Z írt egy smst, hogy csak érdeklődni akart mi van velem, de úgy látja, már csak annyi maradt, hogy visszaadja a telefonom (ami nála van kölcsönben), és ha jó nekem, akkor este 8 után áthozza.
erre sem válaszoltam.
most a gyomrom egy merő ideg, hogy megint találkoznunk kell. de muszáj lesz tartanom magam. pedig kurvára nincs ehhez kedvem. leginkább azt írnám vissza, hogy hagyja a fenébe, de azért az mégiscsak az én telóm. némi mártírságot éreztem már megint a soraiból, de ez nem meglepő. mármint tőle. hogy sajnáltatja magát.
pedig én vagyok/voltam a balek kettőnk közül, a kettőnk kapcsolatában. de hát ez van.
szép kis nap lesz a mai. ezen fogok görcsölni egészen estig. mindegy, elmegyek edzeni, hazaérek amikor, aztán ennyi. odaadja a kapuban és adieu...
már most nagyon fáj ez az egész, mi lett volna ha még tovább húzom, és később lépem meg ezt a lépést? már most belepusztulok lelkileg, de acélozom magam és arra gondolok csak folyamatosan, hogy nem őt keresem. és ő sem engem. így talán könnyebb lesz.
aztán valamikor, ha végre boldog párkapcsolatban élek majd valakivel, nyilván fogok találkozni Z-vel, mert nem szeretném örökre kitörölni az emlékeimből (nem is tudnám), de az még nem most lesz, ahogy elnézem. :)
jah, tegnap este belenéztem a lázálmaimba, amit még a Bőgős utáni korszakomban írogattam. hát sokat nevettem rajta. :) hogy én milyen hülye picsa tudok lenni. :) szégyen. :) valahogy hihetetlen volt, hogy én ilyeneken bírtam rágódni tavaly ilyenkor. rémes. :) milyen jó, hogy elmúlt... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése