szerintem hibát követtem

el, sőt sorozatosan hibáztam az elmúlt 1 hétben Zével kapcsolatban. a legfontosabb hiba, amit eddig mindenki előtt titkoltam, hogy megmutattam neki a blogomat. (Csírabácsi ráérzett...) elküldtem neki a címét. nem gondoltam, hogy azonnal rárepül, de nyilván sejtettem, meg nyilván ez is volt a cél. akartam, hogy tudja, hogy fáj amit velem csinál, csinált. persze azt is akartam, hogy tudja, hogy korábban milyen pozitív gondolataim voltak vele kapcsolatban. nem tudom, mennyit olvasott vissza. nem biztos, hogy az elmúlt 5 hónap minden érzelmi hullámvölgyét látnia kellett volna, nem biztos, hogy az mind rá tartozott, de ha így döntöttem, hogy elé tárom, akkor viseljem a következményeit, ez teljesen jogos. lehet, hogy azt se kellett volna látnia, hogy milyen kalandjaim voltak vele párhuzamosan, hogy azokat miként éltem meg, és hogy viszonyultam hozzá előtte, közben, utána. 

amiért ezt most elmondom, az, hogy tegnap még folytatódott az sms-ezés.

kezdődött azzal, hogy elküldtem neki: "Megleptél..."

később válaszolt: "Szia. Mivel is? Remélem jól vagy, ha írhatok ilyet. Örülök, hogy írtál. Pusz"

erre én feldühödtem, mert azt éreztem, hogy nagyképűsködik, hogy biztos szarul vagyok MIATTA, vagy bárakármi, tehát ment a válasz: "Miért ne lennék jól? Nem is értem a kérdést..."

aztán később addig túráztattam magam, hogy megsajnáltam, mert úgy éreztem, hogy ő kedvesen közeledik, én meg egy geci vagyok, pedig hát nem utálom, vagy akármi, úgyhogy még ezt írtam: "A "Mivel is?" kérdésedre a válasz egyszerű: azzal leptél meg, hogy hiányolós üzenetet kaptam tőled a semmiből, és nem tudom mit kezdjek vele..."

erre tök későn jött a válasz, éppen a Stexből értem haza, amikor megláttam: "Csak annyit, hogy hiányzik a társaságod. De gondolom ez nem kölcsönös. Bocs a zavarásért. Légy jó, puszi. A Majom"

erre elkapott a harciideg. átküldtem Csf-nek, majd kikértem telefonon a véleményét. aztán felhívtam Zét. mert egyszerűen nem láttam más megoldást. teljesen megbolondultam, remegett a gyomrom és a sírás határán billegtem. hogy mi volt a bajom? hát először rögtön az a mártír duma, amit nyomatott. mert ez az utolsó üzenet még kívülálló számára is úgy tűnik, olyan az értelme, hogy: "oké, akkor lekoptam", nade a sértődött hangnem... meg hogy biztos nem kölcsönös. mintha én lettem volna az, aki "kirúgta", aki elmarta magától. mintha én lettem volna az, akinek már nem kell, és soha nem is kellett, csak megtűrtem magam mellett. egyszerűen nem is értem! és az a durva, hogy mikor ezt felemlegettem neki, akkor ő nem értette, hogy ebben a szövegben mi a mártírság. hát ez. szerintem. de javítson ki bárki, ha tévednék.

aztán a másik, amit próbáltam neki telefonon elmagyarázni, hogy ne csinálja velem ezt, amit csinál, mert cincálja az idegeimet. és leginkább a lelkemet persze. 

amikor ezeket a sorokat elkezdtem írni, akkor pont jött tőle egy sms (mikor máskor???), hogy estére hoz egy üveg pezsgőt, ha nincs ellene kifogásom, mert abban maradtunk tegnap, hogy jöjjön fel ma este, és beszéljünk vagy valami. szóval küldte, hogy hoz pezsgőt. oké. aztán később jött egy levél tőle facebookon. most már ott tartjuk a kapcsolatot, teljesen rászokott ő is. (ja, mert most már feszt netközelben van) és levelezni kezdtünk. és tök őszintén beszéltem vele, de nem idézek ide semmit, akinek látnia kellett, hogy mit írogattunk, az látta, a többiek meg elégedjenek meg azzal, hogy teljesen őszintén elmondtam neki mindent, hogy igazából soha nem voltam belé szerelmes, olyan igazán lángolóan szerelmes, de nagyon szeretem. és hogy jó vele, és szeretek vele szexelni, és felizgat és mittomén. ragoztuk. 

ami a konklúzió, és vagy innen tudja meg, vagy tőlem este, vagy bármikor, hogy csak és kizárólag addig tartom fenn vele ezt a kapcsolatot, amiben most megállapodtunk (kb. abban, hogy csak szex és más semmi... :D najó, azért nyilván több, mármint tévét is fogunk nézni, meg bulizunk is majd együtt), amíg nekem jó. márpedig nekem addig lesz jó, míg meg nem találom életem Értelmét, az Igazit, vagy mittomén, a nagy Ő-t. utána úgyis lazább lesz az egész, mert nekem nem lesz annyi igényem rá, mint most. és ezt meg kell majd értenie. ahogy meg is fogja érteni, ezt én tudom.

úgy lesz ez, mint 76-ossal. még egy ideig összejártunk, meg nyünnyögtem, de aztán elmúlt az is. 

minden elmúlik egyszer, ez a Bőgős nagy igazsága, ez is el fog. mindketten megtaláljuk majd azt, akit valójában keresünk. mert igaza van Zének, nem egymást. bár ahogy Csodafenék mondta, miután elolvasta a levelezésünket:

"ez hülye

még mindig

nem egymást keresitek??

ez mekkora fasz duma

ki a tök tudja mikor kit keresünk?

ha most egymásba botlottatok, élvezzétek ki minden részletét

ilyenen agyalni ki kit keres?

eleve mi az hogy keresünk

keres a halál maximum

nem értem

lovagol itt kifejezéseken

közben a napnál világosabb, hogy veled akar lenni

most is azt tudom mondani, fasznak kell nevén nevezni mi van köztetek

nem szerelem, na és?

...

bántani egyik ember a másikat nem csak akkor tudja, ha szerelmes

itt mindkét fél részéről érzelmek vannak

ez meg egy fasz, hogy itt himihumizik

ááá

...

készen vaygtok

egyikőtök jobban meg van makkanva mint a másik

szrintem ne is beszéljetek semmiről

tévézzetek, aludjatok, vagy dugjatok

aztán nem kell beszélgetni többet

tudja meg, hogy kedveled, te tudd meg, hogy ő is

és ennyi legyen elég

nincs mit ragozni

a többinek jönnie vagy múlnia kell, de azt már nem ti döntitek el

se te, sem ő

majd alakul

és ne görcsöljön mert szájbavágom 

az a legnagyobb baj, hogy nem mer érezni

és ez nem mantrázás

nem azért mondom

hanem basszus látszik

ez mi amit csinál, ha nem érzelmek szülte tettek?

ne nevettessen már"

szóval kívülállóként ez jön ám le Zé dolgaiból... és ebben nincs elfogultság irányomba, legalább is remélem. de tudom, hogy nincs. :) 

de mindegy, nem is akarok ezen rugózni tovább. majd lesz valahogy. de ígérem, hogy csak addig, amíg nekem jó. és nem tovább. és ezt Zének is meg kell értenie. 

megjegyzem, minden eddiginél jobban kívánom őt, miután kifejtette, hogy ő is kíván... szóval el tudom képzelni, hogy orbitális szexelés lesz a ma éjszaka programja. és az sem érdekel, ha holnap lekoccan a fejem az asztalra. mert nem. mert már most bizsergek, ha rágondolok. :) és ez nem egopolírozás. mert eddig bár persze mindig szívesen szexeltem vele, meg én még akár többször is szerettem volna, mint ő, de az utóbbi időben már egyáltalán nem tudtam élvezni, nem voltam annyira a helyzet magaslatán, mert csak bennem volt a blokk, hogy rusnya vagyok, hogy csak szánalomdugás, meg eü. szex, meg mittomén. de hát kiderült, hogy ez távolról sem igaz. sőt, az ellenkezője igaz. így már persze nekem áll a zászló, mert így totál megerősödött az önbizalmam ezen a téren is, és úgy széjjel fogom cincálni, hogy olyat még nem látott. :)) 

(basszus, éreztem én tegnap, hogy nem kéne pornót néznem még az olasz kupadöntő után, mert kétszer akkorát élveztem, hogy azt hittem elájulok, cserébe nem tudom, ma mire leszek képes, de hát én úgy voltam vele, hogy ma semmi szex nem lesz, átjön, beszélünk, hazamegy. kész.)

ja, az olasz kupadöntő. mélységesen csalódtam az AS Roma csapatában, Tottiban különösen... én nem is értem, hogy lehet ilyen csapatnak szurkolni. meg a Lazionak, aki lefekszik az Internek, csak hogy ne az ősi rivális, a Roma legyen a bajnok. hát elmennek ezek a fracba. az Inter a király, és kész. :)) meg persze Murinho. remélem, hogy a MU következő edzője ő lesz. :)

tegnap Barbiztam a Stexben. :) éppen a Love is in the air c. dalról fecsegtünk, hogy Bananason ő kérte, és hogy lehurrogták, erre megszólalt a Stexben a dal... hát sikítás... :)))

hajnalban a viharra ébredtem. fostam a villámlástól. onnantól nem is tudtam aludni. vagy igen, mert valami oltári baromságot álmodtam TG-vel kapcsolatban, aztán ennyi. :)

reggel hulladékság, de hát ez van. :)

kezdek kimerülni, kellene már aludni egy jót, de fogalmam sincs, hogy mikor. :( hétvégén buli, ez éltet. csak legyen jó idő, ez a lényeg. najó, elég ha nem esik. :)