azért, mert nem egymást keressük. de hát akkor kit? :S
az angol-magyar bukó lesz, a londoni ember most New Yorkban tolja beláthatatlan ideig. mondtam neki, sebaj, a karácsony is szép Londonban. :)
reggel elkéstem jól, mert nehezen bírtam felkelni. pont akkor aludtam volna a legjobbat, mikor Zé az arcomat simogatva közölte: "kész a kávé". ilyen kellemes ébresztőt kívánok mndenkinek. :) nem bírtam elsőre feltápászkodni, aztán bejött mégegyszer, megpuszilt, kérdeztem hány óra... jujjj... 7:10... futás. :)
tegnap haladtam a mosással, de még persze nem értem a végére. ma folytatom. muszáj. :)
szombaton én is lenézek a BEERTOK fesztiválra, szombaton valamikor. Zé és Apor Kismaroson dolgozik, összecsapják gyorsan, aztán toljuk az ívet. vasárnap hazajövünk, cuccom összerakom és hétfőn reggel irány Ozora. már csak 6 nap... kész vagyok... :D