tervei vannak velem

Zének. rövidtávon, de vannak. és nem is rosszak. :) pl. elővezette, hogy ma mindenképpen nála aludjunk, hogy holnap ott ébredjünk, mert okvetlenül csinálni akar nekem reggelit, mégpedig rántottát, mert állítása szerint abban verhetetlen (nincs is annál szexisebb, mikor egy pasi a konyhában tevékenykedik...), aztán meg menjünk ki a Vörösmarty térre forraltborozni, meg karácsonyozni, kiröhögni az embereket, meg bohóckodni. estére pedig színházi előadást nézett ki... szóval megszervezte a kis közös életünket. :) 

basszus, hétfő óta minden szabadidőnket együtt töltjük és tök jó. :) tegnap 8 körül jött át, persze mindketten nagyon fáradtak voltunk, 10 után el is vonultunk aludni. illetve majdnem aludni. :) ma reggel együtt ébredés, én jöttem dolgozni, ő meg ment haza. ez volt az első, hogy így ébredtünk együtt. kávéztunk, tötymörögtünk. ő a Bőgőssel ellentétben rettenetesen nehezen indul be reggelente. nagyon tud szenvedni. amíg nem iszik normális kávét (alacsony a vérnyomása), addig úgy viselkedik mint egy hüllő a hidegben. teljesen belassul. én azért kicsit jobban pörögtem, bár majdnem kiestem a számon a fáradtságtól, mert szerintem én kevesebbet aludtam, mint ő, de hát nem vagyunk egyformák. :) 

ja, és tegnap, mikor megérkezett, nem mondott semmit, csak úgy ölelt és úgy csókolt és úgy nézett rám, hogy abból azonnal éreztem, tudtam, hogy tényleg jó volt velem az ágyban, és hogy eszembe ne jusson magam miatt parázni. aztán egy üvegnyi vörösborból csináltunk forraltbort, mert megkívántuk. :)

azért az még hiányzik, hogy mondjon valamit. mert csak ölelget, puszilgat, hümmög, dörmög, de még igazából aranyosat, kedveset nem mondott... persze, ha mondaná, cserébe meg valójában le se szarna, vagy rosszul bánna velem (eltűnne, nem keresne, akármi), az sem lenne jobb, tehát igazából nincs min nyavalyognom, de azért mégis. én már csak ilyen hülye vagyok. néha próbálom kérdezgetni, de nem erőltetem. egyszer csak kibukkan belőle valami. nem arra a szóra gondolok, ott a nagy SZ-nél. nem. csak valami, bármi... sms-ben mondjuk szokott jönni ilyesmi tőle, szerintem szóban nem megy ez még. de talán majd idővel. még mindig nincs 3 hete, hogy ismerjük egymást, szóval ez az egész agyalás teljesen felesleges, mert nem várhatom el sem tőle, sem mástól, hogy 3 hét alatt kinyíljon, megnyíljon. én sajnos képes vagyok rá, de ő pl. nem ilyen. csak fel kéne ezt fognom, és nem kellene ezzel foglalkoznom. türelem, türelem, és megint csak türelem, amire szükségem van. 

beszélgettünk néhány szót kapcsolatokról. említettem az exférjemet. hogy 7 évig tartott. erre ő: "nekem összesen az összes kapcsolatom nem tartott ennyi ideig..." hmhm. ez mondjuk érdekes. de ettől még nem megyek a falnak talán... 

no, hát ez van dióhéjban. nagyon hihetetlen számomra, hogy a dolgok ilyen jól alakulnak. persze még nagyon-nagyon az elején vagyunk, az ismerkedési fázisban, még igazából egyikőnk sem tudja elengedni magát, ha együtt vagyunk. magamon is érzek valami kis görcsösséget, megfelelni akarást, vagy nem is tudom mit. és ő is feszélyezi magát. lehet azért, mert sokat vagyunk nálam? nem tudom. a Bőgőssel valahogy hamarabb elkezdtünk együtt marhulni. vele 3 hét után, a Flash koncertjén a Gödörben már majdnem keféltünk koncert közben. :) jó, persze, nincs is azóta sehol. na, mondjuk nem is hiányzik. úristen, hogy ezt le bírom írni, és hogy tényleg így is gondolom... komoly 1 év kellett, hogy lejöjjek róla. mennyire durva... 

nade Zével még nem is voltunk bulizni. csak nálam ücsörögtünk. de már várom, hogy az milyen lesz. Péterfy Bori koncertjét a Gödörben pl. nem hagyjuk ki, már teljesen rá vagyunk szívódva. és még egyéb nyalánkságokat néztünk ki. úgyhogy már nagyon várom a két ünnep közötti időszakot, amikor nincs meló, csak punnyadás, evés-ivás, bulizás, szeretkezés... jó lesz. :)