hogy miért?
mert rájöttem, hogy megint mennyire kibaszottul egyedül vagyok. régen éreztem magam ennyire magányosnak, mint most.
és persze most nem arról van szó, hogy nincsenek Barátaim, mert vannak. egy biztosan, mert a többieket, akik nem Barátok, csak energiavámpírok, azokat szépen fejtegetem le magamról. hol durvábban, hol lájtosabban, de igyekszem megszabadulni a koloncoktól.
Barbikám hálistennek kitart mellettem, minden fos ellenére (amit ezúton is köszönök, de még úgyis meg fogok köszönni még milliószor), meg azért vannak még emberek, akik foglalkoznak velem, akiket érdekel, hogy mi a pálya nálam. és akiknek az érdeklődése nem terhes számomra.
nade, nem is ezzel van a baj.
hanem azzal, hogy nincs mellettem Férfi. és ezért érzem magam most már nagyon-nagyon szarul megint. nincs mellettem egy Férfi, akihez hozzá lehet bújni, aki meghallgat és megnyugtat, ha arról van szó. egy Férfi, aki minden gondomat feledteti, aki megsimogat amikor kell, aki felhív, amikor tudja, hogy jól esne, illetve akit fel lehet hívni, amikor szükség lenne rá... vagy valami ilyesmi.
persze-persze, Barbi vállán is bőghetnék, de hát az nem ugyanaz. :(
eltelt 4 év az életemből, és megint mi van? egyedül vagyok, mint az ujjam. és ez belátható időn belül nem fog változni, ezt tisztán látom.
persze, sokszor eszembe jut, hogy nem is kell nekem senki, de hát nyilván, hogy kell. olyan nincs, hogy nem kell. mert az hazugság, önámítás.
és persze ilyenkor egyetlen ember jut az eszembe, mégpedig Zé, akit az előbb már majdnem felhívtam bőgve, hogy találkozzunk, mert szükségem lenne a társaságára... de rájöttem, hogy nem tehetem meg, nem szabad megtennem, mert akkor soha nem mászok ki ebből az egészből.
így marad az egyedül picsogás, a 4 fal között. :(
és örülhetnek az ellendrukkerek, nem voltam a múlt hét hétfő óta edzeni. cserébe szarrá zúztam a lábam a csapatépítő első percében. majd Csigahegyen pecsenyére égtem. ez a hétvége mérlege.
viszont ma megyek megnézni egy bicajt. ha netán megveszem és használni kezdem, remélem elüt egy autó. tolószékbe akarok kerülni. minimum.
Ezt az utolsó mondatot töröld az agyadból. Azt akarod, hogy figyeljenek rád, hogy törődjenek veled?! Ha tolószékbe kerülsz, vagy netán beteg leszel, sokkal nyomorultabbul fogod érezni magad, mint azt valaha gondoltad. Így most megvan a lehetőséged, hogy törődj magaddal, ha magatehetetlen lennél, csak nyűg volnál mások nyakán és beleőrülnél ebbe az érzésbe! Szóval jól gondold meg, mit kívánsz, nehogy teljesüljön!
VálaszTörlésBocs a lebaszásért, tudom, jó néha nyavalyogni, szenvedni, nyöszörögni, de az egészségedet semmi sem pótolhatja. (Egy lány)
igen, tudom, ilyet sose kívánjak.
VálaszTörléscsak annyira el vagyok keseredve, hogy nem kellek senkinek.
ha tolószékes lennék, legalább lenne mire fogni, hogy ja, azért nem. és kész.
de így?? egyszerűen már nem tudom, hogy mit gondoljak magamról, meg a férfiakról, akik egyszerűen rám sem néznek, észre sem vesznek.
pedig nem ülök a 4 fal között és a többi...
bár le vagyok titlva, még egy utolsó kommentet ide, aztán viszlát.
VálaszTörléstalán azért érzed magad néha kibaszott egyedül, mert elmarsz magad mellől mindenkit, aki hagyja magát. nem azok az igazi barátok, akik mindig mindenben egyetértenek veled, és veregetik a vállad, hogy csak így tovább, hanem akik megpróbálnak a jó felé terelni, ha úgy érzik, hogy szükséged van rá! az a legnagyobb bajod, hogy jópár ilyen embertől megszabadultál már (köztük most tőlem is), de mégsem tanulsz belőle soha. Talán próbálj meg kicsit nagyobb önkritikával élni néha, és ne a válogatott kliséiddel próbáld meg megmagyarázni a dolgokat!
a'viszonnlátás, tg.
ha tudnád, hogy Barbitól pl. mennyi letolást és pofont kapok (hozzá teszem: JOGOSAN), mégis a Barátom. pedig nemcsak a vállam veregeti állandóan. hanem pontosan, hogy a jó felé terel.
VálaszTörlésnem nagyon tapasztaltam egyébként az elmúlt 1,5 évben, mióta nem láttalak, hogy a jó felé akarnál terelni. azzal, hogy a kezdeti lelkesedésembe is jól belegázoltál a sport terén, hát csak "köszönni" tudom...
talán csak ugyanabban az élethelyzetben vagyunk és így jól megértjük egymás problémáit Barbival, ennyi az egész. mással meg igazából nem is érintkezem, a legbelsőbb magánügyeimet tekintve, aminek jó nagy része ki sem kerül ide. de mivel kell a kontroll, és olyan emberé kell, akinek a véleménye számít, hát Barbival és külön sokkal több mindent meg szoktam beszélni.
amúgy meg sajnálom, de én műhisztikkel, meg műdepikkel nem tudok semmit kezdeni, és már nem is akarok. meghallgatni sem.
és azt sem hinném, hogy az számít barátnak, aki csak akkor hív, ha fű kell neki, amúgy meg csak megy a kamukéró, hogy majd ekkor találkozunk, meg akkor.
én nem futok senki után, nem könyörgök találkozóért, ezt befejeztem.
nem voltál/vagy kíváncsi rám jó ideje, megelégszel a blogban olvasottakkal, akkor meg mit feszegessünk bármit is?