szerda, december 23, 2009

azért szakítottam Zével

tegnap, mert nem gyűjtök barátokat, haverokat. mert ő engem csak annak szán. megmondtam neki kerek-perec, hogy én viszont ezt nem csinálom így tovább egy percig sem. ezt kb. annyi idő alatt rendeztük le, míg tőlem a moziba értünk, cirka 20 perc. főleg, mikor benyögte, hogy neki mennyi olyan barátnője van, akivel hasonló viszonyt ápol, hogy mennyire jó haverok, de semmi több, szóval főleg akkor éreztem azt, hogy "na, én aztán ebbe a sorba nem állok be..."
hogy mi nem működött a részéről? még mai napig sem tudom. nem is értem. de már nem érdekel.
a moziba késve érkeztünk, fél perce már ment a film. az utolsó sorba tudtunk leülni (összesen volt vagy 6 néző velünk együtt) és minden mindegy alapon én végigbuliztam az egész filmet. táncoltam, meg minden. leszartam, hogy Zé mit gondol. ja, hozzá kell tennem, előtte a céges karácsonyon mocskosul bejégereztem, aztán még volt egy uticigi is, szóval kész voltam mint a lecke. a film után szótlanul sétáltunk a Blaháig. ott villamosra szálltunk, mint két idegen. mindenáron haza akart kísérni, bár én már a villamoson búcsúzkodtam tőle, így aztán a kapuban kapta meg a magáét, ugyanis ennyit mondtam:
"na, akkor szia, boldog karácsonyt, meg boldog új évet és örülök, hogy megismertelek." adott két puszit és ennyi. fordultam is el, nyitottam az ajtót. erre ő még utánam szólt: "azért remélem nem felejtesz el..." mire én: "talán..." és már csuktam is be magam mögött az ajtót. vissza sem néztem.
ma jött tőle még egy sms: "Kérlek ne haragudj rám. De nem akarom, hogy az én démonaim miatt Te is szenvedj..."
erre nem válaszoltam, bár zsigerből az jött volna simán: "ez elég ócska és szar duma..." de nem írtam semmit. ránéztem az előbb az iwiwes adatlapjára, úgy látszik, ezen keresztül óhajt üzengetni nekem, mert ez áll a "magamról" rovatban:
"Az élet döntések sorozata.Jó és rossz döntéseké,melyekről akkor tudjuk meg milyenek is valójában amikor már a következményeit éljük át.De tévedni és bevallani a tévedéseinket nem szégyen.Csak nehéz kimondani: sajnálom,tévedtem.Szeretném jóvátenni."
na, hát erre aztán megintcsak nem tudok mit lépni. szóval nem értem én az egészet. igazából azt sem vágom, hogy mi volt a konkrét baja. de a lényeg, hogy mint nő, nem kellek neki. csak tudnám, hogy az 1 hete még perzselő vágy hova a faszba került. azzal mi lett? illetve ha az első szexelésünk alkalmával látta, hogy hosszú távon csak undorodni tud tőlem, akkor miért hazudozott, hogy ilyen jó, meg olyan jó volt velem, és hogy ne is gondoljak butaságokra, hogy esetleg nem. meg akkor minek kellett az "így Drágám, meg úgy csókollak", meg akármi... és ezt a démonos dolgot még mindig nem tudom felfogni, mert egyszerűen nem mond semmit, nem avat be semmibe, így meg sem adja a lehetőségét annak, hogy én esetleg el tudjam dönteni, hogy akarok-e, tudok-e én azokkal a démonokkal is együttélni, vagy sem. és ami persze totál felháborít, hogy a társkeresős adatlapján persze az van, hogy a nő, akit keres, az legyen őszinte. és hagyja magát szeretni. nagyon szép elvárások, és én hozni is tudtam ezeket, de ha ő nem őszinte, és nem tud felengedni, nem hagyja, hogy szeressék, akkor mégis milyen egyoldalú kapcsolatra vágyik??? annak mi értelme van?? 
mi a tököm az, amiben tévedett? hogy képes egy pufi csajt is megdugni? állítása szerint volt már hasonló élménye. sőt, az első találkozásunkkor kijelentette, hogy a teltebb formákat kedveli. akkor most mi a fasz van? és mit akar jóvátenni? mit? hogy megint az őrületbe, a teljes letargiába és depresszióba kergetett? hogy olyan geciszar karácsonyom lesz már megint, mint amit már el sem lehet képzelni? és még a nők bonyolultak... de tényleg... ha egyszer belelátnék a fejébe... nem biztos, hogy jobb lenne, de azért kíváncsi lennék. ráadásul, ha a szabadságát, függetlenségét félti, azt is megbeszélhettük volna, de nem. semmi kommunikációra nem képes. de a leglényegesebb, hogy nem kíván. és bár persze, milyen jó az, amikor lélekben, agyban vagyunk nagyon együtt, és az a legfontosabb a kapcsolatban, de hát könyörgöm, akkor tartsak szeretőt? akkor én kivel dugjak? meg ő is mással fog? azt hogy? az milyen kapcsolat? egyértelműen érzelmektől mentes. még egy baráti kapcsolatnál is gyengébb. bulizzunk meg szívjunk együtt? erre lennék csak jó? ennyit érek? ez a sorsom? 
sebaj. ha ezt akarja, hát legyen. menjen, keressen üresfejű picsákat, és dugja meg őket halomra. ha nem tud velük beszélgetni, közös programot csinálni, akkor ne lepődjön meg. mindegy, ez már csak puffogás. tudom, hogy a szerelmet, a gyengéd érzéseket nem lehet kikényszeríteni és megvásárolni sem. ha nem megy, hát nem megy. hiába vagyunk kibaszottul egy vérből, még ez is kevés ahhoz, hogy szerelmes legyen belém. és bár tudom, hogy nem bennem van a hiba, mivel nem ismerem nála a hátteret, nyilván magamban keresem az okokat. és ezt utálom a legjobban. hogy mi a faszért nem lehet őszintének lenni??? Csillagász is annak idején ha őszintén megmondta volna, hogy mi a szitu, akkor nem kezdem magamat ostorozni, hogy "jajajaj, már megint mit basztam el?" holott akkor sem basztam el semmit, csak neki még volt egy függő ügye, amiről "elfelejtett" szólni. ennyi. lehet, hogy Zének is van, nem tudni. most persze 2 napos ivászatot rendez a haverjával. parádés. igyon. engem az sem érdekel. azt hittem, azt reméltem, hogy tud felnőtt módjára gondolkodni, élni, érezni, cselekedni, kapcsolatot létesíteni és fenntartani. de sajnos ez neki nem megy. úgyhogy vigye a víz. én hagyom. 
úgy gondolom, hogy én semmiben nem hibáztam. mindig úgy cselekedtem, hogy a legjobb legyen. és főleg neki. ha ez nem kell, akkor én nem tudok mit csinálni. és nem is akarok. én ez vagyok, ilyen vagyok. ezt tudom nyújtani. ha kell, kell, ha nem, akkor meg tipli.

na, úgyhogy akkor ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt. sokkal-sokkal boldogabbat, mint ami az enyém lesz idén. is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése