megérett bennem az

elhatározás, hogy kell egy bicaj. :) tegnap, mire kiértem a Kopaszi gátra... hát majdnem kihullott az összes hajam... iszonyat, hogy milyen a közlekedés... főleg 40 fokban, BKV-n... rémes. én ezt már nem bírom. ráadásul olyan szar volt hazafelé megindulni. más meg csak felpattant a bringájára oszt kész. nagyon irigy voltam. 

úgyhogy kell egy bicaj. :) nincs mese. :) ésszel fogom használni, meg egyelőre még dolgozni nem járnék vele (bár miért ne?), inkább csak a Kopaszira, meg mittomén, bármerre a városban. ligetbe, szigetre, akárhova. kicsit csavarogni. mozgás is, meg passzió is. :) csak ne üssön el senki. :)

tegnap persze a belem kifordult az Öbölnél lévő szerelmespároktól. nem irigykedtem, inkább csak zavarták a privát szférámat. vagy nem tudom. mindenesetre fotóztam szép naplementét megint, meg lett színem, aztán meg hazabotorkáltam. elment előttem a 103-as busz, úgyhogy gyalogoltam a ZP-ig, onnan meg villamos. :) 40 perc alatt értem haza így is. persze vicces út volt, jobb nem tudni. :))

ma munka után sport. aztán pihi. :) 

és elmondanám, hogy én magamnak kurvasok vállveregetést osztok ki minden nap, mert mivel 33 év alatt nem mozogtam ennyit, mint az elmúlt 2 hétben, az nálam teljesítmény. azt gondolom, hogy ez értékelendő. és nemcsak 1 év után, meg fél év után, ha még mindig csinálom, hanem már az is kurvajó, hogy egyáltalán megmozdultam és történik valami. úgyhogy kösz TG, de tudod mit? inkább ne szólj hozzá a bloghoz, mert mostanában állandóan csak savazol. leszarhatnám, de nem tudom, úgyhogy inkább megkérlek, hogy ne kommentálj. névtelenül se. köszi.