amit még akartam

írni tegnap, de nem volt rá időm...

1. kurvajó csajok voltak Normafánál... én szinte csak azokat néztem. az gáz? sajnos el is képzeltem néhányukkal ezt-azt... az is gáz? :)

2. kurvajó pasik is voltak Normafánál, bár elég sok inkább a "gyerek" korosztályból, de azért legalább jó volt a felhozatal. Andival meg is jegyeztük és pillogtunk is rendesen mindenfelé. :)

3. kedden valami eszméletlenül virágos jó kedvvel ébredtem reggel. és ez azóta is tart. :) biztos az új cipőm is közrejátszott, meg az, hogy reggel olyan jól sikerült felöltöznöm, hogy belenéztem a tükörbe és elégedett voltam magammal. és még ez is tart. :) mire beértem, a melóban áramszünet fogadott. aztán beindultak a dolgok, de hát ami el tud romlani, az el is romlik. ennek tetejére két oktatás, kampányindulás, tökköm. majd délután még egy áramszünet. parádés. :) pörögtünk még a hó végi zárással is, hogy mindenkinek legyen időben fizuja, úgyhogy kb. a seggemen vettem a levegőt, de nem érdekelt, nem morogtam (vagy csak minimálisan), vigyorogtam inkább mindenkire. :) este aztán jött a torna... és hát azt a történést meg tudjátok. :)

4. kedden fecsegtem egy sráccal a neten. már kb. úgy váltunk el nap végén, hogy mennyire örül nekem, meg már a puszta létezésemmel boldoggá tettem, mert milyen jófej vagyok stb. hazafelé egy kósza ötlettől vezérelve bejelöltem FB-on. erre másnap reggel jön a levél, hogy 

" szia!

sajnálom, de a péntek nem fog összejönni... már korábban elkezdtem neten keresztül ismerkedni 1 lánnyal, akivel ráadásul 7végén fogok találkozni, és úgy érzem, ő fontosabb nekem
ne haragudj

legyen szép a napod! " 

merthogy úgy volt, hogy pénteken találkozunk. nyilván megnézte a friss, bulis fotóimat, vagy mittomén mit, és ezért döntött így. csak ez lehet. elmegy ez is az anyjába. de legalább nem árultam zsákbamacskát. én megmutattam magam a teljes valómban. jobb, hogy így történt, mintha az arcomba tolja személyesen, hogy "bocs, de kövér vagy, nem kellesz", így legalább nem sérültem be annyira. de kibaszottul elegem van, hogy a pasik (ráadásul ez a srác se volt egy matyóhímzés, 100-ból 99 nő rá se nézne, de volt benne valami...) még mindig a külsőségek alapján döntenek. hiába beszélgettünk kurvajót, hiába voltunk egy hullámhosszon, mégis így döntött. mondom, nem bánom, csak újabb példa arra, hogy

a.) MPG

b.) a külsőségek győzedelmeskednek még mindig a belső értékek felett

c.) kurvára nem a nők döntenek, hiába hangoztatják ezt a férfiak önigazolásként

5. tegnap beszélgettem az egyik kolléganőmmel. említette, hogy a pasijával volt nagy beszélgetés, nem mondanám el, csak a lényeget. szóval arról volt szó, hogy a lány parázik, hogy a srácnak külsőre nem tetszik, mert a lány előtt a fiúnak modellszintű csajai voltak. erre mondta neki a srác, hogy "ha csak a belsőddel lennék megelégedve, ha csak a belső tulajdonságaid tetszenének, akkor csak barátok lennénk..." (cserébe full szerelmes a lányba, ő álmai nője és meg akarja kérni a kezét, bár a fiú még csak 21 éves...)

és ekkor megvilágosodtam. igen. ezért vagyok én a pasiknak csak a "barátja". nem barátság ez. lófasz ez. semmi. ez a Kos, a 76-os, a Bankár, TG és Zé sztorijára is igaz. egyiknek se tetszettem soha annyira, hogy szerelmes legyen belém. és itt most nem falak építgetéséről van szó, meg arról, hogy az előző miatt bánkódik (konkrétan Zé), mert ugyebár keresgél a neten azért lelkesen, továbbra is. nem. annyiról van szó, hogy a belső tulajdonságaim megfelelnek neki, mert 100%-ig egy hullámhosszon vagyunk, de külsőleg nem jövök be. amire egyébként már célzott is nemegyszer. meg nyilván ezért nem megy a szex sem. és ezért nem tud belém szerelmes lenni. meg hát az első szextől indult el ez az egész mizéria. 

szóval nagy tanulság, hogy az a pasi, aki csak a barátod akar lenni (de persze úgy, hogy közben néha kúrogat), annak ellenére, hogy egyébként minden stimmel köztetek, annak nem jössz be külsőre. ennyi. lehetne szépíteni, meg máshogy fogalmazni, de erről van szó. nem kell itt a kamukéró. mert semmi egyébről nincs szó. és nem idő kell itt embereknek, hanem egy gusztusos test.

6. Zé egyébként mostanában úgy viselkedik velem, mintha a tulajdona lennék. legalább is kedden egy kicsit kiborított. ugyebár volt a kibaszott pörgős napom, rengeteg teendővel. korán reggel küldött semmitmondó sms-t. erre én egészen estig nem válaszoltam. akkorra már jött a "lebaszás", hogy miért nem írok. azért álljon meg a menet. az is lehet, hogy letiltották a kimenő hívásaimat, vagy elütött a villamos, vagy mittudomén. miért kell rögtön nekem támadni??? meg írta még, hogy "tudunk beszélni?" ez ugye már szarul hangzik. gondoltam, hogy a szombati intermezzo után megint el akarja magyarázni nekem, hogy merre hány méter a kettőnk viszonya. meg hogy fogjam vissza magam. amire már én is rájöttem. és nem most. és egyébként sem akarok már a kettőnk kapcsolatáról beszélni, mert egyszerűen nem érdekel. csak szájtépés az egész. erre visszaírtam, hogy ha erről van szó, akkor ne törje magát, megértettem, lekoptam stb. erre ne pazaroljon se időt, se energiát. 

és akkor jött a válasz: " megnyugodhacc,nem ilyesmiről van szó " 

WTF??? megnyugodhatok??? ki a faszom volt ideges? mégis hogy van ez? szerinte én állandóan ezen parázok, meg kattogok, hogy mikor mondja ki hatszázhuszonnyolcadszorra is, hogy "csak barátok" és/vagy "ne találkozzunk egy darabig/soha többé"?

nekem is van egy életem, nekem is van dolgom, nekem is jár egyében is az eszem (sőt, mostanában csak egyében jár), mit gondol, hogy csak ő van az életemben és senki/semmi más??? engedtessék meg, hogy azt mondjam: ennyire azért ne legyen már nagy arca... de tényleg. 

aztán már jött a kedveskedés: " csak hallani akarom a hangod,persze ha ez kölcsönös.esetleg találkozni ....  álmodj szépeket" ez az ember skizofrén? vagy csak én gondolom már megint túl? 

abban maradtunk, hogy tegnap hív, hogy akkor esetleg koccoljunk. de nem hívott. aztán este végül én csörögtem rá. mert már nem tudtam elképzelni, hogy wtf. abban maradtunk, hogy ma edzés után találkozunk. el kéne menni a ZP-be DJ Krushra, de az éjjel alig aludtam, úgyhogy szerintem offolom. meg az edzés után nem biztos, hogy tudok még táncolni, bár levezetésnek még akár jó is lehet. :) na, majd meglátom. 

említettem neki a sporttevékenységet, amibe belekezdtem, meg talán nagyjából azt is, hogy milyen terveim vannak... fog ő még nagyon csodálkozni, meg fogja ő még a fejét a falba verni. szerintem. de hát ez már részletkérdés.... barátkozzunk, persze. hát legyen.

7. a Kos még mindig zaklat, most már Barbitól is megkérdezte, hogy mi van velem, miért nem válaszolok neki semmire és miért nem veszem fel a telefonom. MERT NEM ÉRDEKEL!! azért. és 76-os sem. nem érdekel a "nyomoruk", ami köszönő viszonyban sincs az én problémáimmal. nem érdekel, hogy a Kos éppen merre utazgatott, és hol bulizott és mennyi pénzt költött. nem érdekel, hogy melyik nőt akarja megdugni a barátnője mellett. nem vagyok ezekre kíváncsi. én nem leszek a "lelki szemetesládája" senkinek. mármint ilyen "fiúbarátoknak" nem. 76-os dettó. annyira jelentkezett, hogy hajjaj. aztán majd küld megint egy üzenetet, hogy el vagyok tűnve. hát engedtessék meg, hogy ha már én várakoztam rá hulla fáradtan este 11-ig, és baszott jelentkezni, akkor utána még nehogy már én keresgessem. meg annak is a nyomora. hogy depressziós. tele van pénzzel, van munkája, most már nem lakik a szüleivel, van egy barátnője, aki vakon megbízik benne (a hülye), full szerelmes belé, ráadásul 76-os is azt dug meg kb. akit nem akar... szóval ne legyen már az ilyen depressziós. menjen a picsába. én nem vagyok kíváncsi az ilyen dumákra, mikor nekem az okozott pl. tegnap is örömet, hogy kijött a fűtésszámla egyenlege, és túlfizetésem van, ergo 2 hónapig nem kell közösköltséget fizetnem (ami nem kis összeg). szóval hagyjuk már egymást békén. engem nem érdekelnek az ő problémáik, őket meg ne érdekelje az enyém. mert tudom, hogy úgysem érdekli őket. 

én tudom, hogy kinek akarom elmondani a gondjaimat (Barbi), és kit akarok meghallgatni, kire vagyok kíváncsi (Barbi), aztán itt be is van fejezve. elég volt az ilyen szarcsimbók energiavámpírokból. ja, akiknek még azért pótluknak jó vagyok én is. mert bazmeg röptében a legyet. nade engem aztán soha többé nem.

ráadásul ezekkel még bulizni se lehet. a Kos sosem ér rá, vagy ha igen, akkor keresztbe rászervez mindent, minden programra, meg hogy "akkor ugye jöhet Katika is? meg a haverok is?" meg mittomén. nem érdekel. 76-os meg mindig húzza a száját, annak semmilyen program se jó. vagy állandóan dolgozik. vagy hozza Gabikát magával, akire meg aztán kurvára nem vagyok kíváncsi szintén. na, hogy arról már ne is beszéljek, hogy milyen megbízhatatlan, hányszor mondta már, hogy jön, de sose ért oda... áhhh... 

8. az egyetlen üdítő kivétel az utálatos "fiúbarátok" körében Zé, aki nem ömleszti rám a problémáit, illetve ha el is mondja, akkor azok az enyémekhez hasonlatosak, cserébe amikor megkérdezi, hogy velem mi van, akkor valóban érdekli, nemcsak illemből kérdezi. illetve nem azért akar velem találkozni, hogy "nyavalyogjon", hanem mert ki akar kapcsolódni a társaságomban, ahogy én is az övében. mert vele ki tudok kapcsolódni. vele legalább meg lehet egy meccset nézni (a Kossal még azt se lehet), lehet főzőcskézni, sétálni, bulizni, röhögni. ő nem szívja le az energiáimat, hanem feltölt. (bár még egy ilyen letámadós, lebaszós levelezés és picsán rúgom őt is, de tényleg.) Zé igazi, kemény Férfi, nem egy nyavalygós, depressziós picsoid szardarab, mint a Kos, meg 76-os. pofám leszakad, de ezek tényleg ilyenek. 

well, splutter off, workaholic on. :)