3,5 órája és napja

készülök arra, hogy végre írjak. most azért már készültem rá. mert van mit írni. csak vagy időm, vagy lehetőségem nem volt, hogy pötyögjek. talán most. :)

hétfőn ott szakadt el a cérna, hogy megjött. nem is éreztem jól magam, meg igazából nem is volt mit csinálni, úgyhogy jól le is léptem a gyárból. hazafelé menet hívtam Zét, hogy kb. mikor érkezik. úgy köszönt el, hogy "csókollak Drágám." és itt a "Drágám" szón van a lényeg. egyrészt mert ő az első férfi, akinek el tudom hinni amit mond. mert nemcsak mondja, úgy is tesz minden pillanatban, mintha a legfényesebb, legértékesebb gyémántja lennék. másrészt meg kicsit meglepődtem, mert ezt 2 hét után még nem szokták mondogatni egymásnak az emberek. pasik meg főleg nem. szerintem.

otthon punnyadtam, csináltam egy negyedórás magánszámot a tükör előtt, mely arról szólt, hogy gyönyörű vagyok, nagyon szép vagyok, nagyon jó a hajam, meg mindenem. és persze arra jutottam, hogy szerelmes vagyok önmagamba. 15 percen keresztül néztem magam a tükörben, dícsértem minden testrészem, hangosan, és mosolyogtam, szóval igazán rendben vagyok, úgy érzem. :)) aztán jött Zé, valamikor este, már nem tudom mikor. úgy örültünk egymásnak, mint akik hónapok óta nem találkoztak. tévéztünk, zenét hallgattunk, persze egymásra szívódtunk már a kanapén.

az ágyban aztán folytatódott. mindketten nagyon nehezen bírtunk magunkkal, de muszáj volt. :( volt az a pillanat, amikor már azt mondta, hogy "na, most azonnal fordíts hátat, különben megerőszakollak..." szerencsére az "erőszak" szó hallatán már nem rándult görcsbe a gyomrom, inkább elégedetten nyugtáztam magamban, hogy olyan hatással vagyok rá, amilyet vártam, amilyet szerettem volna. :)

reggel mocskos fáradtan keltünk, illetve ő elment hatkor reggel még haza, onnan munkába. sms-ben ébresztés megvolt, kötelező jelleggel. :) én 11-kor keltem fel, mert keddre kivettem egy nap szabit. volt egy csomó intéznivalóm, amit persze kedden nem tudtam végrehajtani, de legalább punnyadhattam otthon egy kicsit. konkrétan az interjúra mentem, ami elég viccesre sikeredett. arra a kérdésre, hogy "Miért vegyük fel Önt hozzánk dolgozni?" az a válasz sikeredett: "Miért ne?" ... és ez volt a legkisebb baromság amit előadtam... szóval nem hinném, hogy engem választanak, de ha igen, akkor valami elég perverz fajtából valók. amúgy meg, ahogy átgondoltam, nem akarok én ott dolgozni. mégse kell a multi. meg nem is a multi nem hiányzik, hanem az újra beilleszkedés, betanulás valahová. tököm televan már ezzel. OJ-val annyira jól megvagyunk, és olyan jól tudunk együtt dolgozni, hogy nekem nem ér annyit egyik multi se, hogy ezt feladjam. megpróbálok az ügyvezetőből kicsit több pénzt kicsikarni és bekussolok.

ráadásul az egyik interjúztató az volt, akivel majd együtt kellene dolgoznom, aki mellé keresnek embert, és kurvára nem volt szimpatikus. úgyhogy ezért sem váltanék. egy nálam pár évvel idősebb nőről van szó, és isten ments, hogy egy számomra vadidegen nő legyen a közvetlen kollégám, aki persze rögtön a főnökömnek is fogja érezni magát, hiszen ő van ott régebben. na nem. én ezt nem csinálom. jó nekem itt. majdcsak vége lesz már az évnek és kicsit fellélegezhetünk, vagy csak rápihenek a jövő évre végre és lenyugszom. az IT vezetőjének továbbra sem köszönök amíg bocsánatot nem kér azért a stílusért és hangnemért, amit megengedett velem szemben. oszt ennyi. :)

az interjú után, a metrón ülve egyeztettünk Zével, hogy mindjárt otthon lesz, ugorjak fel hozzá, ha van kedvem. le se szálltam a metróról, mentem egészen a Nagyvárad térig. kicsit várnom kellett rá, de nem volt gáz. felmentünk, kávéztunk, készülődött, mert mozi volt tervben. útközben még hozzám is felugrottunk egy kicsit és úgy mentünk a KINO-ba, ahol A próféta c. filmet néztük meg. Zé olvasott róla, felkeltette az érdeklődését, ezért néztük meg. de nekem is nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt. előtte ittunk egy-egy pohár forralt bort, utána pedig hazafelé vettük az irányt. nálam még némi szüttyögés, zene hallgatás, megvacsoráztattam abból a hagymás sült vérből, amit anyukám csinált és küldött vasárnap a disznóvágás után (nagyon ízlett neki, rengeteget megevett belőle), beszélgetés, aztán irány a hálószoba. a beszélgetések... hmmm... elmondanám, hogy teljesen nyíltan, értelmesen tudok vele bármiről beszélni (a szex még nem volt téma, ezen kívül gondolok a többire), és annyira hihetetlen, hogy érti és érzi, átérzi amit mondok, amiről beszélek. és nem néz hülyének, stb. sokszor volt már, hogy ugyanazt mondtuk ugyanakkor, vagy kitaláltuk a másik gondolatát. nem egyszer megjegyezte, hogy annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy néha úgy érzi, mintha saját magával beszélgetne. és ez persze tök jó. :) a hálóban most még kevésbé volt kezdeményező, de éppen azért, mert nem akart nagyobb bajt magának. így is arról panaszkodott kedden, hogy nagyon fáj a farka. hát nem csoda, egész éjjel a hátamban/seggemben éreztem, ahogy meredezik csórikámnak és még csak hozzá sem értem. még a kezemmel sem. :) (hős vagyok vagy hős vagyok??? :P)

szerda reggel megint 6-kor felkelés, ő ment haza, én még visszafeküdtem, de aztán elindultam dolgozni. no, nem sokáig voltam bent, csak 10:30-ig, mert utána a maradék ügyintéznivalómat intéztem el. a szakadó hóban és a mínusz ezer fokban nagyon vicces volt. kicsit utáltam, de muszáj volt. de úgy néz ki, kezdenek sínre kerülni a dolgok, amik már jó ideje húzódnak (úgy nyár óta). és ez mindenképpen megnyugtató.

dolgozni már nem jöttem vissza, inkább megbeszéltem OJ-val, hogy cserébe ma maradok este fél8-ig és ennyi. valahogy csak kibírom. :) úgy volt, hogy tegnap én megyek át Zéhez, nem is volt ezzel semmi baj, de én akkorra már harmadszor vettem fel és le a bakancsomat és áztam/fagytam halálra, szóval otthon végül bepunnyadtam és felhívtam, hogy had ne menjek én át. hálistennek jól vette a kanyart, nem mondta, hogy akkor ő se jön, vagy nem kezdett kérlelni, hanem mondta, hogy oké, akkor jön ő, de csak 7 körül. rábólintottam. naná. :)

fél8 körül érkezett meg, alig 2 órát bírtuk, annyira fáradtak voltunk mindketten. 10-kor már aludtunk is. ő legalább is biztosan. hamar kidőlt. :) de már ránkfért ez is. ma meg bocsánatot kért érte, hát pedig nem kellett volna. :)

ma este is találkozunk, Vérnénnye szemmel láthatóan eltűnőben van, úgyhogy talán ma már révbe érhet az a hajó, ami 1 hete hánykolódik. :) én már annyira kívánom, hogy el nem tudom mondani. annyira finom a bőre, a testén mindenhol, hogy nem tudok vele betelni. ha meglátom alsónadrágban, azonnal elfordulok, mert attól félek, szétszedem. :) olyan jó az illata, annyira kellemes, nem tolakodó, nem pronyó... szóval fincsiséges. valamelyik éjszaka, talán hétfőn, de már nem tudom pontosan mikor, csak elképzeltem, ahogy nyal... hát én hosszú percekig totál készen voltam tőle. már a gondolattól. csak vihogtam, mint egy hülye. és persze nem tudtam elmondani, hogy mi van velem. :) pedig a feje még a közelében sem volt soha a combjaim közének... :) és már úgy elképzeltem. és már úgy nagyon durva. :))) hogy mi lesz a valóságban? csak jóra számítok. :)))

amúgy mindig hoz valami ajándékot, hétfőn egy balatonkenesei rozét hozott, otthonról (odavalósi), kedden egy csomag túró pöttyöt vagymit, meg csoki, meg akármi. a mozijegyet ő fizette, de a forralt bort már én. és ebből sincs gond. egyszerűen nem volt még nézeteltérésünk, vagy egyáltalán. és sokkal finomabban, gyengédebben bánik velem már szavakban is, mint a Bőgős. persze, tud marhulni, meg vadulni, de engem maximálisan tiszteletben tart. és ennek nagyon örülök. bírtam én a Bőgős humorát is, meg a vadállat beszólásait is, meg a baszogatásait, amiért nagyon hálás volt, hogy én ezekre sohasem sértődtem meg, hiszen állítása szerint ő mindig csak viccelt, de folyamatosan nehéz ezt elviselni. de Zénél nincs ilyen gond. másnak simán beszól, meg egyébként is olyan gondolatmenetei vannak, hogy besírok, de az én személyem szent, remélem, ez így is marad. :)

szóval ma megint együttalszunk, szerintem megint nálam. és most már meg fog történni, aminek meg kell. vagyis hát nem kell, de kívánjuk mindketten. szóval akkor miért ne? :)

egyetlen dolgon gondolkodtam tegnap este, meg ma reggel még egy picit, hogy ő igazából szavakkal soha nem mond semmit rólam, nekem, vagy nem sűrűn. tehát nincs az, hogy: "szép vagy", "jól nézel ki" (bár a hajam tetszett neki), "jó veled", "hiányoztál", "aranyos vagy" vagy akármi. persze, ne valljon még szerelmet, de olyan jó lenne néha hallani amit gondol velem kapcsolatban. de reggel a buszon lerendeztem ezt magamban. hogy egyrészt mostanában kurva fáradt, arra sincs ereje néha, hogy megszólaljon, nemhogy még valami rózsaszín szüttyögés legyen, másrészt meg még csak vasárnap lesz 4 hete, hogy ismerjük egymást. mi a faszra türelmetlenkedek én? egy pasinak amúgy is nehezebben megy általában az ilyesmi, ahogy látom, neki még a gátlásaival is meg kell küzdenie, meg idő előtt nem akarja kiadni magát. szerintem a szextől ő is sok mindent függővé tesz kettőnk között, velünk kapcsolatban. (bár egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy azzal nem lesz probléma) úristen, már 4 hete ismerjük egymást? de tényleg? ez tök fura... azt hittem, még csak 2-3. pedig már 1 hónapja lesz vasárnap. basszus, utánanéztem az sms-ei között, és tényleg. nov. 29-én találkoztunk először. és bár egyrészt úgy tűnik, mintha ezer éve ismernénk egymást, másrészt meg olyan, mintha még csak 1-2 hét telt volna el. nem is tudom.

talán még nem is fordult velem elő olyan, hogy egy bimbózó kapcsolatban én majdnem 1 hónapig kibírtam volna, hogy ne szexeljek. a Bőgőssel is emlékeim szerint 3 hét volt kb. bár ott is Vérnénnye szólt közbe, tehát aludtam vele úgy együtt az elején, hogy nem még szexeltünk, mert megjött. de mondjuk ő akkor arról nem tudott, azt hitte, hogy önmegtartóztatok, keménykedek. :)

hát nem is tudom, hogy mit mondjak összegzésképpen. vagy van-e az összegzésre szükség egyáltalán. a lényeg, hogy boldog vagyok, nagyon jól vagyok, nagyon élvezek minden percet Vele, és nagyon tud hiányozni is. sokat gondolok rá, lépten-nyomon. és kíváncsian várom a folytatást... ;)

update: még csak 3 hete lesz vasárnap, hogy ismerjük egymást, nem 4. egyszerűen nem tudok számolni és igazából a naptárt sem ismerem rendesen, 33 éves létemre, be kell hogy valljam. (azt mégsem mondhatom, hogy elvette az eszemet a szerelem... ) :D amúgy meg mindegy is. 3 hétig várni a szeretkezéssel sem olyan gyakori nálam, de a 4 hét tényleg túlzásnak tűnt. mármint, hogy 4 hete várunk az alkalomra. jól éreztem én, hogy ennyi ideje még nem ismerjük egymást. bár, mielőtt találkoztunk, 1 hétig már sms-eztünk, meg beszélgettünk telefonon, de azt azért mégse számítanám ide. :) hogy ez most miért fontos? egyáltalán nem az. csak gondoltam, helyre teszem a dolgokat. :)