a lényeg, hogy pénteken fél6 körül értem ki oda. olvasgattam, iszogattam a pezsgőmet, cigizgettem, napoztam, lazultam. kurvajó volt! jöttek a jobbnál jobb gondolatok, élveztem a csendet, a madarak csicsergését, stb.
a Bankár kb. fél9-kor ért oda. persze szerette volna, ha egyből lerohanom, de mivel nem találkoztunk már vagy másfél-két éve, így inkább visszafogottan beszélgettünk egy darabig a kocsijában. ja, hát mik ki nem derülnek? nem is Bankár ez a srác, hanem Popsztár. :) egy számomra sajnos ismeretlen zenekarban MC-zett, 5 évig, még a Quimby előzenekara is voltak. mutatott zenéket és nagyon tetszettek. teljesen levett a lábamról. mondtam is neki, hogy nem szabad többet találkoznunk... (nem fejtettem ki neki, hogy miért, de én tudom, hogy azért, mert bele fogok szeretni...)
elköltözött a családjától, most már tényleg egyedülálló. nagyjából ennyit lehet róla tudni. (értelemszerűen nem fogom megmondani, hogy melyik zenekar volt az, mert akkor felfedném az inkognitóját, amit nem szeretnék)
a végén persze csak torkonlőtt. :) aztán, ahogy megkapta amit akar, már persze egészen másmilyen volt velem, mint előtte. de hát nem vártam tőle többet. jó volt látni, jó volt beszélgetni és ennyi. bár nagyon nyomatta, hogy majd a héten már átmehetek hozzá, ahol lakik, meg találkozzunk még, persze azóta annyit se írt, hogy bakfitty, de hát leszarom. :) a múlt hétre ő volt a második skalpom, a kedd esti Zé után. a harmadiknak Csillagászt akartam befűzni szombat este, de még ne szaladjunk ennyire előre... :)
szombaton délelőtt felkeltem, megnéztem a tv-ben a Miniszterelnöki eskütételt. persze végigbőgtem az egészet... 2 után indultam el a Kossuth térre, de előtte útbaejtettem Zét, aki a Margit hídnál dolgozott éppen. megláttam borostásan, napbarnítottan, izzadtan, Ray Ban-ben... hmmm... összefutott a nyál a számban. aztán persze gyorsan le is hervasztott. vittem egy trombitát magammal, azt eltoltuk a Duna parton. közben sugalltam/mondtam neki, hogy mennyire megkívántam. erre leállított, hogy ő ezt nagyon szarul viseli. mert neki elég, ha nem mondanak róla rosszat, de jót meg minek. szóval hogy nem bírja a dícséretet, éppen ezért én is álljak le vele.
parádés. akkor annyira nem foglalkoztam ezzel, de ahogy később átgondoltam, nem is értem, hogy lehet valaki ennyire a béka segge alatt az önbecsülésével, önbizalmával. vagy hogy lehet annyira sivár a lelkivilága (amit egyébként nem hinnék, hogy az), hogy egyszerűen nem bírja a dícséretet feldolgozni. hogy nem igényli. sőt. zavarja. ez annyira lehervasztott, hogy el nem tudom mondani. igazából nem is tudom, hogy hosszú távon mit kezdenék egy ilyen emberrel. akit még megdicsérni sem lehet, mert nem értékeli, nem szereti. azt hiszem megőrülnék mellette pillanatok alatt. olyan nincs, hogy én ne fejezzem ki az érzéseimet, a gondolataimat valakivel kapcsolatban. ami a szívemen az a számon, ez mindig is így volt. de hát neki semmit nem lehet mondani. és ez meg annyira demoralizáló. ráadásul nyilván ebből fakad az is, hogy ő sem dícsér senkit. nem bókol. nem mond semmi jót. mert szerinte, ha nem mond rosszat, akkor az legyen elég.
de hát így meg maximum az amőbák tudnak élni. bár szerintem azoknak is nagyobb EQ-juk van. ennyire érzelemmentesen nem lehet normális kapcsolatot létesíteni. biztos nincs is igénye rá, hiszen én is ezt kapom tőle, de így aztán nem is lesz soha. velem meg pláne. én ezt nem bírom. nemcsak az oroszlán egóm miatt, vagy azért mert nő vagyok, kell megdicsérni engem, vagy bókolni nekem legalább naponta egyszer. hanem mert ez emberi szükséglet. ha a munkámban sem dicsérnek meg soha, akkor egy idő után beleszarok az egészbe és lekoccolok. ha egy párkapcsolatban ugyanez történik, akkor ugyanúgy mehetnékem támad. nekem nem elég az, hogy ne mondjanak rosszat rólam. igenis jegyezzék meg, hogy csinos vagyok, szép vagyok, vicces vagyok, kedves vagyok, aranyos vagyok, jó vagyok az ágyban, mittomén... bármit. mert csak azzal lehet ösztönözni, és megerősíteni, hogy jó az, amit csinálok. de az ehhez kevés, hogy rosszat nem mondanak rólam.
az érzelmek, érzések, gondolatok kifejezése nélkül viszont csak vegetálás az egész élet. mert ha nem adunk, nem mutatunk ki érzéseket, akkor nem is fogunk kapni. és hiába mondja bárki, hogy nincs rá igénye, az nem mond igazat. mindenkinek jól esik a pozitív megítélés. még egy macskának is, nemhogy egy felnőtt embernek...
a trombitálás után én elkúsztam a Kossuth térre, Zé meg vissza, dolgozni. éppen a legjobbkor értem a térre. pont kezdődtek a beszédek. egyik szarabb volt, mint a másik. Semjén, Kósa... áhhhh... úgy untam őket, hogy az nem igaz. közben meg olyan dalokat nyomattak, hogy azt hittem, a hitgyüliben vagyok, vagy ez valami szekta. Viktort még meghallgattam, aztán takarodtam haza. egyetlen jó momentum volt egész délután, amikor Bánk áriáját (Hazám, hazám...) énekelte valaki (fogalmam sincs, hogy ki, nem láttam jól). na, az gyönyörű volt... úgy zokogtam végig, meg még utána is, mint egy hülye. még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok...
egy időre viszont megcsömörlöttem mindenféle Fidesz rendezvénytől. de már a HírTV-től is, mert ott meg olyan szinten építik Viktor személyi kultuszát, hogy a múlt héten már majdnem lehánytam a tévét. én. én, aki eltántoríthatatlan Fidesz és OV fanatikus vagyok. azért persze eszembe jutott, hogyan lehetne elintézni, hogy ezt a karizmatikus embert egyszer legalább megölelhessem... :)
szombaton kora délután baromira nem hittem el, hogy én este bulizni megyek, már majdnem le is mondtam, de aztán nem tettem és nem bántam meg. :) a Normafánál kicseszett jó buli volt!! :) többféle zenével, helyszínnel. rengeteg ember volt, egy kicsit néha öregnek éreztem magam közöttük, bár az egyik srác 23 évesnek tippelt, és még ha kamuzott is, de jól esett. :) hajnali 2-kor találkoztunk össze Csillagásszal. olyan készen volt, mint az M5-ös. :) kurvajót buliztunk együtt. én konkrétan széttáncoltam a lábamat. :) este 11-től hajnali 5-ig, megállás nélkül. Andinak jöttek volna haverjai, de végül nem jöttek, így sajnos ő is a nyakamon volt, és most kissé agresszívebben nem tudtam elviselni sokszor, de hát azért túléltük. :)
reggel még hülyültünk egy jót Csillagászékkal, aztán összerogytunk, és 2 órát aludtunk négyesben a kocsijában. szólt a Tilos, pont nagyon jó zenét toltak és be is aludtunk rajta. tök jó volt. ja, de előtte megnéztük a napfelkeltét, ami ráadásul úgy nézett ki, mintha két Nap lenne. :) ja, és igen, próbáltam befűzni a Csillagászt, de hát nagyon be volt mindenfélézve. :) úgyhogy inkább hagytam. de jókat marhultunk. ennyire készen még nem láttam, de csapatta rendesen, az tény. :) meghívtak minket a Balaton Callingra, ami tavaly legénybúcsúnak indult, és idén már lányok is lesznek, úgyhogy mi mehetünk Andival (remélem Andi nem fog ráérni... geci vagyok. tudom. :D). és már nagyon várom. ráadásul a Bananas buli hétvégéjén lesz, úgyhogy szerintem leszállok a hajóról és megyek a Balcsira, vagy valami ilyesmi. :) kibaszottul várom. :) és még egyéb dolgok miatt is, amit viszont ide nem írhatok le. :)
vasárnap délelőtt fél11-re értem haza. csak jobbra-balra dőlés ment egész nap. este tévéztem kicsit, de már 9-kor megint ágyban voltam. muszáj volt pihenni.
ma munka, aztán Tesóméknál állatetetés, és még kell vennem egy edzőcipőt is, mert holnap kezdem a tornázást, edzést, és nincs egy normális, kényelmes cipőm hozzá.
holnap nemcsak az edzés kezdődik, de egy életmódváltás is. zabálás visszafogása, illetve sok gyümölcs és zöldség betolása az arcomba. és már nagyon várom, hogy mozogjak. főleg azért, hogy jobb legyen az állóképességem, hogy a hétvégi bulikat is jobban bírjam. mert bizony jövő hét végén Csigahegy, és az meg kötelező. :) meg ennek a pacalságnak is véget kell vetni. komolyan mondom, hogy már problémát jelent reggel a felöltözés, mert azokat a ruhákat, amik most jók lennének rám, már régen elajándékoztam, vagy kidobtam. szóval szívás. :(
újat meg nem veszek, mert nem akarok már nagy ruhákat venni, csak kicsiket. úgyhogy megyek sportolni és kész. :)
privátba sem lehet megtudni melyik az a zenekar?:))
VálaszTörlésB.