már Ozorával álmodtam

az éjjel... beindult a tudatalattim, jelzi, hogy hol érzem magam a legjobban ezen a Világon egyelőre. hát Ozorán... :)

azon gondolkodtam, hogy tavaly még volt bennem némi félsz, egyedül elindulni, de aztán milyen jó volt egyedül. most meg attól félek, hogy már túl sok embert ismerek, aki ott lesz, most meg már ki kell harcolni, hogy egyedül lehessek, amennyit csak akarok. de valahogy úgyis megoldom. :)

a közvetlenül ezt megelőző bejegyzések tényleg ultragázosak. megint beindult az önsajnáltatás, a hisztériakeltés, a műhiszti, hogy figyeljen rám valaki, hogy foglalkozzon velem valaki. pedig azért ekkora baj nincsen. :)

a szarkupac elhordása megkezdődött, tegnap újra voltam edzeni (egy kör bringával, egy kör pedig kocogva a Margitszigeten, mindezt úgy, hogy ki sem mozdultam a nyóckerből), végre nem a VIVA ment, hanem a Maunika só... már ez is valami. :) viszont ott volt az a csaj, akire berágtam 2 héttel ezelőtt, úgy látszik, hétfőnként nem szabad lemennem, mert akkor mindig ott van. 

edzés után meccset néztem egy darabig, aztán meg filmet. jó későn feküdtem le.

Zé pedig ugyanarra a sorsra jut, mint a Kos, és 76-os. itt a vége, fusson el véle. jó messzire. én nem leszek többé balek. se miatta, se más miatt. befejeztem. megacélozom magam és ennyi. tegnap hívott, Apor telefonjáról, délután kettőkor. pont nagy melóban voltam, hát kinyomtam. aztán azonnal csörgött mégegyszer. akkor is kinyomtam. nyilván nem lehetett olyan rettentő fontos, mert azóta nem jelentkezett. na, nem mintha egyáltalán érdekelne...

ez az időjárás meg aztán végképp monnyon le!!! :(