miután múlt vasárnap

az első randin túl voltunk Zével, az El Classicot néztem és persze ő járt a fejemben.

felütöttem az Ady kötetet és olvasgattam. (akkor éppen nem pörgött annyira a meccs)

és találtam egy verset, amit már akkor úgy éreztem, hogy Zével kapcsolatos, hogy mintha pont arról szólna, amit vele kapcsolatban gondolok, érzek.

nem szoktam ilyet csinálni, de amikor Zé még a társkeresőn megadta a számát, akkor felírtam egy cetlire. ahogy megtaláltam a verset, ezt a cetlit bele is helyeztem a könyvbe, a vers mellé.

íme itt is a költemény. szerintem zseniális. de egyrészt Ady minden verse az, másrészt amúgy is elfogult vagyok, ha Róla van szó. :)))

ADY ENDRE: A LELKEDDEL HÁLNI

Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
Szeretném megcsókolni
Két vakszemed, a halványt,
Két kies völgyét a te szép fejednek.

Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,
Belopózni fejedbe,
Szűz szeretnék maradni
S valami újat lelni, kitalálni.

Most én a Halál szárítóján lengek
Tele gondolatokkal.
Óh, talán testem sincs már.
De test nélkül is vágyok és esengek.

Csókosan s szűzen akarnék én válni
A fejedet csókolván,
Azt a két kies völgyet:
Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.