kaptam tőle egy szál rózsát... meg finom csokikat, meg pezsgőt... meg még a macska is kapott valami finom kaját, cserébe reggelre összefosott mindent, amit csak talált... megbüntetett minket azért, hogy nem alhatott a hálóban. vagy nem tudom miért, mert a macskaalom friss volt. kis szemétláda. :)
beszélgettünk egy csomót este, jó sokáig fennvoltunk. érdekes volt az egész. főleg, mikor a gyerekkoráról mesélt. akkor azért elég sokmindent megértettem. bár én ezt a történetet már sejtettem, de hát így teljes a kép, hogy nagyjából elmesélte.
az a tény, hogy megbeszéltük, hogy igazából nem is vagyok belé szerelmes (cserébe nagyon szeretem, mint embert, és nagyon erősen kötődöm hozzá, és nagyon szeretek vele lenni) teljesen felszabadulttá tette. könnyedebben tudtunk beszélgetni bármiről, egymásról, kettőnkről, a szexről... még a hangnem is valahogy más volt. egészen sokat megengedtünk magunknak mindketten. valahogy most tudtunk ellazulni...
ópersze, kijött belőlem az anyai ösztön, mikor a gyerekkorát említette... nagyon-nagyon sajnáltam belül (mert egy gyerek soha nem tehet arról, hogy milyen családba születik), amire egyébként nem szorul rá, meg nem is akarok szánakozni, de a falaival kapcsolatban kicsit jobban képbe kerültem. no, azért megjegyeztem, hogy nekem se volt egyszerű gyerekkorom, bár nem akarok erre fogni mindent én sem, csak hát ne higgye senki, hogy csak neki volt szar. nekem is az volt, csak másként. és ez nem önigazolás, hanem egyszerűen tény.
aztán persze összegabalyodtunk a kanapén, többször is... az nagyon finom volt... ez a gyengédség, amire képes... hát az valami isteni... :) aztán persze kemény is volt, de az már a hálószobában történt. ;)
egy csomó dologra rákérdezett a blogból. az eü.szexet kikérte magának. állítása szerint megmerevedik, ha úgy az eszébe jutok, tehát mikor megkíván... és ennél nagyobb elismerés nekem nem is kell. kicsit az önbizalmam is helyreállt tegnap este, illetve éjjel... rájöttem, nincs velem semmi baj, neki is tök jó vagyok úgy, ahogy vagyok. és amikor szexelni akar velem, akkor tényleg akar, és nem szánalomból, meg nem azért, mert ki akar használni. én meg ugye mindig akarok, szóval engem azzal igazából úgyse használ ki, ha szexelünk. :) engem ezzel nem fenyeget. :)
(és most jön tőle sms... ezt egyszerűen nem hiszem el... állandóan ezt csinálja...) :D
na, hát mit írjak még? jól vagyok! :) ez valami? :) szerintem igen. :)
természtesen keresem tovább az Igazit (és ez nem duma, tényleg rajta vagyok), addig meg élem az életem. néha Zével, de leginkább nélküle. bár persze gondolatban sokszor velem van. de ez meg így van jól. :) ezek a gondolatok viszont már korántsem olyanok mint régen. leginkább egy baráti szexkapcsolatnak nevezném az egészet. és mivel már tudom hogy viszonyul hozzám, ezért nem is érzem magam szamárnak, aki a ló helyett van.
ó, most Apor beleköpött a leveskénkbe... mert tegnap még úgy volt, hogy együtt megyünk Csigahegyre bulizni (Andi, Apor, Zé meg én), de most meg nyavalyog, hogy mégse akar korán menni. közben én már a Csillagásszal lebeszéltem, hogy nem kell a fuvar, meg Andinak is megírtam, hogy nem kell hajnalban vonatoznunk, erre lehet, hogy mégis... áhhh... Apor is oroszlán, ugyanolyan nehéz eset, mint én. ugyanaz, mint én, csak pasiban. meg még fiatalabb is, még sokkal hevesebb vérmérsékletű... áhhh... nehéz vele. én ezt meg tudom érteni. (ha csak magamból, vagy 76-osból indulok ki, akkor meg pláne) csak most itt tényleg 3 ember szív miatta ezzel a faszkodásával.
na, mindegy, valahogy majdcsak alakul a dolog. az mondjuk örvendetes, hogy Zé ennyire jönni akar bulizni. és nem azért, mert nélküle nem tudnék mit kezdeni ott, vagy mert annyira össze vagyunk nőve, hanem hogy ugyanúgy gondolja a bulizást, mint én, mármint, hogy szeretne időben odaérni, sátrat verni, nézelődni stb.
a tegnap este legszebb momentuma talán az volt, mikor egyszercsak magamhoz húztam Zét, megpuszilgattam, megölelgettem, megcsókolgattam és azt mondtam: "hiányoztál te majom..." erre ő azt válaszolta: "te is..." majd persze hozzátette, hogy ilyet nem szokott sűrűn mondani... sőt, inkább nagyon ritkán.
erre én csak azt feleltem: "nem is kell mondani, csak ha tényleg úgy érzed..."
mert én aztán nagyon jól tudom, hogy a jó társaság, meg a Barátnők, a Barátok mennyire tudnak hiányozni. hogy az ember végre olyanokkal tud találkozni, szót váltani, akik megértik, elfogadják, ismerik, kedvelik, szeretik.
most még rákérdezett Zé, hogy nem volt-e túl kiábrándító tegnap. merthogy részeg volt és nem beszélt-e hülyeségeket, meg bárakármi. igazából nem volt kiábrándító, a kérdést sem értettem. majd eszembe jutott, ami mindig szokott, hogy csak az alkoholnak tudható be az irántam érzett vágya, vagy az alapból megvan. ezt meg is pendítettem neki az előbb telefonban, de aztán ki is egészítettem azzal, hogy tulajdonképpen nem érdekel, hogy részeg volt, meg az se, ha csak részegen ilyen. én nagyon jól éreztem magam, én az éjszaka minden percét élveztem, innetől kezdve pont leszarom, hogy az ilyet csak részegen lehet-e kihozni belőle, vagy máshogy is. nem érdekel. hagyom, hogy történjenek a dolgok, akár ittasan, akár józanon. ami jó, az jöhet, ami nem, azt meg nem erőltetjük és kész. :)
hozzá kell tennem az igazsághoz, én is becsíptem este, meg még egy spanglight is elfogyott, szóval az alaphangulatom nekem is megvolt. akkor meg miről beszélünk? :)
befejeztem a kattogást, az úgymond agyalást, a szavainak kiforgatását és kitekerését, és azoknak megmagyarázását, vagy a kérdőrevonást. mert tök felesleges. majd ha jön a nagy Ő, akkor majd kattoghatok. Zén nem kell. ettől nekem is könnyebb lesz az életem, meg neki is. és ettől sokkal lazábban tudunk együtt lenni, és valóban mindkettőnk örömére fog történni minden, ami történik. :)
szóval ez a terv. és ez egy jó terv. szerintem. :)
http://www.wordle.net/show/wrdl/2008222/olvassblog
VálaszTörlésGondoltam jó lesz egy szófelhő a blogodból. Owen