felemás szerda estét

töltöttünk Zével. igazából nem is volt semmi baj az estével, inkább csak velem. vagy mindkettőnkkel. én magam se tudom.

jót beszélgettünk, meg jókat röhögtünk, aztán az ágyban is mocorogtunk, de megint nem tudtam levetkőzni magam, pedig szerettem volna... Istenemre mondom, én igyekeztem. elindult bennem a jó érzés, és erőszakoskodtam magammal, hogy "ne, csak most ne gondokozz, csak élvezd..." hát nem sikerült. eszembe jutott egy faszság, elröhögtem magam, mert asszociáltam valamire, amire nem kellett volna, aztán már inkább felajánlottam, hogy fejezzük be reggel. 

gáz volt az egész. ráadásul Zének el sem mondtam mi a bajom, azt hihette, hogy őt nevetem. pedig nem is volt annyira vicces a történet, inkább tragikus. hogy még mindig nem tudok felengedni mellette az ágyban, amiben egyébként ő sem segít, hogy megtörténjen. nyilván minek is segítene, hiszen nem vagyunk olyan viszonyban, hogy segítenie kellene. meg ha ez így megy tovább, soha nem is leszünk olyan viszonyban...

furcsa, mert még mindig a szexualitáson, a testem elfogadásán van a téma. mármint nálam. és Zé nem segít. vagy hát nem sokat. mondom: nem az ő feladata, nem hibáztatom ezért. 

de teljesen világos, hogy amíg ez nem változik, soha nem lehetünk olyan viszonyban, amilyenre mindketten vágyunk tulajdonképpen. és ez nem fog megváltozni soha. ezért soha nem leszünk máshogy. ez egyértelmű. ez az egy dolog hiányzik kettőnkből, a kapcsolatunkból. de ez el is dönt mindent. és ez mindkettőnk önzéséből fakad. nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ne legyünk önzőek a másikkal szemben. ha lennének mély érzelmek, akkor egészen máshogy történne minden, de hát nincsenek.

azért, meglepő módon, Zé mostanában bókol (eddig szinte sohasem tette), megdícséri még mindig a hajamat, most már a fülbevalómat is megdícsérte. mintha udvarolna. de hát nyilván nem erről van szó, bár az ilyen dolgok nagyjából akkor szoktak előkerülni. de azt már tudom, hogy egy Férfi csak azért is bókol, hogy azzal boldoggá tegye a nőnemű egyént a közelében, bármilyen hátsó szándék nélkül. sőt első szándék nélkül is. szóval vannak olyanok (szerintem leginkább a Kos és 76-os ilyen), akik csak kedvtelésből bókolnak a nőknek, hogy azoknak pillanatnyi örömet szerezzenek, és még csak nem is biztos, hogy meg akarják dugni őket. jó, persze, eljátszanak a gondolattal, hiszen a Férfiakat általában a farkuk vezeti, de érdekes módon ez nem mindig elsődleges mégsem. legalább is az én tapasztalataim szerint.

reggel végül nem folytattuk az aktust. én már hajnali 5 előtt felébredtem, felkeltem cigizni, olvasni, nem bírtam aludni. aztán később visszafeküdtem. akkor már aludtam volna, amikor az ébresztő 7:10-kor megszólalt. akkor Zé még próbálkozott, de felvilágosítottam, hogy fel kell kelni, hát így nem lett semmi. talán nem is bántam.

főzött egy kávét, csinált egy cigit, majd elindultunk együtt. neki tegnap szabadnapja volt, így, mivel elég szétcsúszott állapotba kerültem pillanatok alatt, elkísért a munkahelyemre. vicces utazás volt. :)

délig vigyorogtam mindenkire, ahogy kell, aztán éhezni kezdtem és álmos lettem. ahogy szokásos. de kibírtam a napot, főleg azért, mert tudtam, ma már szabin leszek. :) majdnem 6 volt, mire este hazaértem, aztán a lazulás útjára léptem gyorsan. a sok-sok energiavámpírt le kellett vezetni...

Zé is rákérdezett az energiavámpírjaimra. hogy ő-e az egyik közülük. felvilágosítottam, hogy pont nem. rengeteg ember szívja le, és még több ember szívná, ha hagynám, az energiáimat, nap, mint nap. leginkább a munkahelyemen. igyekszem már kerülni őket. nem akarom mások problémáját a nyakamba venni már. elegem van.

a családomon kívül nagyjából 2 ember van, akit bármikor meghallgatok, akire nem sajnálom az időt, és akit nem tekintek energiavámpírnak, ők Barbi és Banya. ők ketten azok, akik kölcsönösen meghallgatnak engem is, ha olyan van, mert szükségünk van egymásra. 

a többiekre viszont nem vagyok kíváncsi.

ezért jó Zével is lenni, mert ő igazából nem leszív, hanem feltölt. nem véletlenül várom mindig, hogy találkozzak vele. mert tudom, hogy a társaságában minden problémámat elfelejtem. hogy mellette igazán ellazulhatok (és ez nemcsak a tudatmódosítók hatása), mert olyan a személyisége, hogy bámulatos. neki is vannak problémái, el is mondja, de egészen más ez az egész. egy percig sem érzem tehernek. cserébe ő is meghallgat engem, bár egyre inkább nem akarok már senkinek a munkanapjaimról beszélni, mert leginkább egy shift+delete kellene minden nap 5-kor, mikor kilépek a cég kapuján. vagy egy piros, villanó fény (mint múltkor a Célpont végén volt... azt hittem rosszul látok, de nem... ott volt tényleg... :D), mint a Man In Black-ben. egy agymosás. mert amúgy a cég dolgai nem terhelnek, mert hálistennek rajtam nincs akkora nyomás, csak a kollégáim problémái, nyavalyái, hülyeségei. amikkel nem volna szabad foglalkozni, meg felvenni egyáltalán, de ha az ember minden nap benne van a pörgésben, akkor elkerülhetetlen, hogy beleszalad olyan beszélgetésekbe, amikre totál nincs szüksége. 

igyekszem ezeket kerülni, egyedül dohányozni, vagy egyáltalán nem is állni szóba velük, csak minimálisan. hogy a saját világomba még véletlenül se törjenek be semmiféle problémával. van nekem abból bőven elég.

az ágyban tegnap este eljátszottam megint a gondolattal, hogy bárcsak eladhatnám mindkét lakást, rendezném a hiteleimet, elköltöznék egy kisebb kecóba, Budára, valami nyugis, zöldkörnyezetű helyre. ahol van terasz. aztán még a maradék pénzből (már ha sikerülne), rendbehozatnám azt, amit szeretnék. új bútorok, új ruhatár, új környezet, új élet... és persze új telefonszám. ahol csak azok érnek el, akiket én akarok, hogy elérjenek. jól bele is aludtam ebbe az álmodozásba. ez van mindig. semmi előrelépés, csak álmodozás és egyhelyben toporgás. ez vagyok én. a halogató. döntésképtelen nem vagyok, viszont lusta, trehány, kényelmes és ráérős igen. ez fog engem egyszer a sírba vinni. meg is érdemlem akkor majd. :)

ma szabadságon vagyok. :) nagy parádé. egy csomó mindent dolgoztam előre tegnap, meg a cég is negyedházzal működik ma, úgyhogy én pont nem hiányzom oda. :) legalább rápihenek a hétvégi bulira. mondjuk reggel 7-kor műkörmösnél kezdtem, de csak úgy bírtam felkelni, hogy tudtam, majd még visszafekszem jól. így is történt. hazafelé bevásároltam néhány dolgot, megkávéztam, cigiztem, reggeliztem (csokis croissan karamellás tejjel), közben olvastam a Nagyítás c. hetilap múlt heti számát és a Bartók Rádión a Muzsikáló Reggelt hallgattam. hát kell ennél tökéletesebb péntek reggel? talán nem... :)

holnap délután indulunk Halásztelekre, Andival, a Gyerekkel, csonka családként. nem baj. jó lesz ez így. ja, mert Zé nem jön. de tényleg nem baj. (amikor szerdán ezt beközölte, azért elszottyantam egy kicsit, már felmerült bennem, hogy akkor én sem megyek, meg hogy nélküle nem is lesz jó, de hát lófaszt! elég sokat buliztam már nélküle, meg vadegyedül is, most akkor miért ne lenne jó?) nem kell nekünk mindig együtt bulizni. és legalább pasizhatok végre. :))) bár hozzá is teszem egyből, a hátam közepére nem kívánok mostanában senkiféle hímnemű egyedet, de ha egy ilyen buliban, valami hasonszőrű őrültre ráakadnék, azért azt nem bánnám. sosem lehet tudni... de hát esélyem nem volt rá férfitársaságban... na, most Andival majd hasítunk. bár az ő 25 évével, meg a 40 kg-jával nem nagyon tudok versenyezni, de nem is akarok. legalább komoly kontraszt leszünk egymás mellett. :) lesz választási lehetőség. :) hálistennek nem egy korosztály hajt mindkettőnkre, vagy hát nem ugyanaz a korosztály jön be mindkettőnknek, úgyhogy nem lesz gond. :) meg Andi rettentő alkalmazkodó. és megint hoz fényképezőgépet, és majd lesznek jó képek, amiket tolhatok faszbúkra :) és bár teszek néhány erőltetett kísérletet, azért látom én, hogy az internetes társkeresés egy fos. hogy rémes a felhozatal, meg a lehetőségek. úgyhogy próbálok inkább a személyes varázsomra alapozni, aztán majd lesz valami... :)

Zé még tegnap is próbált lebeszélni a hétvégi buliról, mert szerinte szar lesz az idő, meg a talaj, meg egyáltalán, hogy offoljam. jó, mondjuk a BL döntő kihagyása basz fel leginkább, de mivel semmi érdekeltségem, azt is leszarom. szóval próbált lebeszélni, hogy offoljam, de hát már legalább 1 hónapja megvan a jegyem, úgyhogy már csak ezért se tenném. meg egyébként sem. egyedül is elmentem volna. mikor megvettem anno a jegyet, akkor is pont úgy volt, hogy egyedül megyek, most meg Andival, szóval dehogy offolom!!! :) 

és szerintem kurvajó buli lesz, a szervezők nagyon odateszik magukat, hogy ha már egy hetet csúszik a buli a rossz idő miatt, akkor legalább mégfaszányosabb legyen, mint amire bárki is számít. :) azért bakancsban megyek, felkészülve minden akadályra, biztos, ami biztos. :) 

kiderült, hogy a következő Csigahegyi buli előtt 2 napos vezetői tréningre kell mennem. kötelező. Lajosmizsére. hogy az ég áldja meg. tréningcéggel, meg a tökköm, ami kell. mindig is utáltam ezeket a szarokat, a buli napján meg pláne utálatos. ér akkorra megbetegedni? nyilván nem, hiszen már mondtam OJ-nak, hogy bár buli lesz, de ha garantálják, hogy szombat délben lelépünk, akkor üsse kavics. :) de mindig beleköpnek a levesembe... ahelyett, hogy osztanák szét azt a kibaszott pénzt, amit a tréningre költenek... áhhh... én mindig is utáltam ezt. jó, persze, lesz ott olyan kolléga, akivel be lehet majd baszni este, de akarom én azt tényleg? jó, hát majd Joe biztos lesz nálam, máshogy nem fogom tudni elviselni a megpróbáltatást. de igyekszem okosan tolni. :)

ma terveztem, hogy délután kimegyek a Kopaszi-gátra sétálni, napozni, ücsörögni, olvasgatni, de aztán nem lett olyan hűdejó idő, hogy elinduljak. pedig egy kis mozgás nem ártott volna. de majd mozgok a hétvégén, bulizok majd annyit, hogy fájni fog mindenem. :)

na, most megyek, lazulok tovább. pihengetek, meg ilyesmi.

a szifonváltásra, pünkösd héftőn jelentkezem, vagy addig mobilról, vagy bárakármi. :)