előbb megnéztem a bicajt, sajnos nem az én formám, nekem túl komoly, és a váza se olyan, amilyentől biztonság érzetem lenne (15 éve nem ültem biciklin kb.), úgyhogy nem vettem meg azért, hogy összetörjem magam, vagy hogy ne merjem használni. várok inkább egy olyanra, ami tényleg mindenben oké. :)
a bicajos srác egyébként Zétől pár megállónyira lakik. hazafelé gondolkodtam, hogy mégis felhívom Zét, hogy ott vagyok a közelben, és fussunk össze pár percre, de aztán hazamentem.
Barbival beszéltem telefonon majdnem egy órát, közben jött egy sms. Zétől. hogy nincs-e kedvem átmenni hozzájuk és megnézni együtt a meccset...
felhívtam, és egyből rákérdeztem, hogy olvasta-e a blogot, azért írt-e. de nem olvasta. teljesen magától írt. nagyon megérezte, hogy szükségem lenne a társaságára. nem sokat hezitáltam, miután meghallottam a hangját, már kissé lenyugodtam, aztán beleegyeztem, hogy átmegyek. már majdnem elbőgtem magam, miközben beszéltünk, nem is tudta mirevélni, el nem tudta képzelni, hogy mitől vagyok ennyire kiborulva.
szóval elindultam, lejött elém a buszmegállóig. amikor ott megláttam, végképp elszállt belőlem minden ideg, feszültség, nyomor. útközben néhány szóban előadtam a rémséges csapatépítő tréninget, de nagyon nem is akartam vele fárasztani, meg örültem, hogy együttvagyunk.
a kollégája volt még otthon, Gyuri, így hármasban tévéztünk. a meccsnek kb. a 40. percére értem oda. (ha otthon maradtam volna, valószínűleg nem is nézem) elröhögcséltünk, aztán 11 körül aludni tértünk. kellemes este volt.
éjszaka "csak" összebújásra maradt erőnk, meg talán mindkettőnknek elég volt ennyi. (nálam még a piros Merci is bent áll...) nekem nagyon jó volt, hogy együtt aludtunk. hogy ott volt mellettem.
reggel koránkelés, kávé+cigi, aztán elindulás. újpesten annyira nem vagyok képes tájékozódni, hogy a piros 20-asra simán rossz irányba szálltam fel. az istennek se akart a busz a Keletihez érni. egyszercsak nagy pusztán találtam magam, Káposztásmegyer, végállomás. parádés. :) szerencsére indult vissza a következő, úgyhogy csak 30 percet vesztegettem el, de így is beértem 8-ra, szóval nem para. de nagyon röhögtem magamon. :)
ma már sokkal jobb a kedvem. és nem azért, mert rászívódtam Zére, hanem mert jót tett az este. nem tudom, hogy mit művel velem ez a Férfi, de talán soha senki még nem volt rám ilyen jó hatással. annyira felszabadulok mellette, annyira ki tudok kapcsolni (és ez nem a tudatmódosítók hatása), annyira feltöltődök, mint soha senkivel. olyan jó vele beszélgetni, mint nagyon kevés emberrel rajta kívül...
Gyuri (az olaszoknak drukkolt), elkezdett rettenetesen káromkodni, mikor kapott egy gólt a csapata. erre elnézést kért, mert hogy nem tudja, előttem lehet-e stb. aztán mondtam neki, hogy egyrészt engem még nem hallott káromkodni, másrészt meg képzelje el, hogy én olyan vagyok, mint Zé, csak lányban. :) és szerintem tényleg. :) mondjuk, ez ellen a kijelentés ellen Zé sem tiltakozott. :)
végre el tudtam érni a fodrászomat, úgyhogy csütörtökön 5-re kaptam időpontot. :)) juppijeeeeeeee!! végre megint szép lesz a tollam. :) pénteken Banánozás, ki kellene nézni valahogy... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése