majd fogok írni

is, ha lesz kedvem, de most nincs. :)

a lényeg, hogy újra együtt Zével. :) komoly menet volt ez, mindkettőnk számára, de úgy döntöttünk, megpróbáljuk. illetve ő elmondta, hogy nagyon szeret velem lenni, nagyon bír engem, és ha megengedem, ő továbbra is élvezné a társaságomat. de egy nagyon fájdalmas szakításon van túl, amibe durván belehalt, ami után csak keresi önmagát. és megérti, ha nekem így, ebben a formában nem vállalható a dolog.

én meg úgy döntöttem, hogy vállalom. még így, ilyen állapotban is sokkal-sokkal több szeretetet és minden mást kapok tőle lelkileg, szellemileg, mint bárkitől, akivel eddig kapcsolatom volt. 

aztán megnéztük a Kontrollt tegnap este. Zé még nem látta. tudtam, hogy a beszélgetésünk után pont jó lesz. és tényleg. úgy érzem, az önmagát kereső, a poklok poklát megjáró Bulcsúval tudott azonosulni, és reményeim szerint megértette, hogy én vagyok a Medvelány, akinek bár soha nincs jegye, és azért sejthető, hogy nem egyszerű figura, hiszen medvejelmezben sétál, simán tökönrúgja az ellenőröket, megnevettet bárkit, ha kell, hordja a szendvicseket a Bulcsú által nagyon kedvelt Béla bá'-nak, az édesapjának, de aki segít Bulcsúnak önmagát megtalálni, útmutatást és segítő kezet nyújt a legkeményebb helyzetekben is. és akinek a kezét fogva végül Bulcsú el tud szakadni a mélységektől.

nagyon durva, mert úgy tűnik, nem igazán tudunk meglenni egymás nélkül. és bár itt aludt tegnap, és bár nem szexeltünk (én nem is akartam, meg ő sem, de ettől persze rosszul érezte magát, hogy én biztosan akartam és hogy megbántott, ezt gyorsan reggel helyre is tettük, mert egyáltalán meg sem fordult a fejemben, de tényleg. sőt, mikor kérdezte, hogy itt alhat-e, én mondtam, hogy persze, aludni lehet...), attól függetlenül nagyon jó estét, éjszakát töltöttünk együtt. volt egy jó 10-15 perc, amikor az ágyban megállás nélkül röhögtünk. én beszóltam valami faszságot és azon. de patakokban folyt a könnyünk, és én még ilyen "törvénytelenül" nem is hallottam őt nevetni, meg ilyen sokáig. és már fájt a hasam, annyira nevettem. nagyon jó volt. éreztem, hogy neki is az. hogy régen nevetett már ilyen önfeledten. na, hát többek között ezért sem tudunk elszakadni egymástól. 

hagyok neki időt. miért ne hagynék? mi derült ki 3-4 hét alatt? semmi. nem hagyhatom, hogy ennyi idő alatt valamire kifuttassuk a dolgokat. hogy akkor aztán legyen vége, mert nem olyan, mint... mint micsoda? minden ember és helyzet más és más. nem lehetnek általános elvárásaim. és neki sem velem szemben. egyikőnk sem az átlaghoz tartozik. egészen máshogy alakulnak a dolgok, mint máskor. zűrös, zajos, de sokszor meg csak nagy-nagy csend van, de ettől jó. pont ettől. én élvezem. nekem jó. és akkor meg mi a rákot görcsöljek?

amúgy iwiwről 3 napja leszedte az utolsó "magamról" információt. amit még bemásoltam ide legutóbb. most semmi nincs ott. viszont a társkeresőn leszedte a képeit és csak annyit írt magáról: "az az igazság, hogy VALAKIT keresek..." namost, fotó nélkül, meg ilyen "információszegény" adatlappal senki nem fog neki írni. és nyilván nem is ez a szándéka. mert jó velem lenni. mert szeret velem lenni. mert bír. sőt, tegnap reggel már eljutott oda, hogy sms-ben azt írta: "nagyon bírlak..." és még azt is "te vagy a legnagyszerűbb ember, akit ismerek..." és tudom, hogy nála ennek súlya van. mindkét megállapításnak. 

hogy én? hogy velem mi van? hát... amikor több, mint 1 hét után tegnap este újra megcsókolt... na. hát kevés dolog volt mostanában, ami ennyire jól tudott esni... ami ennyire tudott hiányozni...