életemben ennyit még

nem csókolóztam, mint Zével... :) de az exférjemmel összesen se. de tényleg. ez valami őrület. :)) annyira fel tud húzni, hogy az hihetetlen. és érzi, hogy küzdök magammal, illetve hát az az igazság, hogy persze, nagyon jó, hogy ennyire egymásra kattanunk, de az elképzeléseimből akkor sem engedek. vasárnap és kész.

pedig búcsúzóul már nekinyomott az előszobában a falnak (fel is kapcsoltam a hátammal egyből a lámpát. mint egy idióta vígjátékban.). teljesen rámgerjedt, nagyon nehezen bírtunk megint elszakadni egymástól. de muszáj volt. :( 

3/4 8 körül érkezett egyébként és 11 után ment haza. csak a Loki meccsét néztük, de a második félidőt már úgy, hogy közben a Tilost hallgattuk, a tévéről meg levettük a hangot. hát, tudtam én, hogy nagy zakó lesz ez a meccs, de hát ekkora? na, mindegy. 

nem tudom, hogy ma találkozunk-e, mert Vikivel is tervezek összefutni. majd meglátom. hálistennek 20 perc alatt elsétál hozzám, úgyhogy bármikor is találjuk ki, hogy feljöjjön, nem kell rá sokáig várni. :))

holnap és szombaton már biztosan nem látjuk egymást, mert vidéken lesz. de majd vasárnap... :)) kíváncsi leszek, milyen lesz. nagyon-nagyon kíváncsi. :))