persze ma már jött az sms, hogy mennyire jól érezte magát tegnap. én meg nem tudtam válaszolni, mert letiltották a kimenő hívásaimat. parádés. próbáltam a netről küldeni sms-t, de persze nem ment el semmi. aztán a melóból hívtam fel végre, mire odaérkeztem, hogy fel tudjam hívni.
mondtam neki, hogy kedd-szerda BL nap, úgyhogy jöjjön át meccset nézni, ha van kedve (naná, hogy van!!), mert kedden MU, szerdán Loki meccs lesz. és hát nekünk mindkettő kötelező. meg azt is mondtam, hogy bár nem akarok erőszakos lenni, de akár ma is összefuthatunk, bár akár rá is pihenhetünk a BL estékre. erre ő: "de nem muszáj nekünk rápihenni..." mondom: nem hát. :) úgyhogy majd meglátjuk, hogy mikor érünk haza, ő is, meg én is, és akkor még lehet, hogy feljön ma is. én már azt akarom, hogy ne menjen haza. de persze nem lehet.
az "aktust" egyébként egyáltalán nem erőlteti. még múlt héten kérdezgetett, hogy nem gáz-e nekem, hogy a szerdai randin nem ugrott rám. mondtam, hogy totálisan díjazom, hogy nem. úgyhogy ennyiben maradtunk. finoman próbálkozik, de inkább úgy látom, hogy az én döntésemre bízza, hogy mikor történjen meg a dolog. én pedig szeretném megadni a módját, és megteremteni a legjobb körülményeket hozzá. leginkább azt, hogy utána egész nap ágyban maradhassunk, kettesben. és erre meg még várnunk kell. de tök türelmes. nem követelőző, nem erőszakos. (tulajdonképpen még csak 1 hete ismerjük egymást...) ölelget, puszilgat, csókol, simogat. és minden nagyon finom és gyengéd. és huncut. és nézünk egymás szemeibe, és nem hisszük el, hogy ott van a másik. hogy ez létezik. hogy ilyen van.
tegnap még megnéztük a Spílert, mert ő még nem látta. és nagyon tetszett neki. hangosan nevetett folyamatosan. :))
és senkinek a véleménye igazából nem érdekel. se a külsejével kapcsolatban (3 hónappal fiatalabb nálam, de 7 évvel idősebbnek néz ki), se az életvitelével kapcsolatban, se a munkájával kapcsolatban (kétkezi munkásember), mert zsönyörűségesen szép, és tud mértéket tartani, és halál értelmes, olvasott, művelt, jó gondolkodású.
és már úgy ciccereg a kémia, mint az állat. én már nagyon kész voltam tegnap. volt, hogy elfelejtkeztem magamról és a fülébe sustorogtam: "szétszedlek..." majd észbekaptam és folytattam: "majd egyszer..." :D
áhhh... egyszerűen hihetetlen az egész.
nem tudom meddig fog tartani, de egyelőre mindketten élvezzük. nem görcsölök, nem agyalok, csak tejbetökként közlekedek, vigyorgok folyamatosan. élvezek minden percet, amit vele tölthetek, amit meg nem, az kínszenvedés. de mivel nem tűnik el napokra, mindig jelentkezik, sokat találkozunk, így tök elviselhető. és a munka meg vigyorogva, boldogságban úgy megy, mint a karikacsapás. a hétfői nap ellenére nem létezik, hogy elrontsa valaki a jókedvemet. :))) még a pannon se baszott ki velem. nem hagyom. :))))
sálálálááááááááááá :)
és most lekopok, mert lassan nyál csorog a monitorotokból. :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése